Április végén, május elején érkezik meg hazánk egyik legmarkánsabb megjelenésű, rejtett életmódja miatt viszont a nagyközönség előtt szinte teljesen ismeretlen bokorposzáta-faja.

A madár magyar és tudományos neve (Sylvia nisoria - "karvalyszerű erdei poszáta") egyaránt utal arra a megdöbbentő hasonlatosságra, mely egyedülálló énekesmadaraink világában. Világos alapon szürke keresztsávos melle és hasa, valamint feltűnő sárga íriszű szeme a hímeket miniatűr karvalyhoz, egyik legveszélyesebb ragadozójához teszi hasonlatossá.

A névadó karvaly ...

... és a "hasonmás" karvalyposzáta öreg hímje (Fotók: Orbán Zoltán).

Ráadásul nem csak a magyarországi, de a világ összes Sylvia nembe tartozó bokorposzáta-faja között is ez a legnagyobb termetű, így jogosan illeti az "óriás" jelző is.

Afrika Szaharától délre húzódó bokros telelőhelyeiről először a területfoglaló hímek érkeznek meg április végén, május elején. Korábban érkezni azért előnyös, mert ilyenkor még válogatni lehet a legjobb élőhelyek között, ami a hetekkel később megérkező tojók számára fontos párválasztási kritérium.

Attól függően, hogy a sok ezer kilométeres, napokig tartó repülés mennyire rontotta le a madár kondícióját, sokszor már néhány órányi pihenést és táplálkozást követően a hímek énekelni kezdenek a kiválasztott fészkelőhelyen. Ezzel jelzik a rivális hímeknek, hogy a terület már foglalt, illetve hívják a tojókat, melyek ekkor még jóval délebbre, Afrikában vagy a Mediterráneumban, sokkal ráérősebben, a tojásrakásra készülve a kondíciójukra ügyelve haladnak, időt hagyva a "fiúknak" a berendezkedésre.

A faj viszonylag késői érkezésének egyik oka, hogy az énekesmadarak többségétől eltérően évente nem két-három alkalommal, hanem csak egyszer költenek és ezt követően már szeptemberben megindulnak az afrikai telelőterületek felé.

A karvalyposzáta bokorlakó, különösen kedveli a nyílt, gyepekkel és cserjésekkel tarkított, meleg domb- és hegyoldalakat, de sík vidéken, erdei irtásokon, ártéri erdőkben és települési környezetben is él.

Karvalyposzáta tipikus élőhelye a Zemplénben, ...

... Erdőhorvátinál (Fotók: Orbán Zoltán).

Kedvencei az olyan bokrosok, ahol az egységes növényzetből kiemelkedik egy-egy ág, vadrózsa vagy kisebb fa, mely a hímeknek létfontosságú éneklőhelyeket kínál.

A bokrosok egyöntetű levéltengeréből kiemelkedő ...

... csupasz ágak a karvalyposzáta hímek legfontosabb "énekszínpadai", ...

... ahol jól láthatóan szét tudják teríteni, és az ágak között uszályként maguk
után tudják húzni a tojók számára kulcsingert jelentő, vonzó, hosszú
farkukat, amit még feltűnőbbé tesznek a világos szélső farktollak.

Ez az farokuszály-villogtatás a zöld levélfelszínen sokkal kevésbé
látványos és hatékony, ráadásul nehezen is kivitelezhető, de
annyira részét képezi a hímek udvarló viselkedésének,
hogy szinte folyton próbálkoznak vele.  

A hímek olyan sokat tartózkodnak kedvenc éneklőhelyeiken, hogy ezeket az
ágakon felhalmozódó ürülékből mi is könnyen felismerhetjük.

Különösen a hegyvidéki élőhelyeken ezeknek a kitett pontoknak megvan az a
hátránya, hogy az itt gyakori szélben a meglehetősen ingatag, ráadásul
kényelmetlen, függőleges ágakon ...

... a madár idejének és energiájának jelentős része a kapaszkodásra, majd a
tollászkodásra megy el. Ez azonban nem jelent nagy gondot, mivel a hímek
nem egyetlen helyen énekelnek, hanem énekelve járőröznek - azaz
egy-egy helyen csak másodpercekig, fél-egy percig tartózkodnak,
eleresztenek néhány strófát és máris repülnek a következő
énekpontra

A másik fontos élőhelyi elemet a bokrosból  kiemelkedő, foltszerűen levélmentes
ágak - igen gyakran a vadrózsáé - jelentik, ahonnan ...

... a területtulajdonos hím ...

... nem csak szemmel tudja tartani a "birtokot", ...

... de az énekhang is messzebbre száll (Fotók: Orbán Zoltán).

A tavaszi érkezést, a sok-sok ezer kilométernyi, sivatagot és tengert átszelő repülést követően - ami már önmagában is megdöbbentő teljesítmény - a hímekre újabb nehéz feladat vár; a tojók megérkezéséig, majd azt követően a párba állásig szinte folyamatosan énekelniük kell. Hajnalban, még napkelte előtt kezdik és naplementéig folytatják, miközben csak percekre hallgatnak el, hogy gyorsan fogjanak néhány rovart, illetve hogy "játszófészkeket" (ezekben nem lesz költés) építve gyakorolják a mozgássort, levezessék a feszültséget (utóbbira láthatunk példát a harmadik videóban 3:57-4:22 között).

Karvalyposzáta hímje hajnali, "hideg" és "kemény" ellen-, ...

... valamint "lapos" és "meleg" kora esti fényben (Fotók: Orbán Zoltán).

A bokrok járhatatlan sűrűjében nem csak alacsonyra (0,1-1,5 m) épített fészkét tudja kellően elrejteni, de az ágak, levelek között, és a környező sűrű aljnövényzetben rovar táplálékát is megtalálja.

Veszély esetén az éneklő karvalyposzáta egy szempillantás alatt eltűnhet ...

... a sűrű, gyakran tövises, tüskés ágak között, ...

... ahol egyetlen ragadozótól sem kell tartania. A tojók, mivel nekik nem kell
énekelniük, pedig szinte soha nem láthatóak kinyúló ágakon.

Azonban ezek az élőhelyek sem jelentenek abszolút biztonságot - a természetben ilyen nem létezik -, a tojásos és kisfiókás fészekaljak különböző ragadozói (valamint az élősködők és az időjárási körülmények) gondoskodnak a faj állományszabályozásáról.

A karvalyposzáták tipikus élőhelyének egyik csúcsragadozója ...

... a ritkán szem elé kerülő erdei sikló, mely ...

... remekül mászik, így nem csak a fészekben növekedő fiókákra, de akár
az óvatlan felnőtt madarakra is veszélyt jelenthet.

További hüllő ragadozóként szóba jöhet a nagytermetű és szintén jól mászó
zöld gyík, mely méreténél fogva képes lehet bekebelezni a néhány napos
karvalyposzáta-fiókákat is.

A legkevésbé legyőzhető fészekragadozó a meleg gyepeken gyakori
hangyaközösség. Ha az élelmet kereső dolgozók rátalálnak a
fészekben ülő, még tehetetlen fiókákra, előfordulhat, hogy
mindet elpusztítják.

A kép azonban még így sem teljes, hiszen ott vannak a kisrágcsálók is, melyek
nőstényei különösen a vemhesség ideje alatt ragadoznak kisebb
madártojásokat, -fiókákat, sőt, éjjel akár a kotló öreg madarat
is képesek zsákmányul ejteni: erdei egér, ...

... erdei pele ...

... és mogyorós pele.

Erdei pele éjszakai látogatásának árulkodó nyoma az elfogyasztott
beltartalmú tojás (széncinege fészke).

A televíziós csatornák és műsorok között örvendetes módon egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a természettudományos filmek, melyeket nem csak szájtátva, de némi irigységgel szemlélünk. Hiszen a stábok olyan dolgokat látnak és örökítenek meg, ami a közvélekedés szerint az egyszerű földi halandók számára elérhetetlenek, mert olyan messze vannak és olyan drága felszerelés kell ahhoz, hogy mindezek részesei legyünk.

Pedig ez nincs így!  Egy középkategóriás sportcipő áráért  Magyarországon is beszerezhető olyan speciális, összehajtva egy nagyobb pulóvernél nem terjedelmesebb, ezért hátizsákban könnyűszerrel magunkkal vihető álcafelszerelés, amit a profik is használnak, és amivel az állatok zavarása nélkül, szó szerint méterekről és "láthatatlanul" figyelhetjük, fotózhatjuk és videózhatjuk őket.

Az alábbi első két képen látható álca nemcsak rejtett, de egy, a völgy felett átrepülő búbosbankát több mint száz méterről oda is vonzott - a madár le akart szállni a fotósra.

A vadász és military boltokban hozzáférhető mesterlövész álcaruha 
lényege, hogy ha ...

... az arcunkat, a kezünket és a fényképezőgépet is álcázzuk, akkor ugyan
nem tűnünk el, de a madarak számára a természet részének tűnünk:
ebben a "sivatagi" verzióban száraz növénycsomónak; ...

... ebben a külföldről megrendelhető Ameristep álcaponcsóban ...

... pedig kisebb bokornak.

Ráadásul közben állványt is használhatunk (a képeken azért van kézben a gép,
mert a fotós az állványon lévő géppel saját magát fényképezte), ami nem
csak a kényelmesebb, de a felvételek minőségét is növeli
(Fotók: Orbán Zoltán).

Az álcaruha nem csak az ára és a hordozhatósága miatt ideális az állatok megfigyelésére. A lesek többségében az ember látószöge sokkal korlátozottabb, amin változtatni sem igen lehet, míg ebben a fejünk elforgatásával is 360°-os a látóteret kapunk, illetve lassan mozogva, álcánk folyamatos fenntartásával könnyedén változtathatjuk helyünket vagy csak megfordulhatunk. Ráadásul állva, ülve vagy éppen fekve a látószöget is szabadon variálhatjuk, ami fotózásnál, videózásnál különösen nagy előny. További madárfotózási módszerekről és trükkökről részletesen olvashat itt >>

.

Ha megvan a rejtőruházat, már csak ki kell mennünk a terepre, például egy karvalyposzátás bokorhoz. Amennyiben rászánunk némi szervezési időt és utazási költséget, választhatunk olyan hegyvidéki élőhelyet is, ahol a panoráma külön élményt is kínál.

A dolog nyitja a kellő idő rászánása. Minél többet ülünk kint, annál jobban megismerjük az adott helyet és az itt élő madarak, állatok szokásait. Az egyik legfontosabb információ az éneklőhelyek, a madár kedvenc tartózkodási helyeinek beazonosítása. Ha ismerjük ezeket, akkor a következő alkalommal már ezekhez közelebb telepedhetünk le. További szempont lehet a fényviszonyok alakulása; más és más hangulata van egy "hidegfényes" hajnali lesnek és felvételnek, mint egy "lágy és meleg" délutáni vagy kora estinek.

És ez még csak a "tervezhető" élmény! A karvalyposzáták élőhelyein, például egy öreg gyümölcsösökkel és gyepekkel tarkított szőlőhegyen, szó szerint nyüzsög az élet, úgyhogy nemigen számíthatunk üresjáratra.

Már csak azért sem, mert a karvalyposzáták egy máig magyarázatra szoruló
viselkedési sajátossága, hogy együtt élnek a veszélyes kisragadozó
tövisszúró gébiccsel, holott minden más madarat elüldöznek a
fészekbokrostól. 

A vártáról vadászó tövisszúró gébics (a képeken hím madár látható) ...

... hasonló kiülőhelyeket kedvel, mint a karvalyposzáta.

A nyílt, gyepes-bokros élőhelyek másik jellemző faja, a sordély
is jó eséllyel a szemünk elé kerül (Fotók: Orbán Zoltán).

Végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg arról, hogy a tavaszi és kora nyári időszak nem csak látvány-, de hangélményt is kínál. Ebben az összes poszátaféle, így a karvalyposzáta is élen jár. Az eddig látott képekkel szemben, és mintegy az olvasottak mozgóképes összefoglalásaként, álljon itt egy videó a bokrosok most már kissé jobban ismert "óriásáról".

A felvételek elkészítéséhez 2013. május 2-15. között két hét kellett a Zemplénben, Erdőhorvátinál. A korai időpontra tekintettel ekkor még csak a hímek tartózkodtak a területen és a tizennégy nap alatt, napi 4-6 órákat ugyan annál a bokrosnál eltöltve, csak egyszer tűnt fel egy átvonuló tojó, így ez a kisfilm "csak" a hímről, a nászidőszak elejéről szól.

 Lakott területi megtelepedésének segítése

A karvalyposzáta a városok belső részein egyelőre még nem olyan gyakori, mint a kisebb testű és némileg eltérő élőhelyigényű barátposzáta és a kis poszáta. De ha a település-fenntartók és a lakosság ügyel arra, hogy a parkokban, kertekben, utcákon megmaradhassanak a nagyobb kiterjedésű sűrű bokrosok, akkor - ismerve a bokorposzáták alkalmazkodóképességét - ez a faj is egyregyakoribb lakója lehet településeinknek, a Madárbarát kerteknek.

A barátposzáta (fent balra a fekete sapkás hím, jobbra a barna sapkás tojó) ...

... és a kis poszáta azért gyakori települési, belső kerületi környezetben is,
mert képes egészen kisméretű (de kellően sűrű) bokorban is költeni.

A karvalyposzáták nagyobb kiterjedésű bokrosokat igényelnek, ....

... az azonban nem zavaró, sőt, megszokott számukra, ha ezek hosszúkásak ...

... vagy szigetszerűek (Fotók: Orbán Zoltán).

Május első felében remek hétvégi kikapcsolódás lehet, ha kiülünk egy poszátás bokor közelébe, és kellően álcázva, a madarak zavarása nélkül figyeljük, ismerjük meg nem csak a "célfajt", de a környéken mozgó összes állatot. Amennyiben legalább néhány órát rászánunk ilyen csendes szemlélődésre, bizonyosan látni, tapasztalni fogunk új dolgokat, részünk lesz elképesztő élményekben, amihez mindenkinek sok sikert kívánunk!

Orbán Zoltán