Alig néhány éve - az első kékvércse-védelmi LIFE projekt műholdadós jelöléseinek köszönhetően - tudjuk csak, hogy kék vércséink Afrika déli régiójában: elsősorban Angolában, de Namíbiába, Zambiába, Botswanába és a Dél-Afrikai Köztársaságba is ellátogatva telelnek. 

Ezért a 2012-2018 között zajló (második) kékvércse-védelmi LIFE+ program egyik fontos kutatási feladatát jelenti a telelőterületek további vizsgálata, amire 2014. február 6-március 8. között kerül sor.

Magyarországon jelölt kék vércsék telelőterülete Afrikában a műholdas jeladók adatai alapján (Forrás: satellitetracking.eu - részletekért katt a képre).

A LIFE+ projekt munkatársai Botswana, Zambia és a Dél-Afrikai Köztársaság területén keresik nem csak a kék vércsék, de a fehérkarmú és az amuri vércsék telelő állományait is. A cél minél több megfigyelési adat gyűjtése a madarak táplálkozási, szociális és éjszakázó viselkedéséről.

Az expedíció különlegessége, hogy kollégáink magukkal vittek műholdas jeladót is, amit most nem vércsére, hanem a terepjáróra szereltek fel, így az interneten keresztül bárki nyomon követheti az útvonalukat!

A kékvércse-kutató Afrika expedíció útvonala 2014. február 17-éig (Forrás: satellitetracking.eu - a frissített adatokért katt a képre).

A jeladó 48/10-es beállítással működik - azaz kétnaponként tíz órán keresztül küldi a pozícióadatokat műholdon keresztül, amit a stáb itthon maradt tagja folyamatosan feltölt az MME satellitetracking.eu jeladó madaras honlap oldalára. Az expedíció útvonala a honlap Madarak/Faj/Kék vércse/LIFE+ team felületen követhető nyomon.

A csapat az eddig eltelt tíz nap alatt, Botswanából indulva, több ország területét is érintve, mintegy ezer kilométert tett meg az úttalan bozótos szavannán - az elefántok birodalmában.

Az afrikai elefánt a bozótos dél-afrikai táj jellegzetes lakója (Fotó: Palatitz Péter).

Botswanából Zambiába, a Sioma Ngwezi Nemzeti Parkba lépve a helyiek - Palatitz Péter sms közlése szerint - azt a tájékoztatást adták a kutatóknak, hogy "ott utak nincsenek, csak irányok".

Rövid helyszíni beszámoló Solt Szabolcs tollából:

"Csapatunk a botswanai Maunból észak felé haladva egészen a zambiai Sitotiréióig igyekezett bejárni a korábbi afrikai kék vércse lokalizációk helyszíneit. Botswanában szinte folyamatosan esett az eső, az utakon sokszor a kocsink tükréig ért a víz. Rengeteg elefántot és növényevő patást, illetve sok keselyűt is láttunk, de néhány kis csapat fehérkarmú vércse és amuri vércse mellett mindössze egy elsuhanó kék vércsére sikerült ráakadnunk.

Zambiában a Zambézi partján északra haladva folyamatosan egyre szárazabb lett a klíma, miközben a nagytestű emlősök megfogyatkoztak.  A Sioma Ngwezi Nemzeti Parkban próbáltunk egészen az angolai határ közelébe jutni, de nem sokkal a kék vércsék egyik korábbi éjszakázóhelye után elakadtunk egy mocsárban. Kimentettek ugyan, de az útviszonyok nem bizonyultak jónak máshol sem...

Észak felé kiderült: a Liuwa Plain Nemzeti Park jelenleg száraz lábbal (autóval) nem járható, igy le kellet mondanunk a korábbi terveinkről. Amennyire lehetett, megközelítettük a kék vércsés helyszíneket, de madarakat nem láttunk. Viszont számtalan hihetetlen élménnyel gazdagodtunk. A falusi népesség nyitottsága és kedvessége elbűvölő. Folytatjuk a keresést és amint lehet, jelentkezünk..."

Expedíciós pillanatkép Zambia nyugati részéről (Fotó: Palatitz Péter).

Sok sikert, mindenekelőtt azonban egészséget és biztonságos utat kívánunk a maláriás vadonban dolgozó kollégáknak!

A következő bejelentkezésükre és pozícióadataikra várva ne feledkezzünk el rápillantani a satellitetracking.eu oldalon az expedíciós térségben telelő, műholdadós amuri vércsékre itt >>