A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát. 2015-re három faj: a búbosbanka, a fekete rigó vagy a vörösbegy társadalmi összefogású védelme merült fel. Arról, hogy melyik legyen a következő év madara, melyikről szeretnének többet hallani, többet megtudni, melyikért szeretnének többet tenni az emberek, az ország lakossága dönthet.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát. 2015-re három faj: a búbosbanka, a fekete rigó vagy a vörösbegy társadalmi összefogású védelme merült fel. Arról, hogy melyik legyen a következő év madara, melyikért szeretnének többet tenni az emberek, az interneten keresztül, az Egyesület honlapján a lakosság dönthet június 28-a 12 óráig - írja közleményében a szervezet.

Az MME "Év madara" program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van.

A 2015-re javasolt mindhárom madárfaj állománya stabil vagy csak enyhe csökkenést mutat, ezért esetükben a közvetlen cél nem a vészes megfogyatkozás ellensúlyozása, hanem az urbanizálódott állományok segítése új típusú, célzottan kidolgozott védelmi eszközökkel és módszerekkel, illetve a települési madárvédelem, az MME Madárbarát kert program társadalmi bázisának növelése.

Búbosbanka

A nyílt, ligetes területek országosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelő madara. Hosszú, hajlott csőrével képes a járataiból kipiszkálni a mezei tücsköt, a lótücsköt (lótetűt), a földigilisztákat és a pajorokat. Kedvelt élőhelyei a rövidfüvű gyepekkel, legelőkkel körülvett tanyák, ahol nemcsak a táplálékbázis, de a fészkelőhelyek is rendelkezésére állnak. Nem válogatós, a harkályok vájta vagy korhadással keletkező faodúk hiányában bármilyen résben, hasadékban képes költeni: a tetőcserepek alatt, földi lyukakban, vascsőben, kiállított ágyúban. Évente általában egyszer, ritkán kétszer is költ, fészekalja 5–8 tojásból áll. A fészekben növekedő fiókák híg, bűzös ürüléket spriccelve védekeznek a ragadozók ellen – ezért kapta egyik beszédes, népi nevét: fostos bugybóka. Vonuló, a telet Afrika trópusi vidékein tölti.

Amennyiben a lakosság a búbosbankát választja 2015 év madarának, a fajjal kapcsolatban a szervezet többek között foglalkozna az odúlakó madarak védelmével; a közismertebb mesterségesodú-típusok mellett kimondottan a búbosbankák számára kedvező odútípus kül- és belterületi alkalmazásának országos propagálásával; a Tavaszi madárles program keretében a madárvonulás gyerekekkel való nyomon követésével; és búbosbanka-megfigyelési és -gyűrűzési lakossági programok szervezésével országszerte.

Fekete rigó

Leggyakoribb rigónk az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét. A tojók egész életükben, a fészket elhagyó, mindkét nemhez tartozó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. A faj eredetileg a sík-, hegy- és dombvidék erdős, bokros területeinek lakója volt, de napjainkra az állomány egy jelentős része városlakóvá vált, illetve ez az urbanizációs folyamat ma is tart. Fészkét bokrok, fák ágvillájába, lakott területeken épületek zugaiba, ereszcsatornák hajlatába építi. Évente kétszer költ, alkalmanként általában 4–5, ritkábban 6 tojást rak. Táplálékát a talajon keresgéli, földigiliszták, ízeltlábúak, apró csigák után kutatva átforgatja a hullott faleveleket. Részlegesen vonuló, ősszel a Földközi-tenger vidékére húzódik, de a települési állományok jelentős része helyben marad és áttelel.

Amennyiben a fekete rigó lesz a 2015-ös év madara, a szervezet többek között a tavaszi és nyári szúnyogirtási szezonban kiemelt figyelmet fordítana az esetleg bekövetkező, mérgezésszerű (kis területen jelentkező több, külsérelmi nyom nélküli tetem megjelenése) feketerigó-elhullás bejelentésekre, törekedve arra, hogy a tetemek eljuthassanak az Országos Állategészségügyi Intézetbe; emellett a faj fészkelését a feketerigó-fészektálcák országos elterjedésével segítené.

Vörösbegy

Az erdős, bokros területek, nagyobb parkok madara, ahol a leggyakoribb kakukkgazda. Puha növényi részekből álló, mohával és szőrrel bélelt fészkét gyökerek közé, talajüregekbe, ritkábban épületek réseibe, farakásba építi és a „C” típusú mesterséges odút is elfoglalja. Évente kétszer költ, leggyakrabban 6–7 tojást rak. Férgekkel, rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen bogyókat is eszik. Vonuló faj, de egyre több példány át is telel, illetve nagyszámú madár érkezik hozzánk Európa északi tájairól. Ennek köszönhetően nemcsak a költési szezonban, de ősszel és télen is találkozhatunk velük, különösen lakott területeken és az etetők, itatók közelében. Az etetőn almát, apró magvakat (köles) és napraforgómag-törmeléket fogyaszt.

Amennyiben a vörösbegy lesz a 2015-ös év madara, az MME kidolgozza a sövény- és bokorodú megoldásokat; a sűrű növényzetben, a levelek fonákjáról is táplálkozó, sok szúnyogot fogyasztó vörösbegyek védelme kapcsán a jelenlegi, idegmérgeket alkalmazó kémiai szúnyogirtás-központú gyakorlat helyett a biológiai védekezés előtérbe helyezésének fontosságát emelné ki; etető- és itatókamera működtetésével tovább növelné a lakosság madárvédelmi aktivitását, illetve az áttelelő kis testű énekesmadarak, köztük a vörösbegyek téli védelmének következő állomásaként országos kampányt indítana az etetők éjszakázókasokkal történő környezetgazdagításáról.