Természet: Móra Ferenc : GÓLYAFÉSZEK

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 736 fő
  • Képek - 17198 db
  • Videók - 6839 db
  • Blogbejegyzések - 16043 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 736 fő
  • Képek - 17198 db
  • Videók - 6839 db
  • Blogbejegyzések - 16043 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 736 fő
  • Képek - 17198 db
  • Videók - 6839 db
  • Blogbejegyzések - 16043 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 736 fő
  • Képek - 17198 db
  • Videók - 6839 db
  • Blogbejegyzések - 16043 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vettétek-e már észre, ti városi gyerekek, hogy mikor így tavasszal hazajönnek a gólyák, milyen kevélyen repülnek át a nagy kőházak felett? Csalogathatjátok őket, integethettek nekik: nincs az a kecskebéka, amelyikért lefelé billentenék azt a hosszú nyakukat. Nagy méltóságosan úsznak a napsugaras levegőben, ki a fehér tanyaházak közé, a szabad rónára. Ott várja már őket a nádtetőn az öreg fészek, az udvaron a Marci gyerek, a Maros kutya, s még az öreg gazda is megbillenti a fejében

 

a báránybőrsüveget:

 

 

 

- Hozott Isten, gólyamadár, jaj de régen várunk!

 

 

 

Nekem, mikor így tavaszidőn gólyát látok a város fölött, mindig eszembe jut a siroki gólyák története. Régi történet az nagyon, édesapámra az öregapám hagyta örökbe, az édesapám nekem adta, én meg - mit tegyek vele egyebet? - tovább adom nektek.

 

 

 

***

 

 

 

Nagy úr volt a siroki gróf, de még milyen nagy úr! Ki nem tudnám én azt beszélni, ha holnap ilyenkorig beszélném is, pedig

 

az már csak nagy idő. Szántóföldje, erdeje, pusztája annyi, hogy a nyúl reggeltől estig mindig siroki földön szaladhatott,

 

pedig az már csak ért a nyargaláshoz.

 

 

 

Ennek a tenger birtoknak a kellős közepén kevélykedett a siroki gróf kastélya. Márványoszlopai, tükörablakai, aranyos tornyai: a tündérek nem laknak ilyen palotában. Kertje akkora, hogy elfért volna benne a fél falu s abban a kertben akkora tó, hogy kifáradtak a hattyúk, mire az egyik partról a másikra értek. A tó körül csodálatos nagy virágok kristályüveg házikóban, hatalmas fák, amikről soha le nem sárgul a levél s a fák közt több a szelíd őzike, mint szegény embernél a bárányka.

 

 

 

De hiába volt ez a kert akkora, hogy elfért volna benne a fél falu, soha nem tette abba a lábát senki, csak a siroki gróf meg a kisfia.

 

 

 

Szívtelen, kevély ember volt ez a siroki gróf fiastul. Gonoszabbul bánt a szegény jobbággyal, mint a vadászkutyáival.

 

 

 

Nagy úr volt a siroki gróf, de még nagyobb volt a fia. Senkit sem szeretett az a mord ember, de a fiáért az életét adta volna. Meg is engedett neki az égvilágon mindent, azt legszívesebben, hogy a falusi gyerekek minden mulatságát elrontsa.

 

Féltek is tőle a gyerekek, mint a tűztől, kerülték, mint bárány a farkast.

 

 

 

Egyszer egy szép meleg tavaszi napon közéjük ugratott kis pejlován, ahogy a falu végén csomóba verődve meresztgették

 

nyakukat az ég felé.

 

 

 

- Mit tátjátok a szátokat? - kiáltott rájuk mérgesen. Azok meg nagy tisztességtudással kapták le a sapkájukat:

 

- Várjuk haza a gólyáinkat, gróf úrfi.

 

 

 

Csakugyan fönt, fönt a kék égen feketéllettek a siroki gólyák, ahogy seregestül jöttek hazafelé. De a kis gróf nem sokat törődött a gólyákkal, hanem az ostorával közéjük suhintott a gyerekeknek:

 

- Takarodjatok haza a viskótokba!

 

 

 

A gyerekek ijedten rebbentek szét, mint a meghajított varjúsereg, hanem volt közöttük egy öklömnyi kis gyerek, az futtában visszakiáltott a gróf úrfira:

 

- A mi viskóinkra rászáll a gólya, de a siroki kastélyt még az is elkerüli.

 

 

 

A kis grófnak szöget ütött a fejébe ez a beszéd. Körülnézett a sok apró házon, mindnyájának a kéménye mellett ott gubbasztott a gólyafészek, némelyiket már igazgatta is gazdája: csak az ő kastélyuk tornyaira nem szállt soha gólya.

 

 

 

Lihegve, kipirultan állított be az apjához:

 

 

 

- Apám, ugye te mindent megtehetsz?

 

- Meg, fiam - feszítette ki kevélyen a mellét a siroki gróf.

 

- Ugyan, apám, mondjad a gólyáknak, hogy rakjanak fészket a mi kéményünkre is.

 

- Meglesz, fiam - mondta a gróf -, mire reggel kiugrasz az ágyból, minden tornyon lesz egy gólyafészek.

 

 

 

S azzal kiadta a parancsot a hajdúknak, hogy építsenek a tornyokra gólyafészkeket. A hajdúk szerettek volna nevetni, de

 

nem mertek. Inkább szót fogadtak s gabalyítottak olyan gólyafészkeket, hogy kastélynak beillettek.

 

 

 

Hanem a kis gróf nem ugrott ki másnap az ágyból. Megártott neki a sebes lovaglás, rázta a hideg, tüzelte a láz, de azért az volt az első szava:

 

- Apám, kelepelnek-e már a gólyáink?

 

- Mindjárt jönnek, fiam, mindjárt - simogatta meg a gróf a fiú kipirult orcáját. De biz azok egész nap nem jöttek. Este megint hiába nyögte a gyerek:

 

- Apám, itt vannak-e már a gólyáink?

 

 

 

A siroki gróf másnap hajnalban összefogatott az embereivel valahány gólyát s berakatta őket a pompás fészkekbe. Alig

 

várta, hogy fölébredjen a gyerek. S abban a percben, mikor kinyitotta bágyadt szemeit és megkérdezte, mit csinálnak a

 

gólyák, ijedten suhant be az ajtón az öreg hajdú:

 

- Megint elszálltak a gólyák.

 

 

 

A gyerek sírva fakadt, a siroki gróf pedig újra szétzavarta a szolgákat:

 

- Fogjatok gólyákat!

 

 

 

Sirokon soha nem kelepeltek annyit a gólyák, mint aznap. Egész estig űzték, hajszolták, fogdosták őket a hajdúk: hiába,

 

egy se maradt meg a cifra fészekben.

 

 

 

Mikor a nap lement és elcsendesedett a gólyavadászat lármája, a kis gróf elsóhajtotta magát:

 

- Látod, apám, mit ér a nagy hatalom, ha még egy gólyát sem bírtál nekem itt marasztani?

 

 

 

Azzal lefogta a szemét és föl se nyitotta többet. Szárnya nőtt neki is, elrepült ő is a siroki kastélyból.

 

 

 

Nem sokáig maradt ott a siroki gróf se. Egy darabig még kijárt a faluba, előgyelgett a gólyafészkes házak közt s könnybe borult szemmel nézte, hogy tanítják repülni kis fiókáikat az öreg gólyák. Egyszer aztán otthagyta a kastélyát, birtokait s úgy eltűnt erről a tájról, hogy sohase látta többet senki.

 

 

 

A gazdátlan kastélyt aztán megette az idő. S ahogy márványoszlopai megrepedeztek, tükörablakai megvakultak, tornyai leroskadtak, odaszoktak a gólyák. Ma csak egy-két magas falomladék van már belőle: annak is mindnyájának gólyafészek van a tetején.

 

 

 

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa írta 10 órája a(z) Időjárás és ember kapcsolata – HUMÁNMETEOROLÓGIA fórumtémában:

NAGYON KÖNNYEN MEGFÁZHAT, HA NEM VIGYÁZ...

Rádiné Zsuzsa írta 10 órája a(z) IDÉZETEK fórumtémában:

Ámulj a létezés csodáján, és örvendezz, hogy megélheted! ...

Rádiné Zsuzsa írta 10 órája a(z) Wass Albert: ŐSZI DAL képhez:

Wass_albert_oszi_dal_2105504_8905_s

Elmentek már a madarak, a fecskék Csak mi...

Rádiné Zsuzsa 10 órája új képet töltött fel:

Wass_albert_oszi_dal_2105504_8905_s

Rádiné Zsuzsa írta 10 órája a(z) MAI NAPI KALENDÁRIUM fórumtémában:

SZEPTEMBER 19. EZEN A NAPON - Megszületett...

Miclausné Király Erzsébet 11 órája új blogbejegyzést írt: Tamási Áron: TÜNDÉRI KECSKE

Miclausné Király Erzsébet írta 11 órája a(z) SZÉP VERSEK fórumtémában:

Aranyosi Ervin: MERENGÉS... Gyönyörködöm a színes...

Rádiné Zsuzsa 11 órája új blogbejegyzést írt: TAMÁSI ÁRON - Kossuth-díjas magyar író

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu