Az UNESCO ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) szervezetének javaslatára április 18-át NEMZETKÖZI MŰEMLÉKI NAPpá nyilvánították. Először 1984-ben ünnepelték. E napon főleg azokra a műemlékekre hívják fel a figyelmet, amelyek veszélyben vannak. Magyarország már a meghirdetés évében csatlakozott a kezdeményezéshez.

Célja, hogy felhívja a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, lehetőségeire és szükségességére.

Az ICOMOS az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye.

Más tisztelheti és elismerheti örökségünket, de távolról ebből csak annyi látszik, amennyit látni engedünk, csak annyi értelmezhető, amennyit magunk feltárunk belőle.
Mások irántunk való tisztelete elsősorban azon alapul, hogy hogyan ápoljuk hagyományainkat, hogyan tesszük érthetővé kultúránkat úgy is, mint az egyetemes kultúra részét.

1957-ben, alakult meg az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, 1987-ben fogadta el a Világörökség Bizottság  az első magyar helyszíneket, ekkor lett világörökség Hollókő és Budapesten a Duna-part és a budai Várnegyed.

A műemlékvédelem nem kizárólag pénz, hanem elsősorban szemlélet kérdése.
Számos érdekes és értékes programot hirdetnek helyi közösségek, szervezetek erre a napra.

Az ICOMOS 2014-ben is kiosztotta műemlékvédelmi díjait a világnap alkalmával.

ICOMOS-díjat 2014-ben három épület kaptott:

Fertőd, Esterházy-kastély együttesének egykori Marionett-színháza

Perőcsényi Tájház

  

Szekszárdi Megyeháza

  

Példaadó Műemlékgondozásért - díj:

Budapesti Deák téri Evangélikus Gimnázium
BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

Icomos citrom díjat három épület kapott:

Budapest, V. kerület, Múzeum krt. 7. - Magyar u. 8-10. (Unger-ház)
Budaörsi repülőtér
Győr, Dunakapu tér, közösségi-és rendezvénytér, valamint mélygarázs és föld alatti illemhely kialakítása

Hétköznapjaink műemlékei

Nyugati pályaudvar

A Nyugati pályaudvar Budapest egyik legrégebbi vasúti fejpályaudvara a mai Nagykörút (Teréz körút) mellett. Nevét nem a földrajzi fekvéséről, hanem a vasúttársaságról kapta.

A fejpályaudvarról indulnak elővárosi vonatok a Dunakanyar, valamint Vác felé a Szobi (70-es) és Veresegyház felé a 71-es és a vasútvonalon. Esztergomba a 2-es vonalon lehet eljutni. Cegléd, Szolnok és Szeged irányába a 100a (Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal) vonalon. Lajosmizse felé a 142-es vasútvonalon közlekednek vonatok. A főbb távolsági járatok Keleti pályaudvarra történt átcsoportosítása után a Déli pályaudvarhoz hasonlóan itt is a hivatásforgalom dominál.

A mai épület közelében eredetileg álló első pályaudvart Pesti indóháznak nevezték. 1846-tól innen indult a Pest és Vác közötti vasút, Magyarország első vasútvonala. A Magyar Középponti Vasút az akkori város szélén vásárolta meg ehhez a telket. Az idők során az indóház a növekvő vasúthálózat évről évre élénkülő áru- és személyforgalmát egyre kevésbé volt képes kiszolgálni. Időközben elkészültek a Nagykörút rendezési tervei, melynek útjában állt a pályaudvar. A tulajdonos Osztrák Államvasút Társaság (későbbi neve Osztrák-Magyar Államvasút Társaság) elhatározta az indóház lebontását és egy új felépítését.

A pesti indóházi csarnok köré felhúzták a mai pályaudvar vonatfogadó csarnokát, majd elbontották a régi csarnokot. Mindezt Klösz György fényképfelvételei is megörökítették. Az új csarnok kissé északabbra került a régitől, melyet keresztülvágott a Nagykörút. A régi csarnok déli végéhez hozzáépített irodaépület még sokáig, az 1970-es évekig megmaradt, átkerülve a körút túloldalára, szemben az új csarnokkal.

Az új pályaudvar terveit az osztrák August de Serres építész és a később az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége készítette. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg. A pályaudvar vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított.
A pályaudvar 1891-ben kapta a Nyugati nevet - összefüggésben az Osztrák-Magyar Államvaspálya Társaság államosításával. Hasonlóképpen ettől kezdve nevezzük a Keleti pályaudvart Keletinek. A Kandó mozdonyok próbái a Nyugati pu. és Dunakeszi-Alag viszonylatban végezték. Ezt a szakaszt és a pályaudvar vágányait 1923-ban villamosították.
1978-1988 között zajlott utoljára jelentősebb rekonstrukció a pályaudvaron.
 

1980-ban, a 3-as metróvonal épülésekor a Nyugati tér (akkoriban Marx tér) alatt aluljáró rendszert építettek és felüljárót emeltek a Bajcsy-Zsilinszky út és a Váci út között. Emiatt lebontották a pályaudvar melletti épületet, az egykor kétes hírű szállodát, amelyet a népnyelv a pályaudvarról „Westend”-nek nevezett.

Az elnevezés azóta a Váci úti raktárak helyén épült WestEnd City Center bevásárlóközpont neveként él tovább. A metró építésével egy időben került perontető a 1-6 és 11-12-es számú vágányok peronjai fölé. Az 11 és a 12-es vágányok közötti kivételével a többit 1999-ben a WestEnd építése miatt lebontották. Az új parkolóház és tetőkert pedig teljesen befedte a korábbi tetők vágányait.

A fővárosi elővárosi vasútvonalak és a hozzájuk kapcsolódó pályaudvarok tervezett korszerűsítése során a Nyugati pályaudvart is felújítják. A tervezett beruházások előkészítési költségeit nagyrészt az Európai Unió strukturális alapjai biztosítják.

A korszerűsítés hatására a menetidő kismértékben, a késések száma és időtartama jelentős mértékben csökkenhet.

A megvalósíthatósági tanulmány már elkészült, jelenleg az engedélyezési tervek készítése folyik. A többi folyamat - így az örökségvédelmi hatásvizsgálat, a környezeti hatástanulmány, illetve hatásvizsgálat elkészítése, a jogerős hatósági és közműengedélyek beszerzése - a tervezési szerződésben meghatározottak szerint zajlik. A kiviteli tervek szállításának végső határideje 2012. június eleje, a terveket a VITECO Kft. készíti.

A beruházás előkészítési munkálatai más projektekkel együtt folynak, ezek előkészítésére a Közlekedés Operatív Program (KÖZOP) keretén belül összesen mintegy bruttó 4,8 milliárd forint áll rendelkezésre, aminek 15 százaléka hazai forrás, 85 százalékát pedig az európai strukturális alapokból finanszírozzák.

Margit híd

Budapest második hídját 1876 április 30-án avatták fel, 5 évvel a tervpályázat kiírása után.

A híd érdekessége, hogy mivel a Margitszigetet is érinti, a Duna két ágának folyási irányához igazodva a híd szöget zár be.

A szigeti lehajtó csak 1900-re készült el, addig csak csónakon lehetett oda eljutni.

A hidat 1935-37 során kiszélesítették 2x2 sávosra, és azóta halad rajta középen a villamos. (Azelőtt a hídpálya két szélén voltak a vágányok.)

1944. november 4-én a Dunába robbantották a Pest felőli részét - a délutáni csúcsforgalom idején nagyon sok ember halt meg ott és akkor. A robbanást ugyanis nem ekkorra tervezték: a villamos kerekén levő áramszedő hozzáért a sín alatt futó alsó vezetékhez, amihez a gyújtózsinórokat kötötték, és ez okozta a robbanást.

Aztán 1945 január 18-án a budai ágat is felrobbantották.

A háború utáni felújítás során 1947 őszén a fél hidat már átadhatták a forgalomnak, a teljes felújítás 1948 nyarára készült el.

A hídpályát érintő javításokat 1978-ban végezték el a Hídépítő Vállalat kivitelezésében Csölle Endre és Kozma Károly elképzelései alapján.

A híd leromlott állapota indokolttá tette egy nagyobb lélegzetű felújítást.

A Margit híd felújítása 2009. augusztus 21-én kezdődött meg. A mintegy másfél évig tartó rekonstrukció során felújították az úttestet, a villamosvágányokat, kicserélték a pálya- és a hídszerkezet elemeit, kiszélesítették a hidat. Megújult a szárnyhíd is. Rendezték a kerékpáros-közlekedést is, a kerékpárosok számára felfestették a piktogramokat, az északi járdán közös gyalogút és kerékpárút létesült. Emellett a híd budai parti pillérében kerékpáros-alagutat helyeztek forgalomba. A projektből hátra van még a Jászai téri zebrák kialakítása, ezzel 2012-ben végeznek.

Nagyvásárcsarnok

A Nagyvásárcsarnok (Központi Vásárcsarnok) volt Budapest első polgármesterének, Kamermayer Károlynak az egyik legnagyobb beruházása. Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján építése 1894-ben kezdődött meg, de az eredetileg tervezett átadás előtt pár nappal keletkezett tűzvész miatt, csak 1897. február 15-én tartották meg a csarnok megnyitó ünnepségét.

Pecz a 19 méter magas középcsarnokkal rendelkező, 8363 négyzetméter alapterületű épületet kovácsoltvas szerkezettel tervezte, amely áttört, könnyed tartóival, rácspilléreivel egyike a legszebb korai acélszerkezetű térlefedéseknek. Kivitelezője a Schlick gyár volt. A falakat különböző árnyalatú vörös téglaburkolat fedte, a tetőn mázas Zsolnay kerámia cserepek, a homlokzaton is Zsolnay-pirogránit.

A belső teret két oldalra osztották, az egyiken a kiskereskedők, a másikon a nagykereskedők kaptak helyet. Az épületet egy - a többi résztől teljesen elzárt - baromfiudvar zárta. A körbe épített galérián élelmiszert tilos volt árusítani, itt ezért kosarakat, papírárukat és ajándéktárgyakat kínáltak a vásárlóknak, ugyanúgy ahogy ma is. Kezdetben vasúti vágány is vezetett a csarnokba, és alagút kötötte össze a Duna parti hajókirakodással.
 

A II. világháború alatt romba dőlt a baromficsarnoknak nevezett földszintes épületrész, és súlyosan károsodott a Pipa utcai kereszthajó. A helyreállításnál a pincében tárolt kerámiákat használták fel, de sajnos a renoválás alatt az igényességnél fontosabb volt a gyorsaság. A 60-as években - amikor felépültek az oda nem illő, zárt standok - a csarnok elveszítette régi hangulatát, a vásártérben valóságos bódéváros épült fel.

Az épület szerkezete a háborúk alatt teljesen megrongálódott, az életveszélyes csarnokot végül 1991-ben bezárták. Az 1977-ben műemlékké nyilvánított csarnok renoválása 1994-ben fejeződött be, és Budapest egyik legrangosabb középületévé vált. 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legrangosabb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d'Excellence díját.

forrás: icomos.hu