"Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni."
Nem mindig könnyű. Lehetünk bajban, rossz helyzetben, tartósan nehéz helyzetben is. De egy új nap mégis új nap! És ahogy a földi Nap is minden reggel fölkel és eloszlatja a sötétséget, úgy föl kell hozni a belső napunkat is. Magától nem mindig jön fel. A világ, amelybe születtünk, ritmusra jár. Reggel föltámad, nappal kibomlik és él - és éjszaka visszatér önmagába és meghal. De csak átmenetileg. Mert hajnalban oszlik az álom és az öntudatlanság - és megint föltámadunk.
Az éjszakából ki kell jönni. Tudatosan! Meg kell születnünk minden reggel. És ez nem megy "magától". Kell valamiféle szertartás. Ez lehet egy zuhany, fürdés, légzőgyakorlat, kávézás, lehet valami reggeli mozgás is, esetleg egy bizakodó gondolat, amit az ember még nehéz helyzetekben is átélhet.
Ez azért fontos, mert a kezdetet mindig visszük magunkkal. Bölcs mondás az, hogy „bal lábbal kelt fel.” Jobb lábbal kell. Évezredes megfigyelés van az ilyen mondás mögött. Nem mindegy, hogy valamit mivel indítunk. És ez nem csak a reggelre vonatkozik. Hanem minden kezdetre, minden elindulásra.
Művészek - zongoristák, karmesterek, színészek - tudják, hogy az első pillanatban minden eldől. Ezért koncentrálnak. Szedik össze magukat. Keresik magukban azt a nyugodt, pozitív erőt, kedvet és ihletet, amely nélkül semmire sem jutnának.
Ne várd, hogy magától megjön a kedved.
Föl is kell idézned.
Kommentáld!