múltidéző  2012.10.22. | 12:57 Felavatták az `56-os emlékparkot – Csak azért érdemes élni, amiért halni is, ha kell

Egy vesztes háború és igazságtalan békediktátum után – szovjet megszállás és kommunista terror közepette – 1956. október 23-án a magyar nemzet újból bebizonyította szabadságszeretetét, és egy emberként szállt szembe a világ legnagyobb létszámú és legjobban felszerelt szárazföldi hadserege által támogatott zsarnoksággal. Tudták, hogy az orosz tankok ellenében halvány esélyük sincs a katonai győzelemre, mégis felvették a harcot, mert vannak olyan történelmi pillanatok, mikor mérlegelés nélkül kell cselekedni, és helyzetek, melyekből a kiutat csak áldozatok árán lehet megtalálni. Csak az a kérdés, hogy van-e, lesz-e, aki ezt megtegye a nemzet jövője érdekében?

Az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak nagy visszhangja volt a környező országokban is, és hatására az erdélyi magyarok is szervezkedni kezdtek.

Cselekedeteiknek kettős mozgatórugója volt: az elnyomók ellen harcoló nemzettársaik megsegítése és a kommunista rémuralom felszámolása. Ez utóbbi elérése érdekében mozgalmukhoz számos erdélyi diák és értelmiségi csatlakozott. Így érthető, hogy a magyarországi forradalom leverése után a megtorlás hullámai átcsaptak a határokon, s ezreket hurcoltak el és vetettek börtönbe, tucatjával végezték ki az embereket Romániában is. Az állami szinten intézményesített terror Székelyföldön és Sepsiszentgyörgyön is áldozatokat követelt.

Mindezek tudatában remélhetőleg érthetővé válik, miért volt szükség annak az ’56-os emlékparknak a létrehozására, melyet szombaton este avattak fel Háromszék fővárosában népes emlékező tömeg jelenlétében.



Elsőként a Szózat hangzott el a Kónya Ádám Művelődési Ház Cantus Firmus vegyes kara és férfidalárdája előadásában, majd az ünnepség levezetésével megbízott László Károly színművész köszöntötte a vendégeket és az egybegyűlteket.

Dávid Gyula történész az ’56-os magyar forradalomra emlékezve kijelentette, akkor egy szétdarabolt, megalázott nemzet adott leckét a világnak arról, hogy emberhez méltó életet csak szabadságban lehet élni, míg napjaink zaklatott valóságában a szabadságharc emléke és az abban résztvevők áldozata csak akkor számít értéknek, amennyiben politikailag kamatoztatható.

– Csak azért érdemes élni, amiért érdemes meghalni. Mi, székelyek ezt úgy hívjuk, szabadság! – ezekkel a szavakkal indította ünnepi beszédét Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki hangsúlyozta, a parkot azért hozták létre az ’56-os ifjak önfeláldozó bátorságának tiszteletére, mert emlékeztetni szeretnének mindenkit, semmi sem lehet elég drága, ha szabadságunkról és jogainkról van szó.



A következő szónok, dr. Kiss Tamás személyében nem csak a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (Pofosz) képviselője, hanem az a valamikori fiatalember szólt az emlékezőkhöz, aki 1956 októberében Budapesten felolvasta a diákok követelési pontjait. Döbbenetes felsorolásából azt is megtudhattuk, hogy 20 ezer embert zártak börtönbe, közel 400-at ítéltek halálra és 6 ezret telepítettek ki a forradalmat követő megtorlások alatt.

Octav Bjoza, a Romániai Politikai Foglyok Egyesületének elnöke megállapította, hogy a rácsokon túl, a börtönök világában a fogvatartottak között csak egyetlen nemzetiség létezett. A kommunizmust ellenzőké és az elnyomók véres csizmáját elutasítóké.

– Van-e nagyobb büszkeség, mint ’56 örökösének lenni? – tette fel a korántsem szónoki kérdést beszéde kezdetén Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese. Véleménye szerint 1956 volt a világtörténelem azon pillanata és eseménye, amely halálos döfést adott a bolsevizmusnak, a kommunizmusnak és a Szovjetuniónak. Hiába verték le ugyanis tankokkal a magyar szabadságharcot, azok az elvek és az őket erőszakosan terjesztő nagyhatalom elveszítette létjogosultságának még az illúzióját is.

A magas rangú magyarországi vendég gondolatainak meghallgatása után a Kovács Kázmér építész tervezte emlékműről – melynek négy oszlopa a magyar forradalom romániai mártírjai névsorát örökíti meg – Semjén Zsolt, Antal Árpád András, Octav Bjoza és Török József rántotta le a leplet, amit Hajdú János római katolikus esperes, valamint Bustya Dezső nyugalmazott református lelkész áldása következett.

A felszólalók sorát Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke zárta, aki megköszönte Sepsiszentgyörgy polgármesterének és a város tanácsának az emlékpark megvalósításához nyújtott segítséget. Az avatóünnepség, melynek méltóságteljes és emelkedett hangulatához a szónokok és a már említett vegyes kar mellett a budapesti Szent István Zeneiskola diákkórusának előadása, valamint Darvas László, Sergiu Alius és Gazda Zoltán színművészek szavalata is nagymértékben hozzájárult, himnuszaink közös eléneklésével ért véget.

A magyarországi méltóságok részvétele miatt előrehozott megemlékezés az Erzsébet parkban, a kommunista diktatúra áldozatai tiszteletére állított kopjafánál folytatódott. A kegyhelyen Faludy György 1956, te csillag című versét Márton Simon Anna, a Székely Mikó Kollégium diákja szavalta el, majd az emlékezők a Székely Nemzeti Múzeumba vonultak, melynek Bartók Termében Veress Sándor Hét esztendő kálváriája című könyvét mutatták be, majd Antal Árpád András polgármester 1956-os emlékérméket és emléklapokat adott át.

Bedő Zoltán
Fotók: Ürmösi Levente Mihály, Bedő Zoltán
Székely Hírmondó