múltidéző  2012.05.17. | 22:41 Nyirő József emléke Kidében

Sorsomnak és szerencsémnek köszönhetően jutottam nemrég Kidébe, a Kolozsvártól kb. negyven kilométerre lévő faluba, ahol Nyirő József 1915-19 között római katolikus lelkész volt. És azután is ott élt évekig, molnárként, miután kilépett az egyház szolgálatából.

„Nemes” Kide a Borsa menti településlánc végfaluja, mondhatni színmagyar település ma is. Amikor Nyirő Józsefet ide helyezték, hogy gondját viselje a katolikus közösségnek, még fiatal, tapasztalatlan volt Isten és az emberek szolgálatában, az itteni körülmények, viszonyok segítették, hogy felnőjön feladatához.

Az író később az Isten igájában című önéletrajzi regényében vallott az itt eltöltött évekről. Végighaladva a mai falun megkap annak sajátos hangulata, a tufatéglákból épített házak, kerítések, gazdasági épületek egyediségükkel beivódnak emlékezetünkbe, akárcsak annak idején a fiatal íróéba.

Ma is ott áll a katolikus templom a falu végén, a dombon, benn a lábas keresztelő medence, amelyből az újszülötteket szentségben részesítette, a falak még emlékeznek szavaira. Itt látható az a gyönyörű szószék is, amelyet Sipos Dávid, az erdélyi kőfaragás kidei származású neves mestere készített, és amelyet Nyirő hozott át ide a báboci megszűnő református templomból, megmentve ezzel azt az elveszéstől. Kinn a régi kápolna, a tágas, korszerű plébánia-villa, és az annyira fontos gazdasági épület a gazdálkodást nemcsak kényszerűségből vállaló fiatal lelkésznek.

A templom mögött szomorú kőkereszt őrzi az író húgának emlékét, aki itt hunyt el. Felirata: Nyirő Veronka 1892 – 1918 . A település emlékezete őrzi azt a papot, aki sok szeretettel és együttérzéssel foglalta regénybe később, íróként, falujukat. A 92. szám alatti telken ma is áll az a ház, amelyben fiatal házasként, molnárként Nyirő lakott.

A faluban, mondhatni, ma is igen jó a különböző felekezetek közötti viszony. Így volt ez hajdan is. Az egyházi szolgálatból kilépett Nyirőt, akinek el kellett hagynia a plébániát, a segítőkész unitárius pap fogadta be saját házába. Önzetlenül ajánlotta, hogy csak költözzenek be, majd fizetnek, amikor tudnak. Itt, a kertben még látható a hajdani Nyirő-malom malomköve is. Azonban a malom nem itt volt, a követ, saját bevallása szerint, a ház mostani gazdája mentette ide a patakból.

Ma a falu kihalóban, a Nyirő-emlékek eltűnőben. Itt éreztem meg igazán, be kell gyűjtenünk mindent, ami a hazatérő íróra vonatkozik, hogy újrateremthessük a magunk és utódaink számára Őt, aki a székely szellemiség egyik legnagyobb szószólója volt. Nyirő József hamvai hazahozatalának időpontja közeledtén azt üzenem, húsvét múltán, pünkösd adventjén, a kideieknek, és mindenkinek: higgyünk és örvendezzünk, hisz Krisztussal esélyt kaptunk, megadatott feltámadnunk.

Lőrincz József