múltidéző  2012.05.21. | 07:17 Nyirő és Tamási

Két nagy íróbarát, akárcsak Petőfi és Arany. Mindketten székelyek, székely-magyar írók. Székelyzsomboron született az egyik, Farkaslakán a másik. Nyirő József nyolc évvel volt idősebb Tamási Áronnál, mégis magát Tamási „apjának”, szellemi atyjának tekintette. Tulajdonképpen a Benedek Elek „fiai” voltak ők, akik vállalták, hogy „megnyitják a föld száját”, megszólaltatják műveik által a szülőföldet, kimondják népük minden örömét-bánatát.

Mindketten a székelyudvarhelyi főgimnáziumban végezték a középiskolát, Nyirő 1907-től a gyulafehérvári papneveldében folytatta tanulmányait, Tamási 1910-től 1918-ig volt az öreg skóla tanulója. Itt nem találkoztak, de nemsokára Kolozsváron összehozta őket a sors. Nyirő akkor már befutott író volt, szerkesztő a Keleti Ujságnál. Lapja pályázatára írta a még diák Tamási első novelláját, a Szász Tamás, a pogányt.

Nyirő avatta be őt az irodalmi élet titkaiba, tőle tudta meg, hogy mi egy tehetséges fiatal író feladata kisebbségi helyzetben. 1923-ban így írt Tamási Benedek Elekhez: „Ha írásom Nyirő Józsefre emlékeztet, az onnan van, mert rajongással szeretem, mert szívem s az a furcsa pogány székely természetem hasonlít az övéhez, s most – együtt is lakunk hál' Istennek”.

Kolozsváron a Petőfi utca 46. szám alatt laktak együtt, a Hollitzer-házban. Tamási Nyirőtől tényleg sokat tanult, a székely virtus, székely humor, székely tájnyelv, székely szellemiség, lelkület iránti vonzódás, a szülőföld és nép rajongásig való szeretete mindkettőjükre jellemző.

Rivalizáltak, megjátszották, hogy haragszanak egymásra, de a legjobb barátok voltak, összekötötte őket a közös ügy, a közös cél. Később az erdélyi irodalom kiváló képviselőiként vettek részt a Benedek Elek vezette irodalomnépszerűsítő utakon, a Helikon írói csoportosulás marosvécsi ülésein. A két rokonlélek, író népükkel szenvedték meg a kisebbségi lét, a két világháború megrázkódtatásait, a mellőztetés, a hontalanság keserűségét. Napjainkig gyűrűzik az 1930-as évekből tőlük két sajátos létértelmezés.

Nyírő: „Avégett vagyunk a földön, hogy egymást megismerjük, szeressük, és ez által boldoguljunk”.Tamási: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ikersorsuk most teljesedhet be, ha a farkaslaki Tamási-sírhoz hasonlóan Udvarhelyen is lesz egy zarándokhely, Nyirő József örök pihenőhelye, ahol az arra szomjazók feltöltekezhetnek a „székely apostol” eszméivel.

Lőrincz József