múltidéző  2012.08.16. | 20:16 István király és kora (997–1038)

István születése

A magyar történeti források István király születési dátumaként 967-et és 970-et említik, míg a lengyel források a 975-ös évszámot. Több kutató a király születési évének ez utóbbit fogadja el. Olyan is akad, aki a későbbi évekre teszi István születését. Elképzelhető az is, hogy István király 980 táján látta meg a napvilágot. Mivel több időpont áll rendelkezésünkre, nehéz pontosan meghatározni a pontos születési évet.

Történeti tény, és vitathatatlan, hogy Géza nagyfejedelem halálának évében, 997-ben fia, István „a gyermekkorból ifjúvá cseperedve” foglalja el a nagyfejedelmi széket. Tudjuk azt is, hogy Géza nagyfejedelem 972-ben az esztergomi Várhegyen vörös kövekből összerakott palotát építtet. Egy korai híradás szerint az 1083 táján készült Nagy Legendában olvashatjuk, hogy az államalapító király Esztergom várában született.

A keresztelés politikai döntés

Míg Géza nem használja a keresztségben nyert nevét, Vajknak, fiának a kereszténységben kapott István neve közismertté vált, el­halványítva a korábbit. Ez jelzésértékű! Bizonyítja, hogy amíg Vajk-István keresztény hite szilárd, addig apjáé, Géza fejedelemé ingadozó. Nem véletlen, hogy amikor papjai Gézát megróják, szemére vetik a pogány szokások tartását, a nagyfejedelem büszkén jelenti ki: elég gazdagnak tartja magát, hogy egyszerre „két Istennek szolgáljon”.

Géza bizonytalan keresztény elkötelezettsége érthető, mert a nagyfejedelem megkeresztelkedése 972-ben politikai döntés volt. Ez egyértelmű, mert épp a következő év márciusában, 973-ban tartják I. Ottó német-római császár meghívására azt a német birodalmi gyűlést, amelyen a magyar nagyfejedelem is képviseltette magát egy tizenkét tagból álló küldöttséggel. A Quedlinburgba összehívott nemzetközi összejövetelen jelen voltak I. János bizánci császár és VI. Benedek pápa követei is. A magyar küldöttség feladata volt meggyőzni a keresztény Európát arról, hogy a Kárpát-medencében Géza nagyfejedelem állama a kereszténység irányába halad. Magyarország területén már ekkor nagy számban éltek olyan keresztények, akik a X. században a több tucat győztes magyar katonai expedíció eredményeképp rabokat, szolgákat telepítettek le. Mindezek mellett, amint egy korabeli túlzó feljegyzésben is olvasható, Sankt Gallen-i Brúnó püspöknek és társainak a nagyfejedelem udvarában sikerült nagyszámú magyar előkelőt, több mint ötezer magyart megkeresztelnie.

Géza nagyfejedelem kereszténységre térését nemcsak a külpolitikai szempontok, de a belpolitika is meghatározta. A nagyfejedelem a Kárpát-medence magyar fejedelmeinek (törzsfőinek) alárendelésére törekszik, dinasztikus házassággal szeretné kiterjeszteni befolyását Erdélyben, a Marostól délre uralkodó Zombor gyula országára is. E nagy hatalmú fejedelem már a 950-es években áttér a bizánci kereszténységre, így elképzelhető, hogy leányát, Saroltot csak keresztény fejedelemhez adná feleségül.

Királyfihoz illő nevelés

A Géza által megteremtett keresztyénség törékeny volt, azzal vált visszafordíthatatlanná, hogy István személyében meggyőződéses keresztény uralkodó követte. Noha Géza keresztényi elkötelezettsége taktikai lépés volt, de hogy fiát, a trónörökös nevelését német papokra bízta, egyértelműen mutatja, elfogadta az új európai értékrendet. Mivel a keresztelés helyszíne a magyar fejedelmi udvar volt, ez arra figyelmeztet, hogy a kereszténység felvétele egy független, szuverén uralkodó döntése lehetett, aki országa helyét az európai keresztény államok sorában képzelte el.

Géza fiát, István herceget katonai, azaz „királyfihoz illő nevelésben” részesítette. István részt vett a vadászatokon, a harci kiképzéseken, de szokatlan módon még a latin nyelvet is elsajátította. A Kis Legenda szerint István „a katolikus hit igazságában” nevelkedett, akit még beavattak „a grammatika tudományába”, írni és olvasni is tanult. Nagy hatást gyakorolt rá Szent Adalbert és egy cseh származású „klerikus”, a püspök barátja és titkára, Radla, akit a fiatal István jóságos, emberséges természetéért – ahogy Hartvik győri püspök írja – „csudálatos módon megszeretett”. A kutatók Radlát az esztergomi nagyfejedelmi udvarban élő Se­bestyén nevű szerzetessel azonosítják.

A trónöröklés rendje

Egyértelmű, hogy Géza nagyfejedelem fiát tudatosan nevelték fejedelemnek, mert a trónutódlás kérdésében a nyugati mintát követik. Eszerint a trónörökös az elsőszülött fiú utód (primogenitúra). Ez teljesen ellentétes az Árpád-házban hagyományos pusztai, azaz keleti hagyománnyal, mely szerint az uralkodói hatalom mindig a család legidősebb tagját illette (seniorátus) az uralkodói alkalmasság (idoneitás) által. A Nagy Legenda szerint Géza nagyfejedelem már korán kijelölte a trón várományosának fiát, Istvánt. A herceg még serdülőkorú volt, amikor Géza összehívta „Magyarország főembereit és az utána következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána, és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette”.

A főemberek megesketése után Géza nagyfejedelem fia, István trónutódlási jogát még az ősi, hagyományos kazár eredetű szokással, pajzsra emeléssel törvényesítette. Géza életében e döntést látszólag mindenki tiszteletben tartotta. Azonban az ősi öröklési rendnek megfelelően a trónra még jogot formálhatott Géza öccse, Mihály is. A kereszténységre áttért Mihály azonban visszavonulva élt saját dukátusa (hercegsége) területén, és nem lépett fel trónigénnyel. Tar Szerénd idős kora miatt szintén lemondott a trónról, de nem István, hanem saját fia, Koppány javára. Koppány vezér pedig fegyvert fogott a trón megszerzéséért, és István ellen fordult.

István házassága

István házassága is Géza fejedelem „bölcsességét”, a Nyugathoz való kötődést erősíti. Az egyik életiratban olvashatjuk: „Amikor azután megöregedvén érezte, hogy nemsokára távoznia kell testéből, fiának, akit az ország trónjára kívánt emelni, a római császárok kiterjedt nemzetségéből származó, igen előkelő feleséget hozatott.” E döntésben bizonyára szerepe lehetett Géza feleségének, Saroltnak és az udvarban tartózkodó Szent Adalbert püspöknek is, aki mindkét uralkodóházzal jó kapcsolatban állt.

A házasság Gizellával, Civakodó Henrik bajor herceg leányával, a Német-római Birodalom császára, III. Ottó másodunokahúgával mind német, mind magyar szempontból politikai, dinasztikus jellegű volt. A bajorok a magyarok megkeresztelését remélték, míg a magyarok a diplomáciai kapcsolatok rendezését óhajtották. Mindkét fél a jó szomszédság és a béke kiépítésén fáradozott. Civakodó Henrik halála után leányát, Gizellát a kor szokásának megfelelően a 996-tól uralkodó fia, IV. Henrik adta férjhez. Ő feltételként szabta, hogy a jövendő sógornak, Géza fejedelem fiának csak akkor adja húga kezét, ha István követi apját a trónon. A dinasztikus házasság nem titkolt célja az is, hogy a kereszténység gyorsan terjedjen a Kárpát-medencében, és megteremtődjék a béke.

Az esküvőt a scheyerni bencés apátságban fönnmaradt hagyomány szerint 996 táján, Géza fejedelem halála (997 tavasza) előtt a bajorországi Scheyernben, a bajor hercegi várban tartják. A házassági szertartást Szent Adalbert püspök vezette. E frigy tette lehetővé a Lajta és a Morva folyó felé eső nyugati határok békés rendezését, a magyar kapcsolatok Burgundiáig való kiszélesítését Gizella édesanyja, Welf Gizella által.

Gizella vallásos nevelésben részesült, melyben nagy szerepe volt édesanyjának. Leánytestvére apáca, míg öccse, Brúnó augsburgi püspök lett. Gizellát is apácának nevelték, de a sors úgy hozta, hogy előbb az első magyar király feleségeként hozzájárul a magyar kereszténység megszilárdításához, majd az István halála (1038) utáni években, 1040-től a passaui kolostor főnök asszonyaként még húsz évig szolgálja a német egyházat is.

A fiatal fejedelmi pár Nyitrán, a dukátus központjában telepedett le. Gizella kíséretével a dunai hajókon Regensburgból nagyszámú német világi pap és szerzetes érkezett a magyar nagyfejedelemségbe. Ők hozzájárultak a keresztény hit magyarok közötti terjesztéséhez, a magyar keresztény egyházszervezet kiépítéséhez. A papok mellett nagyszámú német lovag is érkezett az országba. E nehézfegyverzetű és jól képzett katonákra hamarosan szüksége lesz a fiatal keresztény magyar államnak, István nagyfejedelemnek.

(folytatjuk)

Kádár Gyula
3szek.ro