Eger ostroma 1552-ben, az Oszmán Birodalom azévi hadjáratának az utolsó hadieseménye volt, melyet az egri diadal elnevezéssel illet a magyar történelemtudomány és a nemzet emlékezete.

Az 1552-es török hadjárat a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult.

A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot.

A "Nagy" és "Dicsőséges" („Magnific”) I. Szulejmán szultán a ruméliai európai haderőt vetette be a pártharcoktól megosztott Magyar Királyság ellen. Az egyesített török seregek, ősszel a közeledő tél előtt szokatlanul későn, 1552. szeptember 9-én kezdték el ostromolni Eger várát és azonnal erős tüzérségi tűzzel próbáltak rést ütni a falakon.

Az egri várban kis létszámú, többségében magyar várvédő katona állt szemben a szultán hadseregével. A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett, míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel. Az új évezred történelmi kutatásai alapján a török had létszáma vélhetően 30-40 ezer fő volt, ennek ellenére még így is veszedelmes túlerőt jelentett harcedzettségével és fegyverzetével. A törökök 38 napig ostromolták Eger várát. Pauler Gyula szerint a török hadsereg 140 ágyúval lövette a várat, és a védők 24 ágyúval védekeztek, míg a többszörös török létszámfölénnyel szemben 2364 magyar várvédő nézett farkasszemet.

A törökök azonban 1552. október 17-én a hadiszezon lejártával befejezték az ostromot. A védősereg a túlerővel szemben, ötheti ostromban védte meg a várat és az idő haladtával közeledő hideg időjárás a török ostromlókat visszavonulásra kényszerítette.

Ha ezidőben sikerült volna a törököknek a várat birtokba venni, akkor elvághatták volna egymástól a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket. Mivel Egert nem tudták bevenni, az északi hadi út fenyegetettsége felszabadult és a felvidéki gazdag bányavárosok is megmenekültek egy későbbi török támadástól. Továbbá ez a magyar győzelem azt a politikai eredményt is hozta, hogy sikerült 1596-ig megállítani a további oszmán hódítást a Magyar Királyság ellen.

Eger ostroma, Vízkelety Béla rajza Franz Kollarž litográfiája alapján

Szeptember 9.

Egy egri lovas különítmény harcba keveredett Abonynál a törökökkel. Három katona közül csak egynek sikerült visszajutnia a várba, ahol jelentette Dobónak, hogy a török had már csak néhány kilométerre van Egertől. Az ostrom kezdetén Dobó István várkapitány egy levelet kapott a török sereg vezérétől Ahmed pasától, a vár átadására.

Istvánffy Miklós költő, humanista történetíró szerint Ahmed ezt a levelet 1552. szeptember 5-én küldte el, amikor már az Egerhez egészen közel fekvő Tihamérhoz (ma Eger Tihamér nevű városrésze) érkezett.

Dobó a pasa üzenetének kézhez vétele után vasra verette a levelet hozót és megeskette a védőket, hogy a megadás szót ki sem ejtik a szájukon, és akár életük árán is megakadályozzák Eger elvesztét. Viszontválaszként a vár fokára két kopja között egy fekete koporsót függesztetett fel, jelezvén a törököknek, hogy csak az életük árán győzhetnek.

Dobó esküje

„
Esküszöm az egy élő Istenre - hangzott az ünnepi mormolás.

- ...hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

– Gárdonyi Géza: Egri csillagok (részlet))

 

Szeptember 10.

Eger védői

Szeptember 11.

Hadim Ali budai pasa megérkezett a vár alá, és az ágyúi beállításaihoz próbatüzelést tartott.

Szeptember 13.

Megérkezett a török had fő ereje Kara Ahmed pasa és Szokoli Mehmed pasa vezetésével, majd körülzárták a várat, ezt követően a vártemplom tornyait akarták először lerombolni, hogy a várvédők ne lássák a török csapatmozgásokat a vár tornyából.

Szeptember 17.

A török sereg 1552. szeptember 17-én kezdte ágyúzni az Egri várat. Tizenkét napon át szakadatlanul ágyúzták a vár falait.

Szeptember 28.

Öldöklő harc a bástyáért

Szeptember 28-án egy ádáz rohammal elfoglaltak egy tornyot. Ekkor Dobó István megparancsolta a védőknek, hogy a tornyot rombolják le a vár saját ágyúival.

A újra és újra felszólították a védőket, hogyha az ekkorra már rommá lőtt várat átadják nekik, akkor békésen eltávozhatnak és nem esik bántódásuk. Ennek hatására Hegedűs István hadnagy vezetésével egy kisebb csoport árulást készített elő, amiről a várkapitány tudomást szerzett. Hegedűst kötél általi halálra ítélte, társainak pedig levágatta a füleiket.

Október 4.

A várban lévő székesegyház sekrestyéjében tárolt lőportartalék nagy része felrobbant, nagy károkat okozott a várvédőknek, amit a törökök azonnal kihasználtak és újabb támadást indítottak a vár ellen. A törökök a vár leggyengébb pontjait támadták, azaz a Föld-bástya, a Tömlöc bástya, a Bolyki-bástya, illetve az Ó-kapu ellen intéztek ádáz rohamokat. Bornemissza Gergely királyi kapitány által kitalált és híressé vált „tüzes kerék” ekkor lépett működésbe. Óriási kerekekbe puskákat illesztett és ezzel komoly emberveszteséget okozott a rohamozó ellenség soraiban.

Október 12.

Siege of Agria, angol metszet

„Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel, szurokkal rohantak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek és nem is emberek, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek” – Hieronymus Ortelius (1543–1614) egykorú német történetíró

Székely Bertalan: Egri nők (1867)

Dobó a levelet Bécsbe küldi Vas Miklóssal, csatolva egy másik levelet, hogy Oláh Imre egri püspök járjon közbe a királynál a katonai segítségnyújtás ügyében. Az 1552-es év ősze már korán fagyokat hozott, a törökök számára egyre kedvezőtlenebbé vált a helyzet, az éhségtől és a járványoktól is szenvedő, fogyatkozó létszámú oszmán sereg ideje egyre fogyott. Ali és Ahmed pasa általános támadást indított a falak ellen, de a kora reggeltől késő éjszakáig tartó küzdelem újra csak a törökök kudarcával zárult. A magyar katonák felülmúlták fegyverzetükkel ellenfeleiket, a rohamozó törököknek csak pajzsuk és a meztelen kardjuk volt, míg a védőket erős páncél védte és a hosszú lándzsáik és puskáik hatékonyabbá tette őket. A magyarok eltökélt vitézsége győzött a fásult törökök ellen.

Október 13.

A rémült török katonákat kivont karddal kellett rohamra kergetniük a tisztjeiknek, egyszerre több bástyát és kaput támadtak, de a várvédők sikeresen visszaverték ezeket a támadásokat és nagy veszteségeket okoztak a törököknek. Ahmed pasa és Szokoli Mehmed, a török sereg vezérei, kénytelenek voltak visszavonulót fújni.

A nagy veszteségek miatt körülbelül három napig a halottak elszállításával foglalkoztak. A nem reguláris erők harci kedve már napok óta csak csökkent, nehezen tudták harcra bírni őket, ennek ellenére a két fővezér még egy általános rohamot akart. A kemény harcot követően a magyarok már elég fáradtak voltak, ezért a török seregnek megnőtt most az esélye a vár elfoglalására. Ámde már nemcsak a szedett-vetett csapatok, hanem a janicsárok sem voltak hajlandóak tovább harcolni, egyenest meg is tagadták az agáktól jövő parancsokat. Ez már a további török harci műveleteket végképp lehetetlenné tette és az irregulárisok a janicsárok nélkül végképp nem voltak hajlandóak harcolni.

Október 17.

Az ostromló, Kara Ahmed és Szokoli Mehmed a seregével 1552. október 17-én vonult el az egri vár alól, Ali budai pasa csak másnap 18-án követte őket a csapataival.

Egyes források szerint 400-500 hősiesen harcoló magyar várvédő vesztette életét az ostrom következtében. A törökök irreguláris katonái annyira csüggedtek és lehangoltak voltak, hogy minél hamarabb el akarták hagyni a vár környékét, ezért igen sokan hátrahagyták a poggyászukat. Az ostromzár feloldása után ezeket a hátramaradt holmikat a várbeliek mint behordták a várba és elosztották maguk között. Nagyon sok értékes eszköz, fegyver, sátor, ruha, ló, miegymás került az egriek kezére. A törököknél, hogyha egy-egy ostrom, vagy csata balul végződött gyakran okozott morális válságot, az 1529-es bécsi ostromot követően a keresztény várőrség eredményes védekezését követően sok török irreguláris kedveszegetten, zsákmány nélkül, saját ingóságait hátrahagyva hagyta el a császárvárost. Mind Bécs, mind Eger alatt nagyon lankadt volt még a reguláris janicsár és szpáhi csapatoknak is a harci kedve. Előbbi esetében viszont Szulejmán szultán, hogy a sereg szétesését meggátolja megjutalmazta az amúgy végsőkig kitartó reguláris vitézeket, nehogy a csüggedtség teljesen aláássa őket.

A diadal kiváltotta a keresztény világ csodálatát, az egriek hősiességét dicsőítették és Dobó Istvánt a "kereszténység Herkulese"-ként emlegették egész Európában.

Október 19.

Dobó István portréja

"E kemény ostrom a mindenható Isten végtelen és kimondhatatlan könyörülete folytán tegnap véget ért" Dobó István és társai levele Nádasdy Tamás nádorhoz.

Dobó és hős társai, a heroikus küzdelem és a védők szempontjából nagy diadalnak tekinthető ostrom után, 1552. október 19-én Eger várából levelet küldtek Nádasdy Tamás nádornak a Magyar Királyság legfőbb méltóságának:

A nők szerepe a vár védelmében

Eger sikeres 1552. évi védelme szorosan összeforrt a helyi nők vitézségével: az elsősorban gyermekeikért küzdő asszonyokat az elszánt anyai szeretet vezette. Bizonyos vélemények szerint sokszor erősebb a nőkben a kitartás, mint a férfiakban. Bár a történelemben nem Eger az egyetlen olyan helyszín, ahol a nők is kivették részüket a védelemben, sőt Magyarországon is találunk még példákat: 1660-ban, miután a török megsemmisítő vereséget mért II. Rákóczi György erdélyi fejedelemre nyomban ostrom alá vették Váradot. Az őrség zöme Rákóczi holtestét kísérte Gyulafehérvárra, emiatt a várban és a városban alig akadt katona. Váradot a polgárság és a helyi asszonyok is elszántan védték, de végül győzött a túlerő. Ennek ellenére a török méltányolta a maroknyi védő és az asszonyok elszántságát, ezért értékeikkel és a helyi nyomdával szabad elvonulást engedélyeztek nekik.

Ugyancsak közhely ma már Zrínyi Ilona hősiessége, aki két éven keresztül tartotta a maroknyi Thökölyhez hű kuruccal és néhány idegen katonával Munkács várát, ezalatt pedig megfelelő utánpótlásról is gondoskodott, de végül árulás következtében fel kellett adnia az erősséget.

A törökök részéről is van egy kevéssé ismert epizód: Buda visszafoglalásakor az egyik keresztény rohamot budai török nők verték vissza, Jókai Mór emeli ki mindezt az epizódot, párhuzamba állítva az egri eseményekkel.

Felmentési kísérlet

Csatajelenet (Egri vár), a várkapu melletti várfalban helyezték el Tar István és Illés Gyula szobrászművész rézből öntött domborművét, amely az ostrom 400. évfordulójának emlékére készült 1952-ben

I. Ferdinánd magyar király értesítette a várkapitányt, hogy két zászlóalj cseh zsoldost fog majd küldeni, de a felmentő sereg túl későn érkezett meg és ezért nem juthattak be a törökök által körülzárt várba. A magyar királyi levéltárból megtudható, hogy történtek lépések Eger felmentésére. Ferdinánd király Móricz szász választófejedelmet akarta odaküldeni: "Gondoskodjék arról, hogyan lehetne Eger alól elűzni a törököt". Az október 3-i levélét megerősítve a király közölte, hogy helyesli a tervet. Elindult Győrből Eger alá kb. 11 ezer főnyi brandenburgi, szász, osztrák és cseh csapatokból álló seregével. Azt remélte, hogy Giovanni Battista Castaldo itáliai zsoldosvezér is csatlakozik, aki ekkor Erdélyben tartózkodott. Reményei szerint a két egyesülő sereg és a várbeliek lehetséges támogatásával talán sikerül visszavonulásra késztetni a törököket, noha a budai pasa egymaga Palástnál súlyos vereséget mért a királyi keresztény haderőre, mely Mohács óta először próbált szembeszállni nyílt terepen a törökökkel. Ez a közelmúlt veresége komoly bizonytalansággal és félelemmel töltött el sok katonai parancsnokot.

A felmentő hadak nem érkeztek meg Eger alá, ami jellemző volt az egész végvári harcok történetében. Legtöbbször a késve jövő zsold, az ellátásbeli hiányosságok szolgáltattak okot arra, hogy a csapatok lassan mozogtak. Móric serege esetében sem volt másképp, aki természetesen igyekezett ezeket amennyire lehetett kiküszöbölni, mégsem tudott úrrá lenni a bajokon. Nehezítette a helyzetét, hogy az országban ekkor pestis volt, amely az ő katonáit is tizedelte, sőt a száraz idő miatt sem a katonák, sem a harci, vagy teherhordó állatok nem jutottak elegendő vízhez.

A magyar győzelem okai

• A törökök túlzott, a győztesekre olykor jellemző magabiztossággal, a védők az esélytelenek nyugalmával és elszántságával készülődtek és küzdöttek.
• Dobó Istvánt már halálra ítélték korábban, ezért nem féltette életét.
• A törökök arra számítottak, hogy Dobó félelmében átadja a várat.
• Az életüket féltőket felszólította a vár elhagyására, az árulási kísérleteket preventíven megakadályozta.
• A vár gondos előrelátó felkészítése, az ágyúk bölcs elhelyezése, hogy a védfalak mögé is kerültek nagyobb ágyúk.
• Kritikus pillanatban a vár közepére felállított ágyúk mentették meg a vár egyik részének elfoglalásától.
• A hidegre fordult október végi idő és az élelmezési nehézségek a török harci kedvét csökkentették, a várban azonban a védők számára még fél évre elegendő élelmiszertartalék állt rendelkezésre.
• Ostromlók ellen magyar nők is védekezetek, ami a törökök harci kedvét apaszthatta.