múltidéző  2012.12.17. | 07:42 Aki nemzetet épített – Bölöni Farkas Sándorra emlékeztek

Az elmúlt évtizedekben szülőfalujában ünnepélyes keretek között alig néhányszor emlékeztek Bölöni Farkas Sándorra. Először Sylvester Lajos vezetésével 1969-ben, amikor az iskolát és a művelődési otthont is a nagy utazóról és kultúraszervezőről nevezték el; 1991-ben pedig, amikor szobrát is felállították az unitárius templom előtti domboldalon.

A hét végén harmadik alkalommal hajtott fejet Bölön népe: lefényképezett kézirataiból kiállítást szerveztek, történelmi előadások hangzottak el, a szoborállításnál ügyködők a nem kevés küzdelemmel járó munkát elevenítették fel. Szombaton egy bölöni küldöttség Bölöni Farkas Sándornak a kolozsvári Házsongárdi temetőben található sírjánál rótta le kegyeletét. Ifj. Kozma Albert unitárius tiszteletes megfogadta: lelkiismeretesebben ápolják a fiatalabb nemzedékek számára is példát mutató falustársuk emlékét, s az emlékkonferenciát évről évre megszervezik.

Péntek délután ifj. Kozma Albert nyitotta meg az emlékkonferenciát, majd tartott előadást Bölöni Farkas Sándor életéről és munkásságáról. Szólt az Amerikát megjárt, Thomas Jefferson államfővel, indián törzsfőnökökkel és unitárius egyházi vezetők­kel egy­aránt találkozó utazóról, a demokrácia elveit „importáló” és az ame­rikai függetlenségi nyilatkozatot lefordító személyiségről, majd kiemelte az első magyar hitelszövetkezet, a Gond­viselő Társaság, a Kolozsvári Casino és az Asszonnyi Olvasó Egy­let létrehozásában, illetve a kolozsvári színház talpra állításában játszott szerepét.Id. Bíró Lajos volt polgármester és az egyházközség akkori lelkésze, id. Kozma Albert az 1991. október 13-i szoboravatás előzményeit és magát az eseményt elevenítette fel. Mint mondották, a kezdeményezés a férfidalárdától indult, de hamarosan a közösség zöme is az ügy mellé állt, s elkészült a Jecza Péter által megmintázott szobor. Az ünnepségen többek közt részt vett Erdő János püspök, helyi és politikai elöljárók és neves művészek, na meg tisztes távolságból néhány teherautónyi – minden bizonnyal megfélemlítés szándékával küldött – katona. Hogy egészen pontosan miért is vezényelték ki az állig felfegyverzett erőket, mindmáig rejtély, de egy elvesztett napiparancs szerint tüzelésre is fel voltak hatalmazva – hangzott el a megdöbbentő kijelentés. Fehér János művészettörténész a Bölöni Farkas Sándor életét megörökítő regény, A bércre esett fa néhány helytörténetet érintő kérdésének nyomába eredt. Kiderült, a XIX. század elején lehetett már üvegablak az iskolán, valós a nagy károkat okozó tűzeset is, ám kétségbe vonható a templomvár ostroma, mint ahogy az is: a porkoláb annyira elhanyagolhatta volna feladatait, hogy gyermekek játszhattak a templom udvarán. A pénteki napot Boda Szabina diáklány énekei és Márk Attila megzenésített versekből összeállított műsora zárta. A programhoz tartozott eredetileg Sikó Imre, a Bölöni Farkas Sándor Alapít­vány elnökének tevékenységi beszámolója is, de a község polgármestere ismeretlen okokból távol maradt az eseménytől.

Szombaton hajnalban autóbusznyi bölöni kelt útra, hogy Kolozsvárra, Bölöni Farkas Sándor tevékenységének fő helyszínére is elvigyék a szülőföld üzenetét. Az erdővidékieket fogadta Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök, a konferenciának pedig a János Zsigmond Unitárius Kollégium Dávid Ferenc Terme adott otthont. A Há­zsongárdi temetőben az emlékezet koszorúinak elhelyezését követően Bálint-Benczédi Ferenc megköszönte a bölöniek gondoskodó tenni akarását.

Vasárnap a szeretetotthonban tartott istentiszteleten ifj. Kozma Albert úgy fogalmazott: nap mint nap tennünk kell, ha nemcsak a teremtett földön akarunk nyomot hagyni, hanem az emberek lelkében is. Bölöni Farkas Sándor minden bizonnyal tiszta szívvel állhatott Mennyei Atyánk elé, hiszen nemcsak közvetlen környezetéért, hanem egész nemzete felemelkedése érde­ké­ben rengeteget tett. Az emlékkonferencia kiértékelésén Uzo­ni István gondnok elmondta: ten­niük kell azért, hogy a falu nagy szülöttének emléke élő legyen; a ma nemzedéke többet tudjon annál a néhány mondatnál, amit itt-ott megtanulnak. Meg kell ismerniük az egyszerű családból származó Bölöni Farkas Sándor önzetlen és a nemzet érdekében kifejtett emberfeletti munkáját, mert csak így hathat serkentően a fiatal lelkekre a jó példa. Az emlékkonferencia a himnusz eléneklésével és a huszonegy éves állószobor megkoszorúzásával ért véget.

Hecser László
Háromszék

Bölöni Farkas Sándor

(* Bölön, 1795. dec.14. -- + Kolozsvár , 1842. febr. 3.)
útirajz- és naplóíró.

Kazinczyhoz írott levelében (aki egyébként később versben emlékezett meg róla) az anyakönyvi bejegyzéstôl eltérôen születési idôpontjának 1795. jan. 15-ét jelöli meg. Apja, F. Zsigmond unitárius székely kisnemes, anyja Kandal Judit. 1805--1815: a kolozsvári unitárius fôtanodában tanul, 1815--1816: a kolozsvári királyi liceumban jogot végez. 1816: joggyakornok Wesselényi Miklóssal, akihez ettôl fogva bensôséges baráti viszony fûzi; 1817--1830: különbözô jegyzôi állásokat tölt be. 1

830--1831: hosszabb utazást tesz Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában és az Egyesült Államokban. 1834: az Akadémia tagja lesz, 1838- pedig a kolozsvári szinház titkára.

Fiatalkori verseinek, drámatöredékeinek nagyrésze elveszett, egy rövid részlet a Széplelkek panasza c. darabjából megjelent (SzépLitAj 1821). Fordításai (Schiller, Goethe, Mme de Stael) kéziratban maradtak. Nagy utazásának emlékeit rögzíti fômûve, az Utazás Észak-Amerikában (Kolozsvár, 1834).

Az útinapló nyugat-európai része, csak jóval késôbb jelent meg teljes terjedelemben (Nyugat-európai utazás, Kolozsvár, 1943) Az élete legsikeresebb éveit tárgyaló, kiadásra nem szánt Napló [1835--1836] teljes egészében elôször 1870-ben jelent meg.

Fiatalon megismerkedik a kor radikális felvilágosult, majd liberális irodalmával. A romantika szellemiségével Döbrentei Gábor ismerteti meg, aki bevezeti az Erdélyi Muzéum körébe. 1815: uô. mutatja be levélben Kazinczynak is, aki B.-t az erdélyi irodalom egyik legnagyobb reménységének tartja. Korai irodalmi kísérletei mellett fontos mûvelôdésszervezô tevékenységet is kifejt, különféle irodalmi és polgári társaságok, valamint a Kolozsvári Kaszinó (1833) és a Vasárnapi ùjság c. lap (1836) kezdeményezôje és alapítója.

Jelentôs értékû fennmaradt magánkönyvtára is (Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár). Intenzíven érdeklôdik Erdély története, majd a magyarság ázsiai eredete iránt.

Tervezett keleti útja helyett azonban Béldi Ferenc gr. kísérôjeként Nyugatra és az Egyesült Államokba utazik. Az elôzetesen alaposan felkészült, majd a minden részletre odafigyelô író amerikai útirajzának jelentôségét nem csupán elsôsége adja a reformkori útirajzok (Szemere B., Gorove I., Irinyi J.) között, hanem polgári liberális eszmeköre, a hazai feudalizmus éles bírálata, valamint erôteljes, tiszta stílusa. A mû a francia forradalom elveinek megvalósulásaként tekint a fiatal Amerikára, az ott tapasztaltakat a szerzô egybeveti a hazai korlátozott fejlôdéssel, az elavult társadalmi berendezkedéssel.

A nemegyszer republikánus elveknek is hangot adó könyv, amely a Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását is közli, a reformkor egyik legnagyobb könyvsikere (1835: ismét kiadják; az Akadémia nagyjutalmát is elnyeri), az országgyûlési ifjúságra óriási hatást gyakorol, a polgárosodás valóságos enciklopédiájaként kézikönyve, tankönyve a kor felnövekvô politikus nemzedékének.

Hazai hatása a kortárs Alexis de Tocqueville De la démocratie en Amérique c., inkább bölcseleti jellegû mûvének európai hatásáéhoz hasonlítható. A Nyugat-európai útinapló B.-nek közvetlenül a franciaországi, angliai utazás alatti, formailag kidolgozatlanabb, de szellemében az amerikai útirajzhoz közel álló feljegyzéseit tartalmazza. Töredékben maradt Naplója az erdélyi napló-, emlékirat- és önéletrajzirodalom gazdag vonulatához illeszkedik, ôszinte hangú lírai önvallomása Széchenyi Naplójával rokonítható.

Mûvei:

* Utazás Észak-Amerikában, kiad., bev. BENKŐ Samu, Bukarest, 1966;
* Naplója, kiad., bev. JANCSÓ Elemér, Bukarest, 1971;
* Journey in North America 1831, Trans., ed. A. KADARKAY, Santa Barbara--Oxford, 1978;
* Napnyugati utazás. Napló, kiad., bev. MALLER Sándor, 1984.