Ötödik éve, hogy ásatások zajlanak a pricskei vámházaknál, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum régészei jóvoltából. Fél évtizeddel ezelőtt még alig néhány szakember dolgozott a gyergyói őrhegyen, mára azonban sikeres nemzetközi régésztáborrá fejlődött a program, több mint harminc résztvevővel. Egyetemisták, gyerekek segítik a régészek munkáját és kutatják a múltat a jövő számára.

A pricskei ásatás ma már nem kis büszkeséggel régészeti komplexumnak is nevezhető, ahol lehetőség van arra, hogy éveken át kutatások történjenek arról, mi is volt itt a 17–18. században. A gyergyóiak nagyon keveset tudnak mindarról, milyen régészeti leletek vannak a környéken, ezáltal pedig hiteles kép alakul ki arról, hogy milyen nagy szerepe volt Gyergyónak már évszázadokkal ezelőtt is.

Hosszú, keskeny ösvény vezet fel a Pricskére, a Gyergyószentmiklós fölött magasodó ezerötszázas hegycsúcsra. Öt éve annak, hogy régészekből álló lelkes kis csapat munkaeszközeivel és sátraival együtt kiköltözött a hegytetőre, hogy ott a múlt után kutasson. Ma már úgy járnak oda, mintha hazamennének.

– A munkafolyamat akár hosszú évekig is eltarthat. Idén nem terveztünk túl nagy dolgokat. Az útnak a nyomát fogjuk majd feltárni, amit a georadaros kutatások kimutattak, illetve egy épület maradványait tárjuk fel, továbbá a gerincen lévő erődítménynél kutatunk – vázolta az idei terveket Demjén Andrea régész szakember, az ásatások vezetője.

Fiatalok áskálódnak a múlt után

Míg 2009-ben hét személy kezdte el az ásatásokat, mára a pricskei ásatás nemzetközi táborrá nőtte ki magát. Most is vannak egyetemi hallgatók az Egyesült Államokból, Kanadából, Norvégiából. Jászvásárról és Kolozsvárról is vannak egyetemisták. Mellettük pedig most már második éve vesznek részt gyergyószentmiklósi általános iskolás diákok is, jelenleg tizenhárman, Erdős Nándor, a Fogarassy Mihály Általános iskola történelem szakos tanárának szervezésében.

– A gyerekek nagyon sokat segítenek, folyamatosan kérdeznek, hogy mit hogyan kell csinálni. A sikerélményt számukra is a leletek jelentik. Munkánkat nagy mértékében segítik és az sem kizárt, hogy közülük régészek is kikerülnek – fogalmazott Demjén Andrea.

Erdős Nándor történelemtanár szakterülete által került kapcsolatba a régészekkel, felajánlásukra csatlakozott a kutatómunkához.

– A régészkedés egy szaktanárnak annyi, mint történelemórák sorozata, csak másként. A feltárások révén gyakorlatban ismerkedünk a történelemmel. Nagyon jónak tűnt a gondolat, hogy tábort szervezve, diákokat is vonjunk be a kutatásba. A tanulás mellett szórakozásra is van lehetőség, a természetben való tartózkodás pedig akarva-akaratlan egyfajta túlélésre is tanítja őket. Sok gyereknek óriási kihívás ez a tábor – részletezte a mindennapos programot a tanár.

A látható történelem

A diákok második éve csatlakoztak a régész-csapathoz, ennek pedig elsősorban a közösségépítésben van nagyon nagy szerepe, mivel a gyerekek közösen vesznek részt minden tevékenységben. Akárcsak a szakemberek, ők is kutatómunkát folytatnak, a szelvényekben lévő munkától, a leletek feltárásától kezdve a tábori munkákig mindenben szerepet kapnak. Részt vesznek a tábori élet mindennapjaiban, ők készítik elő az étkezéseket, takarítanak, fát és vizet hordanak.

– A másik nagy eredmény, ami mérhető, hogy azok a gyerekek, akik már egyszer részt vettek a táborban, másképpen álltak hozzá a történelem tantárgyhoz, teljesen más rálátásuk volt. Személy szerint annak is örvendek, hogy több gyerekben felmerült a gondolat, hogy talán a régész szakmát választanák mesterségnek. Természetesen ez a jövő titka, kényszeríteni senkit nem lehet és nem is kell, de örvendek, hogy vonzódnak a szakma iránt. Olyan eredménynek tekintem, ami nekem, tanárnak, igencsak jóleső érzés. Ezáltal a történelemnek úgymond a szép részébe sikerült betekintést nyerniük – fogalmazott Erdős Nándor.

– Nagyon szeretem a történelmet, de a tantárgyhoz képest a terepmunka sokkal érdekesebb, mert gyakorlatban láthatjuk azt, ami régen volt, saját kezünkkel megfoghatjuk azokat a tárgyakat, amiket itt az 1700-as években kezükben tartottak az emberek. Sok mindent tanulhatunk belőle. Számomra nagy élmény, hogy résztvevője lehetek egy régészeti ásatásnak. Sok ötlet megfordult a fejemben, köztük az is, hogy ha nagy leszek, régész leszek. Nagyon élvezetes munka” – számolt be élményeiről Ajtai Janka, a Fogarassy Mihály Általános Iskola tanulója.

Nomád élet a hegytetőn

Gergely Péter hatodikos tanuló az erdei élet mindennapjait értékeli igen nagyra:

– Úgy gondolom, hogy jól döntöttem, amikor eljöttem a táborba. Sok élménnyel jár az ásatás, ezen kívül pedig mi, gyerekek főzünk, vizet hordunk, fát gyűjtünk, azaz nomád életmódot élünk. Ez az életforma is egyfajta történelemismeret, hisz a nomád népek vándorlásaik során ugyanezt csinálták. Mi most a cipőjükben járunk. Itt vagyunk egy pár kilométerre a várostól, mégis úgy érezzük, hogy nagyon távol a civilizációtól. Nem mondom, hogy nehéz. Nem hiányzik a számítógép, jobb itt, a szabad levegőn.

Tamás-Szóra Evelin számára a tanár–diák–kutató közötti közösségi élet a legérdekesebb.

– Eléggé furcsák nekem az itteni körülmények, nem ehhez vagyok szokva, de nagyon tetszik. Olyan, mintha egy nagy család lennénk. Egyenrangúan kezelnek a professzorokkal, ugyanúgy kommunikálunk egymással. A régészkedésen kívül rengeteget szórakozunk – értékelte a tábori életet a diáklány.

Az általános iskolás diákok mellett egyetemisták is részt vesznek a munkában, az Egyesült Államokból, Kanadából, Norvégiából, Jászvásárból, Kolozsvárról jöttek a hegytetőre. Bertina Bo norvégiai egyetemista szakmai gyakorlatát tölti a Pricskén. Visszajáró vendég, tavaly is ezzel a csapattal dolgozott a gyergyói ásatások több helyszínén. Tavaly nagyon jól telt, sokat szórakozott és rengeteget tanult, úgy tartja, hogy nagyon jó ez a társaság. Ezért döntött úgy, hogy idén is itt tölti kötelező szakmai gyakorlatát. Az egyetemhez viszonyítva – ahol elméleti tudást szerezhet – az ásatások során nagyon hasznos gyakorlati tapasztalatokra tesz szert. Mint mondja, „igazi” régész munkát végez. Tervezi, hogy jövőben is visszatér.

A pricskei vámházak története

A pricskei vámházak kutatása öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Tarisznyás Márton Múzeum régészei és munkatársaik, szám szerint heten kezdték el a munkát. Azért éppen itt, mert gyakorlatilag ez az egyedüli kutatott vesztegintézet és vám Erdély területén, amelynél szakmai kutatásokat lehet végezni. Erdélyben egyébként a Keleti-Kárpátok mentén három, a Déli-Kárpátok mentén négy vesztegintézet található, közülük csupán a pricskei a kutatható, mivel kint van a világ végén, ezért érintetlen maradt. A gyimesi vám a tudomány számára mondhatni elveszett, mivel az ásatásokat nem szakemberek végezték. Ojtozban pedig elég nehéz a terep, nehéz ásni, nem is tudják pontosan, hogy hol helyezkedik el a teljes vám.

Az eltelt öt év alatt több lakó-, illetve raktárépületnek a nyomát sikerült feltárni. A források alapján sikerült felkutatni azt, hogy az 1700-as évek elején kezdhették építeni a pricskei erődítményt, a völgyben lévő kontumácot egy-két évtizeddel később. Az intézet területén sebésztől elkezdve katonákig, szakácsokig teljes személyzet volt, akik a kereskedőkkel tartották a kapcsolatot. Az itt áthaladó kereskedőknek és állataiknak szigorú egészségügyi szabályoknak kellett megfelelniük, hiszen amikor Moldvából haladták át Erdélybe és Erdélyből Moldvába, itt kötelező módon 40 napig kellett vesztegelniük. Ezt jelentette konkrétan a vesztegintézet. Járvány esetén jóval többet kellett ott maradniuk, 72, 82, akár 90 napot is eltöltöttek itt, amint azt az írott források említik.

Az ott lévő épületekről mindeddig nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a régészek is, ezekről nagyon kevés az írásos információ. Ezért főleg a régészeti kutatásokból sikerült feltárni azt, hogy hogyan is nézhetett ki egy épület – mesélte Demjén Andrea régész.

– A házak általában három helyiségből álltak: két oldalt lakóhelyiséggel, középen konyhával. Tudjuk, hogy hogyan építették a kemencéket, a kályhákat. Nagyon szép kályhacsempéik voltak, mázas, illetve különböző virág- vagy állatmotívumos. Azt is tudjuk, hogy a házaknak hajó- vagy téglapadlójuk volt –idézte a régmúlt építkezési képét a szakember.

Gyöngyök a múltból

Az épületmaradványok mellett rengeteg tárgyi leletre is bukkantak a kutatások során. Úgy tűnik viszont, hogy amikor 1806-ban a vámot Tölgyesre költöztették, az épületeket teljesen kiürítették. Sikerült megtalálni a tégla- és a fapadló nyomát, az épületekben azonban semmi sem maradt az utókornak. viszont az épületek mellé kidobott szemét annál több értéket rejtett. Rengeteg pipatöredék, kovaköves puskának a kovaköve, használati tárgyak, kerámia, különböző üvegpalackok, üvegpoharak, Ausztriából származó import porcelánok kerültek elő a „szemétből”. Gombok, gyöngyök, veretek, számos tárgy mutatja a régmúlt idő divatját.

A régészet újdonságai

A Bethlen Gábor Alap jóvoltából geofizikai kutatások is történnek a területen. Ezek alapján lehet majd behatárolni, hogy mekkora kiterjedése volt a vámnak. Az elmúlt évben a Communitas Alapítvány támogatása révén georadaros felmérést végeztek a területen, ennek eredményeképpen tudják pontosan, hogy hol vannak az épületek, hány helyiségből álló a szerkezetük. Anyagiak hiányában nem sikerült a teljes területet felmérni, ezért tavaly újra pályáztak, és úgy tűnik, hogy idén sikerül újabb területet felmérni. A feltárások alapján a régészek egy monográfiát szeretnének elkészíteni.

– A georadaros kutatások gyakorlatilag azt mutatják meg, hogy a föld alatt hol vannak az épületek, különböző gödrök, cölöplyukak, úgy hogy egy átfogó képünk lesz az egész vám szerkezetéről. Annyit tudunk, hogy több hektár, viszont, hogy hol vannak a határai, egyelőre ismeretlen számunkra – mondta Demjén Andrea.

A későbbiekben az épületekről háromdimenziós rekonstrukciók is készülnek, amelyek alapján az emberek könnyebben el tudják majd képzelni, hogy hogyan néztek ki valójában. Néhány év múlva talán a föld alatti maradványokról is lehet majd háromdimenziós rekonstrukciókat készíteni, de ehhez még több kutatásra, feltárásra van szükség, illetve arra, hogy lássák az egész vámnak, vesztegintézetnek az elterjedését.

A geofizikai radar alapján összesen tizenöt épületet sikerült behatárolni, főként lakóépületeket. Lévén, hogy Moldvából Erdélybe, de vissza is hajtottak állatokat, itt az állatoknak is kellett hogy legyenek karámok, istállók, viszont ezeknek a nyomát egyelőre nem sikerült megtalálni. Így tehát még többéves munka vár a régészekre és az őket segítő iskolásokra, egyetemistákra, de ők lendületesen, örömmel folytatják a munkát.

Csibi Márta
morfondir.ro

múltidéző  2013.07.27. | 14:18 Pricskei vámházak: időutazás a múltba