Hagyományos turistaként érkezett a Téry-menedékházba, ott maradt egy éjszakára, majd másnap megkérdezte a bérlőt, tudna-e segíteni? Felvette őt, és a mai napig ott dolgozik. Bár itt egy nőnek is szinte minden munkát el kell végezni, mégis jobban élvezi ezt a munkát, mint napi nyolc órát dolgozni egy fűtött irodában. „Bármelyik kollégát tudni kell helyettesíteni” – mondta Zuzana. A „Terynka”-ban (ahogy a Téry menedékházat a szlovák turisták nevezik) egyhetes turnusokban kell dolgozni. Az út télen, a Zamkovszky menedékháztól 2,5–3 óráig tart. „A fiúk általában gyorsabbak, ee ez attól is függ, mennyi az új hó, és mennyire van kitaposva az ösvény” – teszi hozzá.
Az elmúlt évben a karácsonyt otthon töltötte, és szilveszterre jött vissza a menedékházba. Egy évvel korábban éppen fordítva történt mindez. „Akkor egyrészt szomorú voltam a család nélkül, másrészt mi voltunk az egyetlenek, akik aznap látták a napot, mivel inverzió volt. Majdnem tele volt a ház beszélgető emberekkel, akik mindent megtalálhattak a karácsonyi asztalon, ami oda való” – emlékezik Zuzana, akinek legszebb téli emlékei közé tartozik a Markazi-toronynak szilveszter előtti nap történt megmászása. „Az évszakok itt nagyon különbözőek. Nyáron nem nagyon tudjuk élvezni a szép időt, mert nagyon sok a turista, és a munka a fejünk búbjáig ér. A tél azonban más. Kevesebb a turista, odakint sokszor nagyon rosszak a körülmények, egymást érik a szél- és hóviharok. Az ember néha úgy érzi, itt a világ vége” – nevet Zuzana.
A házban való munka semmiképpen nem nevezhető ideálisnak. „Nem voltak különösebb elvárásaim, ez inkább kihívás volt számomra – megbirkózni a munkával egy menedékházban” – ismeri el. Meg kell azonban mondani, hogy tetszik neki ez a munka, a nehezebb körülményeket is hajlandó elviselni, és jól beilleszkedett a csapatba. Immár több mint egy éve.
Különösen a nők esetében nem lehet azonban megkerülni egy kérdést: hogyan lehet túlélni a mindennapokat egy menedékházban zuhanyozó nélkül. „Ezt is meg tudjuk oldani. Bár a körülmények valóban nehezebbek az átlagosnál, de a „vödrös zuhany” működik” – mondja titokzatos mosollyal.
Nagy meglepetést okozott viszont, hogy az illemhely nem latrina. „Már hosszú ideje van itt normális WC. Annak ellenére, hogy vödörrel kell leöblíteni, határozottan kényelmesebb, mint a latrina” – tette hozzá.
Annak, aki nem pihenni érkezik egy menedékházba, meglehetősen mozgalmasan telik egy nap. A munka reggel hatkor kezdődik, először is gondoskodni kell a turisták szállásáról, mielőtt elindulnak túrázni. Reggeli után ki kell takarítani az egész házat, beleértve a szobákat is. Közben érkeznek az új vendégek, akiket ki kell szolgálni, és utána folytatódik a takarítás. Nyáron néhány „harcos” csak este nyolc óra körül érkezik meg. „A konyhában alapvetően vacsoráig kell lenni valakinek. Kb. délután négy órakor ismét rendbe kell rakni az egész házat, kitakarítani az étkezőt, a folyosót és a WC-t. Ezután látunk hozzá a vacsora elkészítéséhez, elhelyezzük a szállóvendégeket, majd megfőzünk a következő napra. A vendégekkel kb. este 10-ig kell foglalkozni, nyáron kivételesen tovább is” – mondja Zuzana.
Bár van a házban internetkapcsolat (e nélkül nem tudnák feltölteni a közösségi oldalakra azokat a gyönyörű fotókat), az itt élők nem szoktak a világhálón szörfözni. „Csak a szállásfoglalások és az időjárás előrejelzés céljából használjuk a netet. A turistáknak nem is kínáljuk, mivel azt gondoljuk, hogy ők pihenni jönnek ide, nem pedig facebookozni” – tette hozzá Zuzana.
A menedékházban leggyakrabban cseh és lengyel beszédet lehet hallani, de voltak már itt britek, amerikaiak, spanyolok és vietnamiak is. Nyáron turisták és hegymászók, télen síalpinisták jönnek, akik kedvesen figyelmeztetik egymást, ha a szemben lévő füves hegyoldalon zergenyájat látnak legelészni.
A Téry-menedékház közelében számos sítúra útvonal található, közülük az egyik a Vörös-torony-hágón keresztül vezet. „A menedékház környékén már eddig is sajnos több súlyos, és kevésbé súlyos baleset történt. Ilyen esetekben mi magunk is igyekszünk segíteni, az alkalmazottak közül néhány srác az önkéntes hegyimentők közé tartozik”- zárja szavait Zuzana, és hozzáteszi, hogy ha túrázni indulunk, ne feledkezzünk meg a megfelelő biztosításról.
Kommentáld!