Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsként is előfordul (született: Lieb Mihály Leó, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész

Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította.

A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője.

Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal, mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszletanyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes, szélesvásznú filmek világát.

1844.

február 20-án született Munkácson. Apja Lieb Leó Mihály bajor eredetű családból származó állami hivatalnok. A festő huszonkét éves koráig Lieb Mihály néven szerepel a hivatalos iratokban.

1851.

Miután mindkét szülő meghal, a gyerekeket a szülők testvérei fogadják magukhoz. Munkácsy gyámja Reök István ügyvéd, aki a szabadságharcban játszott szerepe miatt nem folytathatja praxisát.

1854-1858.

Munkácsy kitanulja az asztalosmesterséget, de inkább a rajz és a festés érdekli. Megismerkedik Szamossy Elek festőművésszel, aki korábban Rahl növendékeként a bécsi Művészeti Akadémián tanult.

1861-1862.

Szamossy tanítványaként vándorol az országban: restaurál, portrét fest.

1863-1864.

Pestre megy és bekapcsolódik a város szerényen bontakozó képzőművészeti életébe. Megismerkedik Ligeti Antal festőművésszel, aki önzetlenül támogatja próbálkozásait. Népies életképeket fest.

1865.

Bécsben folytatja tanulmányait az Akadémián, mint Rahl tanítványa.

1866.

Münchenbe megy ahol abban az időben a magyar festők többsége dolgozik.

1867.

Ösztöndíjat kap az új magyar kormány kultuszminiszterétől, báró Eötvös Józseftől. Meglátogatja a párizsi világkiállítást, itt látja először Courbet műveit.

1868.

Münchenből útja Düsseldorfba vezet, hogy példaképétől, az életképfestő Ludwig Knaustól tanuljon. Knaus szívesen fogadja, egyengeti pályáját. A kezdeti időkben festett legsikeresebb műve az elveszett Ásító inas (Hajnalpír).

1870.

Siralomház című sokalakos kompozíciója váratlanul aranyérmet nyer a párizsi Salon kiállításán.

1871.

Újabb sikert hoz számára a Tépéscsinálók. Munkácsy Párizsba költözik; közeli barátai közt ott van a Barbizonban dolgozó magyar tájképfestő, Paál László és egy műbarát arisztokrata, De Marches báró.

1872-1873.

Munkácsy a luxemburgi Colpachban, a De Marches-birtokon dolgozik. A váratlan, gyors siker után depressziós lelkiállapotba kerül. Mikor a báró meghal, Munkácsy feleségül kéri az özvegyet, és Párizsban telepszik le. Gyakran jár Barbizonba festeni, tájképfestészetének legmagasabb színvonalú időszaka következik el.

1873.

A bécsi világkiállításon nagy sikert aratnak életképei (Éjjeli csavargók, Köpülő asszony). "Munkácsy az egyik leghatározottabb, legféktelenebb realista Európában" - írja V V Sztaszov, az orosz "peredvizsnyikek" ideológusa.

1874.

Feleségével Magyarországra látogat, úti emlékei alapján megfesti magyar tájait (Poros út). A Salonban bemutatják a Zálogházat.

1876.

Ettől az évtől fogva Munkácsy a párizsi "felső tízezer" legkedveltebb festői közé tartozik. Megfesti legszebb szalonképét, a Műteremben-t, eltávolodik a népies, realista életkép műfajától.

1877.

30000 frankért adja el Milton című képét új műkereskedőjének, Charles Sedelmeyernek. Elegáns házat tart fenn Párizsban.

1878.

A költséges életmód rákényszeríti Munkácsyt, hogy tíz évre szóló, anyagilag előnyös, de a művészi fejlődést előnytelenül befolyásoló szerződést kössön Sedelmeyerrel. A továbbiakban Munkácsy képeinek témáit és stilusát a műkereskedelem és az általa kiszolgált előkelő közönség igénye határozza meg.

1881.

Ebben az időben készíti Munkácsy nagy biblikus kompozícióját, a Krisztus Pilátus előtt című hatalmas képet, majd

1844.

a Golgotát (mindkettő Philadelphiába került). Festői ereje nem a nagy vállalkozásokban, hanem kisebb igényű tájképtanulmányain, portréin érvényesül (Haynald Lajos arcképe). Tájai többnyire műteremben készülnek, de folytatják a plein air festészet barbizoni hagyományait. Az impresszionizmustól viszont határozottan elhatárolja magát. Egészségi állapota fokozatosan romlik, hátgerincbántalmai miatt kénytelen fürdőhelyeken kezeltetni magát. Számos "szalonképet", a nagypolgári életből vett jelenetet fest.

1886.

Mozart halála című képe már nem arat sikert a közönség körében stilusa kezd divatjamúlttá válni. A bécsi kormány a nagy tekintélyű Makart halála után Munkácsyt bízza meg a Kunsthistorisches Museum egyik 100 m2-es mennyezetpannójának elkészítésével.

1888.

A mennyezetképen dolgozik. Műtermében több segédet foglalkoztat, köztük Rippl-Rónai Józsefet. Sedelmeyer továbbra is terjeszti munkáit, de a jövedelmező szerződést nem újítja meg.

1889.

A magyar kormánytól is megbízást kap: felkérik, fesse meg a Honfoglalás szimbolikus jelenetét a Budapesten épülő Parlament számára.

1890.

Elkészül a bécsi mennyezetkép: A reneszánsz apoteózisa.

1891-1893.

A Honfoglaláson dolgozik. A képhez több nagyméretű színvázlat készül. A végleges mű nagysága több mint 60 m2, közel száz alak található rajta. Munkácsy egészségi állapota fokozatosan romlik, állandó fejfájás gyötri, szellemi színvonala rohamosan hanyatlik.

1894-1896.

Utolsó sokalakos kompozícióin dolgozik, a Sztrájkon és a nagyméretű Ecce homón. Részt vesz a millenniumi ünnepségeken, de ekkor már súlyosan beteg.

1897-1900.

Nem sokkal az ünnepségek fáradalmai után szanatóriumi, majd elmegyógyintézeti ápolásra szorul. Csaknem három éven át magatehetetlen betegként él egy Baden-Baden melletti intézetben.

1900.

május 1-jén hal meg az endenichi elmegyógyintézetben. Budapesten temetik el, fényes pompával. Külföldi tulajdonban levő képeinek jelentős része magyar köz- és magángyűjteményekbe, főként a Magyar Nemzeti Galériába kerül. Békéscsabán múzeum őrzi emlékét.