Nagy sárszalonkát láttak a Körös-Maros Nemzeti Park
munkatársai a Kopáncs-pusztán. Az északi tajgák költőmadara nálunk ritka
vendég, legfeljebb a tavaszi és őszi vonuláskor figyelhetünk meg
egy-egy magányos példányt.
A szalonkafélék családjába tartozó nagy sárszalonkák világméretű
állománya az utóbbi évtizedekben sajnos folyamatosan csökken. Ennek
több oka is van. Egyik az, hogy igen hosszú a vonulási útvonala
(Skandináviában, valamint Oroszországnak az Uraltól nyugatra fekvő
területein költ és Afrikában telel), s útközben sok madár elpusztulhat. A
másik ok a költőhelyek megsemmisülése, azaz a mocsarak lecsapolása. Az
állomány csökkenéséhez a vadászat is hozzájárul.
Magyarországon a vonulási időszakokban lehet megfigyelni néhány példányt
a vizes, mocsaras területeken. Csőrükkel a sárban túrkálva táplálékot,
azaz apró férgeket, csigákat, lárvákat, gilisztákat keresnek maguknak. A
nagy sárszalonka nagyon óvatos jószág, nehéz észrevenni, így
valószínűleg jóval több madár fordul meg a mocsarak környékén, mint
ahányat sikerül meglátnunk. A rejtőzködésben barnás, sávozott, foltos
tollazata is segíti. Legbiztosabban a farok szélső tollainak fehér
színéről lehet felismerni, amikor felrepül a földről.
A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai
is egy ilyen felröppenő példányt figyeltek meg a Kopáncs-pusztai
legelőterületek bejárásakor egy ecsetpázsitos, fehér tippanos részen. A
júliusi esőzéseknek köszönhetően most a Kopáncs-pusztán is vannak vizes,
mocsaras területek, ennek köszönhető, hogy ez az Afrika felé tartó nagy
sárszalonka is megállt itt táplálékot keresni.
Kommentáld!