A Lengyel-Öt-tó völgyében (Dolina
Pięciu Stawów Polskich), a Réz-hegy (Miedziane) északi lejtői alatt található Nagy-tó,
amely a harmadik legmélyebb tó egész Lengyelországban. 1934-ben a tó területét
34,14 hektárban állapították meg, legmélyebb pontjaként pedig 79,3 méter lett
megállapítva. Ezekkel az adatokkal a tó a Tátra legmélyebb, egyúttal a Halastó
(Morskie Oko, 34,54 hektár) mögött a második legnagyobb tava. A szakértők
között folyamatos vita van arról, hogy melyik tó a nagyobb: a Halastó vagy a
Nagy-tó? A hivatalos adatok azt mutatják, hogy a Halastó, de nem lehet
figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tavakat még a két világháború
közötti időszakban mérték fel, és ezek a mérési eredmények lehet, hogy
helytelenek, vagy egyszerűen csak elavultak.
A Nagy-tó elsőbbségét hirdetők
azzal is szoktak érvelni, hogy a tavak általánosan elfogadott területét magas
vízállás idején mérték, és csak ezért nagyobb a Halastó mint a Nagy-tó. Korábban,
az 1910-es években végzett mérések alapján a Nagy-tó területé 35,78 hektárban,
a Halastó felületét viszont csak 33,42 hektárban állapították meg. Ami tény,
hogy a Nagy-tó 998 méter hosszával a leghosszabb tó a Tátrában. A tó űrtartalma
13 millió m3, ez az 1/3 része az összes lengyel-tátrai tavak
űrtartalmának. A tó vizének legmagasabb mért hőmérséklete 11,2 °C. Vize zöld
színű, átláthatósága (13,2 méter) nagyobb, mint a völgy többi taváé. A tó
legmélyebb pontja a pleisztocén korban a tavat határoló völgyeket és katlanokat
– Kis-Réz-katlan (Szpiglasowa Kotlinka), a Kerek-púpi-katlan (Dolinka pod Kołem)
és a Puszta-völgyecske (Dolinka Pusta) – kitöltő egykori gleccserek egyesülési
pontjánál található. A tó a szélein meredeken mélyül, a közepéhez közeledve
azonban viszonylag lapos (14,4 %). Alját kövek és törmelék, 40 méter mélység alatt
pedig sötét iszapréteg borítja.
A Nagy-tó a legmonumentálisabb
vízmedence a Lengyel-Öt-tó völgyében, amely azonnal a turisták szemébe ötlik,
amennyiben a Siklawa-vízesés (Siklawa) felől közelítik meg a völgyet.
Érdekesség, hogy a tó közelében, kb. 1725 méter magasságban állt a legrégebbi
tátrai pásztorszállás, amely valószínűleg még a XVII. században épült, és
1986-ban felújították, így ma is látható. A tó partját sűrű törpefenyő borítja,
amely lassan növekszik a korábbi pásztorkodás idején teljesen kipusztított
területeken. A turisták szeme általában megakad a tó közelében élő vörösfenyő
néhány példányán, amelyek ma már több méter magasak.
A tó közelében található a
Lengyel-Öt-tavi menedékház (Schronisko w Dolinie Pięciu Stawów Polskich), és a
tó partjáról tovább mehetünk egyrészt a Sas út (Orla Perć), másrészt a Miedziane-hágó
felé.
A tóról a XX. század elején így
írtak a korabeli turistakalauzok: „A tó olyan mély, hogy ha a fenekére
süllyesztenénk a krakkói Mária-templomot, annak magasabb tornyának is csak a
korona feletti csúcsa látszana ki a vízből”. A Nagy-tóhoz kapcsolódó
érdekesség, hogy 1952-ben egy, a tóban úszó jégtáblán ragadt medve belefulladt a
tó vizébe. Tetemét a menedékház személyzete vonszolta ki a partra, preparált
teste napjainkban a Tátrai Nemzeti Park múzeumában van kiállítva.
Kommentáld!