A társadalmi élet fokozatos elhanyagolása, a hiányzó csapat- munka és a délután négy óráig kitolt reggeli mosakodás – ezeket élik át az otthonról dolgozók. Az emberek többsége irigykedve tekint a kanapéjukon kávézgató munkavállalókra, ők viszont azt állítják: többet teljesítenek, mint az irodában ülő kollégáik. Sajnáltatni azonban eszük ágában sincs magukat: egyikük sem menne vissza a főnök felügyelő szeme elé, és a csekkeket is akkor fizetik be, amikor akarják.

A magyar vezetők azt szeretik, ha a dolgozó szem előtt van, mert akkor hiszik csak el, hogy valóban a munkáját végzi, ha ezt látják is. A három éve otthonról dolgozó Hajnalka szerint alapvetően ez és a bizalom hiánya az oka annak, hogy Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár a távmunka.

Pedig egy friss amerikai felmérés szerint az Egyesült Államokban lassan, de biztosan, évről évre nő azoknak a száma, akik az iroda helyett a kanapéról dolgoznak. A kutatás eredményeit feldolgozó cikk egyenesen azt állítja, attól a pillanattól kezdve, hogy a kanapénk lesz a munkahelyi irodának, soha többé, semmiért nem hagyjuk majd el a lakást.

A feltételezés utópisztikusnak tűnhet, de szinte nincs olyan dolog, amit az internet segítségével ne tudnánk otthonról elintézni, és ha a munkánk is a kanapéhoz köt, ki sem kell mozdulnunk, ha nem akarunk. Ha megéheztünk, rendelünk ebédet, ha nincs kedvünk bevásárolni, házhoz szállítják a kenyeret és a tejet, ha beszélgetni akarunk a barátainkkal, megnyitjuk a csetet. A cikkben megszólaló egyik otthoni munkavállaló kissé ironikusan úgy fogalmazott, hogy teljesen kielégítően telt a napja: vett egy új fülhallgatót, friss szusit ebédelt, csetelt a Kanadában élő barátaival, és megnézte a legutóbbi hollywoodi filmeket. Csupa olyan dolgot tett, amit mások is szoktak. A különbség csak annyi, hogy ő a négy fal között élte át ezeket.

Mi is beszélgettünk olyanokkal, akik hosszabb-rövidebbi ideje otthonról dolgoznak. Bár a teljes elszigeteltséget egyikük sem tartotta elképzelhetőnek, nekik is voltak olyan időszakaik, amikor majdhogynem kis sem tették a lábukat a lakásból, és a fogukat sem voltak hajlandóak megmosni.

Nincs vége a munkaidőnek

Az emberek általában irigylik azokat, akik otthonról dolgozhatnak. Él a fejükben egy idealizált kép arról, ahogyan a 9-10 órakor ébredő dolgozók komótosan megfőzik maguknak a reggeli kávét, és köntösben, laptoppal az ölükben kiülnek a teraszra, ahol további két órát édes semmittevéssel, cikkek és újságok olvasásával töltenek.

Interjúalanyaink szerint valóban nagyon könnyű alibizéssel tölteni a napot, mégis inkább az a jellemző, hogy az otthonról dolgozók nem tudják abbahagyni a munkát. Ha éjfélkor felébrednek, akkor bekapcsolják a gépüket és dolgoznak.

Így járt Anna is, akinél pont hogy nem a lazsálás és a sunnyogás volt a probléma, hanem az, hogy túl sokat dolgozott. „Beleestem, hogy szombat-vasárnap is dolgoztam" – mesélte. Szerinte is él az a téves sztereotípia az emberekben, hogy aki otthonról dolgozik, az nem csinál semmit. Ő a legjobb cáfolat erre. „Egyszer csak megálljt kell parancsolni, különben beleőrülsz. Ma már tudatosan figyelek rá, hogy legyen munkaidő vége, és legyen szabadnap." Szerinte aki ellébecolja az otthoni munkát, vagy abba a hibába esik, mint ő, hogy túlhajtja magát, az akkor is valószínűleg ugyanezt tenné, ha egy munkahelyre kellene bejárnia.

A szabadúszó fordítóként és könyvszerkesztőként dolgozó egyik interjúalanyunk évekkel ezelőtt adta fel az állását, és kezdett otthonról dolgozni. Szerinte a legfontosabb azt megtanulni, hogy nincs úgy beosztva az ember ideje, mint ahogy egy munkahely beosztja. „A te munkaidőd a nettó munkaidőd, ha közben kimentél mosni, levitted a szemetet, vagy elolvastál egy cikket – az nem számít bele a munkaidődbe, ezért előbb-utóbb végtelenné válik a nap" – számolt be tapasztalatairól.

Lakása rabja lett

A harmincas évei közepén járó fordító próbál rendszert tartani a napjaiban: minden reggel lezuhanyozik, felöltözik, figyel rá, hogy ne arra eszméljen délután négykor, hogy pizsamában, fogmosás nélkül, zsíros hajjal ül a kanapén, erre is volt ugyanis korábban példa. Hiányzik neki, hogy kollégák között legyen, hogy csapatban dolgozzon, viszont azt nem tudja már elképzelni, hogy reggel 8 óra után három perccel le legyen szidva késés miatt. „Az persze nem olyan jó, hogy otthon egyedül vagy egész nap, nincs kihez szólni, gyakorlatilag be vagy zárva egy helyre, ami egyben a munkahelyed és az otthonod is" – mesélte.

„Minden nap munkanap, és minden nap szabadnap is egyben" – foglalta össze az otthoni munka lényegét a kulturális újságíró Marci. Szerinte nagyon sok minden tudja elterelni az ember figyelmét, ha a négy fal között dolgozik: a lakás rendben tartásától az ebéd készítéséig szinte bármi félbe tudja szakítani a munkát. Marci egy ideje a barátnőjével él, de amíg egyedül volt, észrevette, hogy a társadalmi élete kezdett eltűnni, egyre kevesebbszer mozdult ki, és már saját maga tartotta kínosnak, amilyen későn kelt reggel.

Nagyi, hidd el, hogy dolgozom!

„Tök jó, hogy pizsiben ki lehet ülni laptoppal a teraszra, de könnyen ott lehet maradni" – mondta Hajnalka, aki azt élvezi a legjobban, hogy a maga ura lehet, és ő osztja be a saját idejét. Oda megy, és akkor, amikor akar, nem kell szabadnapot kivenni a csekkbefizetések miatt. Egy időben észrevette magán, hogy halogatja bizonyos dolgok megtételét, például nem lakkozta ki a körmét, mert „úgysem látja senki".

Neki a társaság, a kollégákkal való személyes kontaktus hiányzik a legjobban, és szerinte az is hátrány, hogy aki nincs jelen, annak sokkal többet kell letennie az asztalra, mint annak, aki bent dolgozik.

Nagyon korán, szinte hajnalban kel, mire a család többi tagja fel- ébred, ő már túl van az aznapi munkája javán és két bögre kávén. A nap elején általában eltervezi a teendőit, ezekhez pedig igyek- szik is tartani magát. Azt mondta, hogy nem dolgozik keveseb- bet, mint azok a kollégák, akik reggel felöltöznek, és bemennek egy székházba.

Szerinte ma azt gondolják az emberek, hogy el kell menni ot- thonról dolgozni. A saját nagymamájának is nehezen tudta el- magyarázni, hogy annak ellenére, hogy otthon van, valóban dol- gozik, és nem a napot lopja. Akármennyire csábítónak is tűnik külső szemmel, nem mindenkinek való a távmunka. Aki jól elvan magában, annak ideális, de aki fél órát nem tud egyedül lenni, az Hajnalka szerint nem bírja sokáig.

Prókai Eszter

origo.hu