Székely Leány Napja a Kissomlyó és Nagysomlyó nyergében, 2008
A Nagysomlyó-hegy 1033 mEzer éter magas, kettős vulkáni kúp Csíksomlyón, a Csíki-medence közepén.
A somlyói vulkáni tömb a Hargita-hegységnek az Olt
völgyétől keletre eső tartozéka, erózióval kidolgozott hatalmas
andezit-kőbörc. Keleti és déli oldalát fenyveserdő borítja, nyugati
oldala pedig sűrű bükkössel van benőve.
Tetején egy 25 m magas fémcsőből épített kilátótorony áll, innen lehet a legjobban belátni az egész Csíki-medencét. A kilátóról megtekinthető a minden év pünkösdjén megtartott csíksomlyói búcsú szentmiséinek helyszíne, a Hármashalom oltár, a Kissomlyó-hegyén
lévő három kápolna, valamint a kegytemplom és kolostor. A hegycsúcs
alján vezet végig a búcsús út, amelyen a keresztalják vonulnak a
Kissomlyó nyergéig.
A sűrű erdővel borított Nagysomlyó-hegynek kettős csúcsa van,
amelyeket lapályos hegyhát köt össze. A magasabbik csúcson a
Nagysomlyó-vár, a nép nyelvén a Sóvár romjai láthatók, az alacsonyabb
csúcson egykor a Csíksomlyóra letelepedett fehér barátok kolostora és kápolnája állt.
A Nagysomlyó-vár romjai
A Nagysomlyó-vár Hargita megye Műemlékeinek 1992-es Hivatalos jegyzékében régészeti rezervátumként szerepel.
A Nagysomlyó-hegy legmagasabb csúcsán egykor a Nagysomlyó-vára
emelkedett. A hegytetőt két egymással párhuzamos várfal vette körül. A
belső fal 330 méter lehetett, ettől 20 méterre volt a külső fal, amelyet
kívül vársánc övezett.
Főbejárata a délnyugati oldalon lehetett, a Nagysomlyó kisebbik
csúcsára vezető hegynyergen, amelyet terjedelmes bástyák és tornyok
védelmeztek. Az egykori várudvaron két mély üreg található, az egyik a
vár kútja, a másik valamely épület pincéje lehetett. A várudvar közepén
található a kilátótorony.
A várat, a szájhagyomány szerint Sóvárként emlegették. Azért is nevezhették így, mert a közeli Hosszúaszó völgyén át vezetett Moldva
felé a történelmi “sóút.” Valószínűleg, Moldvából a hegyeken át a
csíkiak számára szállított sót, a megközelíthetetlen véd- és
bástyafalakkal körülvett várba vitték fel megőrzés végett.
A másik magyarázat, mivel a Nagysomlyó-hegy a legmegfelelőbb
kilátópont az egész Csíki-medencében a térség megfigyelésére, a Sóvár a
csíki lármavárak egyike lehetett, és a népvándorlás korában keletkezett.
A hegy oldala nagy, lapos és faragott kövekkel van borítva, amelyek
valószínűleg a várból gurultak alá. Ezt igazolja a ferences kolostor
folyosóján elhelyezett két kőtömb is. Az egyik egy oszlopnak lehetett az
alsó része. A kő párkánya díszített, szakértők szerint a napsugarat
jelzi, ami az ősi Napkultuszra utal.
A másik kőtömb egy oszlopnak lehetett a teteje, amelyen szintén motívumok találhatók.
A díszítések számának ugyancsak szimbolikus jelentést tulajdonítanak.
Az oszlopfő közepén egy kígyó formája van a kőbe vésve, amely szintén
pogány istenséget szimbolizál.
A Nagysomlyó keleti oldalán lévő lankás pusztán egykor remeték
laktak. Az utolsó remete Vizi Márton volt, akiről a helyet Vizi Marci
pusztájának nevezték el.
“ A két csúcs közötti nyakon remeték laktak, celláiknak nyomai
most is látszanak. Az utolsó ily remete Vizi Marczi volt, ki itt erdőt
irtván, földet is müvelt, veres szőlőt, egrest és káposztát termelt.
Halálakor fejszéjét, kertészeszközeit, munkás magányának e kedves
időtöltő társait, magával temetette el.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
A Sóvár alatt lévő sziklaalakzatot Kőosztovátának nevezték, amelyről a következő monda maradt fenn:
“Egy asszony, az akkor állott Só-várnak büszke, felfuvalkodott s a
vallás megszentelte ünnepnapokat nem igen respectáló urnője, egy
vasárnapon is szövegetett, komaasszonya megdorgálta, hogy ilyen szent
napon, melyet Isten nyugalom és imára rendelt, miért dolgozik:
“Csak ezt a keveset végzem be”, felelé ez.
“ Ha Isten segiti”. mond komaasszonya.
“Már akár segél, akár nem, ezt bevégzem”, mond ez;
de alig mondá ki az istenkáromló szót, hogy ő maga s osztovátája is kővé változott".
A régi kolostor romjai
A Nagysomlyó-hegy alacsonyabb csúcsának lapos tetején egykor a régi somlyói kolostor állt. Feltehetően ez lehetett a Szent István által építtetett első kolostor.
Orbán Balázs a következőképpen ír a kolostorról:
“E kolostort tojásdad alakban, 150 lépés kerületü védfal
környezte. E falhoz – melyet kivülről sáncz futott körül – voltak
támasztva (belülről) a cellák, melyeknek közfalai most is tisztán
kivehetők. Közepén csekély terjedelmü imola állott, ennek félkör apsissu
szentélye román izlésű épületre enged következtetést vonni. Ezen
maradványok utmutatása nyomán azt kell hinnünk, hogy itt védfalakkal
körül ölelt kolostor állott egykoron, melynek valószinüleg erőditett
bejárata északi oldalán a hegynyakról volt, mert ott faragványos kövek,
ajtó és ablak szemöld töredékek hevernek. A templom alatt és körülte
kong a talaj, mi arra mutatna, hogy ott valamely kripta, vagy talán
viztartó volt.”
A kolostor kápolnája Szent Lukács tiszteletére volt felszentelve.
Losteiner Leonárd
ferencrendi krónikás szerint a Rákóczi-mozgalom idején Lajos quardian, a
csodatevő szent szobrot a Nagysomlyón levő kápolnába vitte azért, hogy:
“ha a nép hite megvesztegetődnék is, ezen szent ereklye megtarthassék.“
A XIX. század elején, a ferences kolostor folyósóján volt látható egy faragott kő a következő felirattal:
C. C. 1208?.
Losteiner szerint conventum carmelitarum, vagy cistercitarum, esetleg
conventum csikiensimut jelölt, amelyet a Nagysomlyóról hoztak le és
raktak be a somlyói kolostor falai közé. A templom és a kolostor
restaurálásakor beépítették, levakolták. Napjainkban a kőtömb ismeretlen
helyen van elhelyezve.
Források
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.
- A székely ősvárak története, mondája és legendája 1. kötet. Budapest, 1993.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I. Kolozsvár: Gloria. 1996. ISBN 973-9203-08-6
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
- Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében. Budapest, 2001.
- Vitos Mózes: Csikmegyei Füzetek: Adatok Csikmegye leirásához és történetéhez 1. kötet. Csíkszereda, 2002.
- Miklós József: Csíki Lexikon. Csíkszereda, 2004.
- Zsigmond Enikő: Csíki-havasok és Gyimes völgye. Csíkszereda, 2004.
Kommentáld!