Egy nemzetközi kutatócsoport új megközelítésben vizsgálta a prédanaivitáson alapuló mechanizmust.

Egy nálunk invazív sügéralkatú, a feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) 
Fotó: Wikimedia Commons/Peter van der Sluijs - CC-BY-SA

Az invazív ragadozók érkezésükkor különösen veszélyesek lehetnek az őshonos prédafajok egyedeire, mivel ezek kezdetben nem képesek felismerni a jövevények képében rájuk leselkedő veszélyt – mutatta ki egy az MTA ATK NÖVI Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai vezetésével végzett vizsgálat. A kutatás eredményeit az Amerikai Ökológiai Társaság folyóirata, az Ecology közölte.

A globalizáció és a klímaváltozás hatására terjedő, idegenhonos invazív ragadozó fajok ijesztő méretű ökológiai károkat okoznak. Sikerességük hátterében az állhat, hogy a prédafajok egyedei nem ismerik fel őket egyedi tapasztalat és közös evolúciós múlt híján, aminek következtében különösen könnyen és tömegesen válhatnak a betolakodók áldozataivá.

Hettyey Attila és Bókony Veronika, az MTA ATK NÖVI Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport tagjainak vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport a következőket vizsgálta: ragadozókkal kapcsolatban tapasztalatlan ebihalak ragadozófelismerési képességét tesztelték őshonos, (frissen, illetve régebben érkezett) invazív, valamint az ebihalak élőhelyén elő nem forduló idegenhonos halak (4 sügér-, 4 harcsa- és 2 pontyalkatú) jelenlétében.

Tesztelték, hogy az ebihalak felismerik-e a rablóhalakat, valamint hogy ez a képesség függ-e attól, hogy a ragadozófaj mióta van jelen a területen. Az ebihalak lecsökkent aktivitása arra utalt, hogy felismerték az őshonos és régen érkezett sügéreket, mint veszélyforrást, de a nemrég érkezett és idegenhonos sügérekre nem reagáltak. Ráadásul azok az ebihalak, amelyek halmentes dombvidéki tavacskákból származtak, gyengébben reagáltak a rablóhalakra, mint azok az ebihalak, amelyek halak által is lakott ártéri vizekből származtak.

Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy invazív ragadozókkal szemben különösen védtelenek lehetnek az őshonos prédafajok egyedei, mivel nem ismerik fel a rájuk leselkedő veszélyt. A ragadozófelismerés ugyanakkor viszonylag gyorsan, kevesebb mint 30 generáció alatt kialakul. Ha ezalatt az invazív ragadozófaj egyedei nem pusztítják ki az adott prédafajt a területről, akkor annak egyedei már felismerik a veszélyt és reagálnak rá, ami nagymértékben megnövelheti túlélési esélyeiket és ezáltal a faj lokális fennmaradását.