A csombord/Satureja hortensia
Mediterrán származása ellenére jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz, nálunk elvadulva is előfordul.
Régen afrodiziákumnak (nemi vágyat fokozó szerként) használták fűszeres, csípős íze miatt.
Népi elnevezése: borsfű, borsikafü, méhfű.
Egyéves, lágy szárú növény, gyökere erősen elágazó és a talaj felső rétegében található. Közvetlenül a föld felszínétől, a gyökérnyaktól sok hajtása fejlődik. A hajtások alul fásodók, virágzásig sötétzöld színűek, később barnás árnyalatúak, igen gyéren szőrösek. 1-2 cm hosszú, szálaslándzsás levelek ép szélűek, igen rövid nyelűek. Apró, erősen illatos virágai június-júliusban nyílnak, kiváló mézelők, innen kapta a kerti méhfű nevet.
Fűszerként:Már az ókorban az istenek eledelének tartották igen erős illata miatt. A bors elterjedése előtt az ételek fűszerezésére, csípőssé tételére használták, ma is használják erre. A borssal szemben az az előnye, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal egészül ki. Túladagolásakor a csípősségen túl a keserű íz dominál. Csökkenti a hüvelyesek (bab, lencse) felfúvó, puffasztó hatását. Húsételeken, salátákon kívül babfőzelékek, levesek ízesítője. Fűszerszegény diétában kiválóan pótolja a borsot.
Népi gyógyászatban régóta ismerik görcsoldó, étvágygerjesztő hatását. Külsőleg erősítő, frissítő fürdőkben használják. A levelekből, virágos hajtásokból készült főzetek csökkentik a vérnyomást, köptető, köhögéscsillapító, asztmás rohamok esetében görcsoldó és emésztésjavító hatásuk van. Külsőleg gyermekek bőrbetegségeinek (elsősorban pattanásos bőr) kezelésére és fejfájás csillapítására (a főzet gőzének inhalálásával) is használják.
A növény virágos hajtásai emésztésjavító, köhögéscsillapító, tonizáló, valamint toroköblítésre és inhalálásra használt teakeverékeknek, ill. egyéb kivonatoknak lehet fontos alkotóeleme./forrás:internet/
Kommentáld!