NEMZETI ÖRÖKSÉGÜNK RÉSZE AZ ERDŐ   (Természetbúvár)

2011/5. - „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” (Magyarország 2012-ben hatályba lépő új alaptörvénye) Sokan és sokat tettek azért, hogy az új alkotmány szövege kitérjen az erdő fontosságára. E szimbolikus aktussal az erdészet rég megfogalmazódott óhaja valósult meg, és azok a törekvések is kifejezésre jutnak, amelyek miatt az ENSZ 2011-et az Erdők Nemzetközi Évének nyilvánította.

Szigorú szabályok

Magyarországon jelenleg 2 046 400 hektár erdőgazdálkodási célú terület van, ami 20,7 százalékos erdősültségnek felel meg. Ez a 46 százalékos európai átlagot tekintve kis értéknek számít. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy honnan indultunk. A trianoni békeszerződést követően elvesztettük erdeink 84 százalékát, így erdősültségünk 11,8 százalékra csökkent. Erdőgazdálkodásunkat újra kellett gondolni. Alapvető szakmapolitikai célunkká lett az ország erdősültségének növelése, amely csak erdőtelepítéssel valósítható meg.

Átállás összefogással

Az erdőkkel való gazdálkodás, még a legkíméletesebb módon is, beavatkozást jelent az erdő életébe. Az erdészeti politika kiemelt célja az őshonos fafajokból álló természetes vagy természetközeli erdőtársulások megőrzése és területük bővítése, valamint a természetes folyamatokra alapozó erdőgazdálkodás eljárásainak meghonosítása ott, ahol a termőhelyi viszonyok (éghajlat, vízellátottság, talaj) ezt megengedik.
Az előrelépésnek már jól érzékelhető jelei vannak. Minden ötödik hektár erdő természetes úton, az idős fák helyben lehullott magjából fejlődő csemetével újul meg. Növekszik a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás aránya is. Jelenleg már 103 000 hektár olyan erdőnk van, ahol az idős fákat csak szálanként vágják ki. Ez azt jelenti, hogy az így kezelt erdőben összefüggő, üres vágásterület gyakorlatilag nem keletkezik.

A Kárpát-medencében élők élete az ókortól kezdve összefonódik az erdőkkel. A növekvő lakosság egyre nagyobb életteret hódított el az erdőktől, és egyre több faanyagot használt fel. Eleink azonban elég hamar rájöttek arra, hogy ez így sokáig nem mehet tovább. Ez a felismerés volt az erdészszakma isteni szikrája.
Az erdészt a természetben az ember által okozott sebek gyógyítási igénye teremtette meg. Bízunk benne, hogy a társadalom a jövőben is meglátja a fában az erdész munkáját, amellyel védi és gyarapítja az erdőket.

WISNOVSZKY KÁROLY – KOVÁCSEVICS PÁL

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóság