Március 15.-én minden megemlékezõ kokárdát tûz a ruhájára.
Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett,
a magyar szabadságharcosok viseltek elõször nemzeti színû szalagot.
De pontosan mi is történt azon a nevezetes történelmi napon?
Az
elõzõ napi terveknek megfelelõen reggel hat és nyolc óra között a
Dohány és Síp utcák sarkán álló ház elsõ emeletén, ahol Petõfi Sándor és
felesége bérelt szobát, õ maga, a költõ, Jókai Mór, Vasvári Pál és
Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendõkrõl. Jókai és Bulyovszky egy
proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlést Pesten.
4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti õrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlõség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tõlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.
Ezután
mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház
földszintjén lévõ Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkezõ
események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy
Fillinger nevû kereskedõ. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petõfi
pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.
Innen
indultak szakadó esõben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petõfi
újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a
medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem
utcán végigvonuló, 3-400 fõre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak
az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyûlt tömeg miatt
jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend
ugyanaz: Petõfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt.
A
hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fõs tömeg
11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth
házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda mûködik. Petõfi, Jókai,
Irinyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer
Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal
kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak
odasúgott segítõ instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát
a fõnöki irodába. Míg folyik a két mû folyamatos szedése és nyomtatása,
a zuhogó esõben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják.
Mikor végre elkészülnek az elsõ példányok, Petõfi a Nemzeti dalt, Irinyi
a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi
nyomtatványt a nép közé szórják.
Dél
körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15
órára gyûljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyûlésre. Délután a
múzeumnál már kb. tízezer ember gyûlik össze, ahol Vasvári és Irinyi
szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petõfi itt nem szaval -, csak
egy kisebb beszédet mond.
Elhatározzák
Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönébõl,
majd hatfõs bizottságot választanak (Petõfi, Jókai, Irinyi, Vasvári,
Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra. A
városházához igyekvõ tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry
Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom
irányítását.
A
késõbb "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a
mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és
elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.
A
városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a
tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak,
mivel a tanácsterembe tóduló 300 fõ, valamint az épület elõtt várakozó
10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait,
hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a
követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezetõ
bizottságába is jelölték képviselõiket.
Az
egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül
megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelõ (Közbátorsági) Választmányt.
Irinyi, Petõfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy
Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi
polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (õ lesz a megbízott
elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos
fõjegyzõ, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötõmester,
Tóth Gáspár szabómester (Petõfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté
szûcsmester. Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is
Petõfiék rendelkezésére bocsátották.
A
nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri
utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és
Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi
forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács
alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik:
eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenõrzését a sajtótörvényig egy bizottság
látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet
ezentúl az 1500 fõre szaporítandó pesti polgárõrség fogja ellátni.
Délután
hat órakor kiszabadul börtönébõl Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály,
aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével
együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a
pesti Váci utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a
tulajdonostól ingyen szállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már elõzetesen kívánt
Bánk bán elõadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság.
Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a
Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elõ. Ugyanekkor a Rendre
Ügyelõ Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot
szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a
városban (a polgárõrség bõvítése, illetve a helytartótanácsnál elért
eredmények).
Forrás: harmonet.hu
Kommentáld!