A NEMZETI ÜNNEPEINK
Jeles napok névvel szokták emlegetni a kalendáriumban
pirossal jelölt ünnepnapokat. Ismeretes az egyházi év liturgiája, a
sátoros ünnepek sora karácsonytól kezdve húsvéton keresztül pünkösdig. A
keresztény felekezetek megemlékeznek még más egyházi ünnepekről is
(áldozócsütörtök, mindenszentek, reformáció napja stb.). A mezei munkák
elkezdésének, befejezésének, a pásztori tevékenység szakaszainak is
megvoltak a jeles napjai (az aratásé, a szüreté, az állatok kihajtásáé
és így tovább), és a családok is számon tartották a maguk ünnepnapjait, a
névnapokat, születésnapokat, keresztelők, esküvők napjait. A 19. század
végén a nemzetközi világ is beiktatott új világi ünnepnapokat a
naptárba. Így született meg május 1-je, a munka ünnepe és március 8-a, a
nők napja.
A legrégibb hagyományhoz tartoznak a keresztény országokban a szentek emléknapjai.
Magyarországon a jelentős Szűz Mária-kultusz keretében számon tartották
a különböző Mária-ünnepeket, elsősorban augusztus 15-ét,
Nagyboldogasszony napját. A nemzeti ünnepek inkább csak az illető nép
jeles napjai közé tartoznak. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy
az egyházi év liturgiájához hasonlóan létezik egy bizonyos nemzeti
kalendárium is.
A szentek emléknapjainak mindenkor nagy volt a jelentőségük a katolikus
hívek számára. A legrégibb és legfontosabb nemzeti ünnepünk augusztus
20-a, Szent István
napja. Az első királynak szentelt ünnep régóta az egész országhoz, a
hazához kapcsolódó azonosulást kifejező jelentőséggel bír. „Hol vagy
István király, Téged magyar kíván!” — hirdeti az ősi népének.
Az ünnepi zarándoklat, a Szent Jobb tisztelete az államalapító
királyról való emlékezést jelentette, amelyben egyszerre nyilvánulhatott
meg a vallásos és a nemzeti érzés. A modern nemzet előtörténetének
fontos fejezete esik a barokk korra; ez időben ugyanis nagy tisztelettel
övezték az Árpád-házi szenteket, akiknek kultusza a haza
múltjával teremtett kapcsolatot, és a Magyar Királyság egységét és
különállását idézte azokban az időkben is, amikor az a Habsburgok
birodalmának része volt.
A
francia forradalom ünnepteremtésére (július 14., a Bastille
lerombolása) emlékeztető módon, forradalmat idéz két nagy nemzeti
ünnepünk: március 15-e és október 23-a.
1848-ban március 15-én a nép által „Petőfi napjá”-nak elnevezett napon
győzött Pesten a vértelen forradalom, amely a magyar történelem egyik
nagyszerű eseménysorának nyitányává vált. A polgári Magyarország, a
modern demokratikus haza születésnapjának tekinthető ez a nap.
Nemzeti gyásznapnak tekintjük október 6-át. 1849-ben ezen a napon
végeztette ki az osztrák hadvezetés Aradon a magyar szabadságharc
tizenhárom tábornokát és Pesten gr. Batthyány Lajos miniszterelnököt.
Ezen a napon emlékezünk az aradi vértanúk mellett a magyar történelem
más mártírjaira is.
Kommentáld!