„Magyar tengernek” is becézik sokan Európa legnagyobb meleg vizű tavát, a Dunántúl szívében nyugvó, 598 km2 kiterjedésű Balatont. A tó hossza 78 km, legnagyobb szélessége 15 km, a legkisebb pedig ennek egytizede 1,5 km a Tihanyi-félszigetnél, amelynek előterében található a 11,5 méter mélységű tihanyi kút, a tó legmélyebb pontja. A tó átlagos mélysége mindössze 3 méter, az északi parton gyorsan mélyül, a homokosabb somogyi parton olykor hosszas gyaloglás után is csak derékig ér a víz. Ezért ezt a partszakaszt a gyerekek és a gyerekes családok kedvelik.

A Balaton fő táplálója a Zala folyó, vizét pedig a 19. század óta zsiliprendszerrel szabályozott Sió csatorna vezeti le a Dunába. A tó a Mezőföld, a Dunántúli-középhegység, az Őrvidék és a Somogy—zalai-dombság találkozási pontján helyezkedik el, s azok minden kedvező tulajdonságát egyesíti. A Balaton partvidéke az ország legnagyobb vízparti üdülőkörzete, és a főváros után a legjelentősebb idegenforgalmi célpont. A Bakony esőárnyékában fekvő tó kevésbé csapadékos, mint a többi dunántúli vidék, viszont jóval több napfény éri, július—augusztusban napi átlagban 10 óra. Ilyenkor a középhőmérséklet napi átlagban húsz fok (nappal 30 °C, éjjel 18 °C) fölé emelkedik, a sekély tó vize pedig a part közelében 25 °C-ra is felmelegszik. A kedvező széljárás kellemessé teszi a nyaralást, s a vitorlázók is sok örömöt találnak errefelé. Kár, hogy a mérsékelt éghajlat miatt a fürdőzésre alkalmas nyári idegenforgalmi idény mindössze két-három hónapig tart, a nyaralók és szálláshelyek zöme az év nagyobbik részében kihasználatlan marad. Ember- és környezetvédelmi szempontok miatt a motoros járművek magánhasználatát a tavon a 20. század végén betiltották.

A Balaton környékén található a leghíresebb hazai gyógyvízfürdő, Hévíz, amelynek nemzetközileg elismert radioaktív termálfürdős szanatóriumaiban mozgásszervi betegségeket gyógyítanak. Rosszabb időben a közeli Zalakaros, Bükfürdő és Igal gyógyfürdőit is sokan felfedezik a Balaton látogatói közül. A tóparti településeken bőven akad látnivaló. Keszthely a tó nyugati felének fővárosa, ahol az ország egyik legszebb barokk műemléke, a Festetics-kastély és a híres Georgikon található. Tihany a Balaton „ékköve”, innen, az apátság kéttornyú templomától nyílik a legszebb kilátás a Balatonra. Itt, ahol Illyés Gyula nyarait töltötte, megtalálhatók még az ősi paraszt- és halászházak, a Belső-tó védett állatvilágával egyetemben. A hatalmas vízfelület fényvisszaverő hatása a Balaton-felvidék szőlőinek, kitűnő borainak érlelődésében, ízében és zamatában is megmutatkozik. A vulkanikus eredetű Badacsony, Szent György-hegy, Haláp, Gulács, Csopak finom nedűit az egész világon ismerik. A Tapolcai- és a Káli-medence szelíd lankái a művészeket is nagy számban vonzzák e vidékre.

„Jártam az Alföld széles síkságán, álltam a székely havasok csúcsán, de mindegyiknél jobban megragadott a Balaton-vidék” — írta a 19. század második felében Jókai Mór, aki huszonkét nyarat töltött Balatonfüreden épített villájában, amely ma múzeum. Az Anna-báljairól, szívszanatóriumáról, szénsavas gyógyvizéről és boráról híres Füreddel szemben fekszik a déli part központja, Siófok, amelynek 22 ezer főnyi állandó lakossága nyáron a nyaralókkal ennek többszörösére duzzad. Szántódnál a révet és az út túloldalán található 18. századi állapotában megőrzött majorságot érdemes megtekinteni. A közeli Szárszó a magyar írók kegyeleti és tanácskozóhelyévé vált a 20. század közepén és végén, Boglár, Lelle és Fonyód nemcsak egymás mellett sorakozó települések, nemcsak üdülő-, hanem gyümölcstermő helyek is. A Balaton szerelmese volt Egry József festő, aki képeinek zömét a tóról festette.