A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk, de egyben tavaszünnep is. A húsvét és a hozzá kötődő ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak. A niceai zsinat rendelkezése szerint a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap ünnepeljük (a keleti és a nyugati egyházak eltérő ünneplése a Gergely- és a Julianus-naptár közötti eltolódásból adódik). A húsvéti ünnepkör vallási jelentősége mellett nem kevésbé fontosak a húsvéthoz kötődő népszokások sem. Ezek részét képezik az étkezési szokások is. Mint minden ünnepkörnek, a húsvétnak is megvannak a maga hagyományos étkei, ételsorai.

A húsvétvasárnapot megelőző vasárnap virágvasárnap, amikor Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. A 6. századtól ezen a napon körmeneteket szerveztek, amelyen a közel-keleti pálmaágat kiváltva Európában barkát hordoztak a részvevők, amit a papok megszenteltek. A szentelt barkát a néphagyományokban rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés-villámlás elhárítására használták. 

A virágvasárnapot követő hét a nagyhét, amelynek három jelentős napja van. Nagycsütörtököt – amikor Jézus elköltötte az utolsó vacsoráját és amikor szenvedései kezdődtek – zöldcsütörtöknek is nevezik, ekkor a böjt miatt zöld ételeket, rendszerint spenótot fogyasztottak. Nagypéntek Jézus kereszthalála, a böjt és a gyász napja, amikor tilos húsételt fogyasztani. Nagyszombaton, a feltámadás előestéjén véget ér a negyvennapos böjt. Szokás volt ezen a napon első harangszókor kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy lehulljon a régi rossz termés, ne legyen férges az új. Ezen a napon tüzet szenteltek, hamuját, parazsát eltették, hogy később gyógyításra használják.

Húsvétvasárnap a feltámadás napja, ehhez a naphoz kötődik az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, amelyben bárányhús, kalács, sonka, tojás és bor volt. Dologtiltó nap is, ezen a napon nem főztek, nem takarítottak, nem hajtották ki és be az állatokat. Húsvéthétfő a locsolkodás napja, alapja a víz tisztító, életet adó erejébe vetett hit. Eredete a keresztelésre utal, meg arra a legendára, miszerint a Jézus feltámadását hírül adó jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni.

A húsvéti jelképek közé tartozik a tojás, az élet újjászületése, a termékenység legősibb szimbóluma. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett: Krisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojáshéjat. Az, hogy a húsvéthétfői locsolkodáskor pirosra festett tojást adnak a legénynek, egyrészt a szerelmet jelképezi, másrészt pedig abból a legendából fakad, hogy a kereszten függő Jézus vére lecsöppent egy ott imádkozó asszony kosarában levő tojásokra, s pirosra festette azokat. A tojás díszítése a 17. században vált divattá.

A bárány a legősibb és legelterjedtebb húsvéti jelkép: Jézust jelképezi, aki úgy halt meg az emberiség megváltásáért, mint áldozati bárány. A nyúl nem a keresztény jelképek közül való, hanem a germán mítoszokból ugrált be előbb a német családokba, majd a 19. században a magyar polgári családokba is. A legenda szerint Ostara germán istennőnek volt egy madara, amely színes tojásokat tojt. Egyik változat szerint a gyermekek szórakoztatására változtatta nyúllá a szárnyast, másik változat szerint pedig büntetésképpen. Így született a furcsa, tapsifüles négylábú, aki fészket rak és tojásokkal tölti meg. Ostara nevéből származtatják egyébként a húsvét német és angol elnevezését is: Ostern/Easter.

A húsvéti asztal

Mint említettük, a húsvéti asztalról nem hiányozhat a bárányhús, a hímes tojás és a sonka. A következőkben néhány ötletet szeretnénk adni az előkészületekhez. A bárányfejlevest magam is többször elkészítettem, mindig nagyon jól sikerült, de ötletet adunk a finom házi sonka elkészítéséhez is a hogyankell.hu tanácsai alapján.

Bárányfejleves

Hozzávalók: bárányfej, bors, só, 2–3 babérlevél, 2–3 fej hagyma apróra vágva, néhány gerezd fokhagyma zúzva, 2–3 murok, 1–2 petrezselyem, fél zeller, 2–3 burgonya, 1–2 evőkanál ecetben eltett tárkony aprítva, tárkonyos ecet, 1 kanál liszt, fél deci tejföl, 1 tojássárgája.

Elkészítése: a bárányfejet alaposan megtisztítjuk, megmossuk (a szemet eltávolítjuk), az agyat enyhén sózzuk és félretesszük egy tálkában. A fejet hideg vízben feltesszük főni, a bárány feldolgozásakor lenyesegetett bárányhúsdarabokkal, a nyelvvel. Felforrás után a habot leszedjük, sózzuk, szemes borsot teszünk bele. Kb. egy óráig főzzük lassú tűzön, amíg megpuhul. Közben a zöldséget megtisztítjuk, tetszés szerint felaprítjuk. Zsíron megdinszteljük a hagymákat, hozzáadjuk a zöldséget, összeforgatjuk, kevés húslével feleresztjük és megpároljuk. 

A megfőtt húst leszedjük a csontról, tetszés szerinti darabokra vágjuk, a nyelvet is megtisztítjuk, daraboljuk. Mikor a zöldség szinte teljesen megpuhult, felöltjük a többi lével, beletesszük a húst, újra felforraljuk, majd az utolsó percekben hozzáadjuk a tárkonyt is és a korábban félretett agyat. A tojás sárgáját elkeverjük a liszttel és a tejföllel, feleresztjük a levest. Tetszés szerint utánafűszerezzük.

Főtt sonka

Bár a boltokban kapható kész sonka, érdemes inkább otthon elkészíteni. Ehhez hagyományosan érlelt, csak füstölt változatot vásároljunk (parasztsonkát). Főzés előtt alaposan megmossuk, a zsíros réteget rajtahagyjuk, hogy a kiszáradását megelőzzük. Egy nagy fazékba tesszük, engedünk rá annyi vizet, hogy bőven ellepje. Hagyjuk állni a vízben, hogy a tartósításhoz használt só nagy része kiázzon belőle. Ha nagyon száraz és sós, akkor egy éjszakára is beáztathatjuk, ellenkező esetben elég egy-két óra is. Végül öntsük el az áztatólevet.

Ismét engedjünk a sonkára annyi hideg vizet, ami jól ellepi, majd tegyük fel főni. Amint felforrt, vegyük vissza a lángot a legkisebb fokozatra. Akkor lesz igazán finom a sonka, ha a főzővíz csak gyöngyözve forr. Fedőt ne tegyünk a fazékra. A főzővízbe ízlés szerint tehetünk egy hagymát és kevés fokhagymát, esetleg borsot és babérlevelet is. Tovább gazdagíthatjuk az ízét, ha leveszöldségeket is teszünk mellé (murkot, petrezselymet, zellert stb.), de ezeket csak akkor tegyük a fazékba, ha a sonka már félig megfőtt. Sóra nincs szükségünk, mert elég sós maga a sonka is. A sonkát annyi ideig főzzük, ahány kiló (pl. két kilós sonkát legalább két órát). Ha van csont is a hús mellett, akkor próbáljuk azt kihúzni a sonkából a főzési idő végéhez közeledve – akkor van kész, ha könnyen elválik a hústól. A kötözött sonkát hústűvel ellenőrizhetjük, ha már könnyen bele tudjuk szúrni egész a közepéig, lekapcsolhatjuk a lángot.

Hagyjuk saját levében kihűlni, mert levegőn kihűlve kiszárad és megkeményedik. Ha a vízben teljesen kihűlt, tegyük a hűtőbe. Csak akkor szeleteljük, ha már teljesen megdermedt. A hűtőben hagyjuk szabadon (ne tegyük dobozba, alufóliába), mert akkor tovább eláll, nem romlik meg. Az ünnepek után megmaradt sonkából változatos ételeket készíthetünk.

A főzőlevet később felhasználhatjuk pl. levesekhez, de a tojásokat is főzhetjük benne, így különleges ízt kapnak (viszont nem tudjuk megfesteni, mert a héjuk zsíros lesz). 

Vigyázat, a gyorspácolt, fóliában vásárolt sonkát rövidebb ideig kell főzni, mert szétfőhet! Elkészítését időzítsük úgy (az áztatást is figyelembe véve), hogy a felhasználás előtt egy nappal készüljön el (legkésőbb nagyszombaton).

Háromszék