néphagyomány  

2012.02.21. | 13:55 A székely kapu és a sárkányminta

Identitáserősítő szerepük miatt további székely kapuk emelését szorgalmazták a kapufaragók Csíkszeredában megtartott szakmai konferenciájukon – írja a Krónika című kolozsvári napilap.

A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség és a Hargita Megyei Tanács szervezésében megtartott tanácskozáson erdélyi székelykapu-készítők, kapufaragók, kovácsok és a székely kapuk tanulmányozásával foglalkozók vettek részt.

Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök ismertette az önkormányzatnak a székely kapuk népszerűsítését célzó európai uniós projektjét, illetve számos, a székely kapuk megőrzésére irányuló törekvését. Szerinte ha a odafigyelnek a székelyföldi házak, középületek állagmegóvására, tájba illeszkedésére, továbbá a helyi alapanyagok használatára, azzal munkahelyeket teremthetnek.
Hangsúlyozta, hogy turisztikai vonzerővel bírnak a hagyományos faluképet megőrző települések. Ebbe a székely kapu is beletartozik, mivel állnak még az 1700-as években épült kapuk is, amelyek megóvása kiemelt feladat.

A székelykapu története

A magyar kerítések és kapuk célja a tulajdon védelme, az idegen szemektől való elhatárolódás, de emellett alkalmat is szolgáltat a díszítésre.

A belső udvarteret őseinknél a kis- és nagykapu választotta – választja el az utcától. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapu nak, más szóval székelykapu nak, pontosabban fedeles nagykapu nak . A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre. Székelyföldön oszlopokat, más néven zábékat , kapubálványokat ásnak a földbe, ezek adják a kapu keretét. E keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál; ez a galambbúg .

A székelykapukat régebben csak faragták, de a XVIII. század óta a díszeket gyakran festik is; a felkúszó indák színe sötétvörös, az indán ülő hármas levelek kékek, néha zöldek fehér pettyekkel tarkítottak; a rozmaringok mindig zöldek. A színezéshez csak piros, fehér, zöld és kék színeket használnak, a kapukon a sárga vagy a lila szín sohasem fordul elő. A mongol kolostorok tetőperemének síkján a domború cserépsor végén felül sötétebb, a homorú cserépsor végén fehér pikkelysort láthatunk. Nálunk a galambház alatti gerendán, vagy a nagy- és kiskapu boltívén találhatunk ehhez hasonló díszítéseket. A kapuoszlop alsó része faragatlan, majd fölfelé rózsa vagy levélfüzér faragással díszített. E fölfelé futó díszek ritmikusan, szívalakot formázva ismétlődnek, s a köztük maradó teret gyakran kacsokkal töltik ki. A kacsok végén gomb, tulipán, rózsa vagy csillag látható. A zábék felső végződésénél általában egy külön virágzat van, amelynek alapja egy pálmalevél. A gerenda közti teret vonala keretbe foglalt dísz tölti ki. A keret közepét egymás fölé helyezett virág, csillag, rózsa vagy pontokból álló dísz (néha korona, kereszt, gyertya, kehely vagy madár) foglalja el. A kiskapu és a nagykapu testét nem díszítik.

A székely kapuk főbb elemei

A népi építészet remekei a galambdúcos, kötött székely kapuk. Ezek a falukép meghatározó elemei főként az erdélyi tájban. Általában tölgyfából készülnek, mert ez nagyon ellenálló alapanyag. Miután kaput faragtak a tölgyből, tovább acélosodik az idő előre haladtával. Ha a tetőborító zsindelyt 20-30 évenként cserélik, a kaput ráklábakra állítják, úgy akár 500 évet is kibírhat. A kapu – miután elkészült – önálló életre kel, alakul sorsa. Sajnos a régi kapukat többségében lebontják, mivel a javítás sokszor többe kerül, mint újat állítani.

A kapuk alapját a három kapuláb (zábé), és a földbe állított részük a csutakfa alkotja. A kapulábakat a kontyfa (szemöldökfa, kötőgerenda) köti össze – ezért nevezik kötött kapunak is a székely kaput. A hónajkötések (fesztámaszok) azok az elemek, amelyek a kapulábak és a kontyfa tartós összekapcsolását, merevítését, ugyanakkor a kapunyílások félkörös, boltíves kiképzést biztosítják. A kapu tetején található a galambdúcos, zsindellyel fedett tetőzet kereszttel (kopjával) – ezért nevezik e székely kapukat galambdúcos kapunak is.

A befelé nyíló nagykaput, a szénásszekér magasságához igazították, deszkáit, lécezetét hevederek és ereszkötések tartják össze. A nagykapu mellett helyet kapott kiskapu gyalogosok részére lett kialakítva. A kaputükör (címer) a kiskapu fölött helyezkedik el.

A székelykapu ornamentikája Kínában (a sárkány-mintás gerendadíszítésben), és a belső-ázsiai népek hiedelemvilágában gyökerezik.

A székelykapu elterjedése a Peking-Magyarország vonal mentén kísérhető végig egy 1000 km-es széles sávban; sem ettől északra, sem ettől délre nem fordul elő; Nyugat-Európa nem ismeri. A székelykapu hengeres formái, a ferde támasztóoszlop, végén rögzítő cövekekkel, a tetőformája, a tetején levő sárkánydísz és az oszlopain elhelyezett napjelek a kelet-ázsiai építészet szerkezetét és ornamentikáját ma is őrzi. A sárkány védő kultusza Kelet-Ázsiából kiinduló kultúrhatás; a magyar hiedelemvilágban és főleg a népmesevilágban a sárkány – sárkánykígyó – a bejáratot- a vár- vagy palotakaput védő kultikus lény. A leegyszerűsített, a ház lakóit kultikusan védő sárkányos oromdíszek helyére katolikus vidékeken a bűntől védelmező Istenfiának, Jézusnak a keresztjét helyezték. A mongol kolostorok tetőperemének homloksíkján a díszítő sor elemei – kör és pikkely – minőségi és szerkezeti szempontból megegyeznek a székelykapu díszítő sorának megfelelő elemeivel. Nyilvánvaló, hogy a hun, az avar és a magyar, illetve más török népek Belső-Ázsiából hozták a Kárpát-medencébe a székelykapu keleti bambusz-technikában gyökerező díszítő formáját. Mivel a székelykapuk fő elterjedési területe éppen a hun-utódok által betelepített Székelyföld, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a székelykapu a hunoknak ittmaradt öröksége.

kulturpart.ro