néphagyomány  

2012.03.14. | 10:08 Erdélyi művészi alkotások a békéscsabai XIII. Országos Textiles Konferencián

A konrefenciára – melynek a Szent István Egyetem adott otthont – a székelyudvarhelyi Artera Alapítvány egyik szövője és hímző csoportja is benevezett és meghívást kapott. Történt ugyanis, hogy múlt év tavaszán kezdő hímző csoport indult, hogy a székelyudvarhelyi soköltésest Pop Klára kadicsfalvi iparművész irányításával megtanulják. Aztán igény volt a folytatásra. Békéscsabai nyári alkotótábor, őszi továbbképzés és kiállítás, Kárpát-medencei pályázaton való részvétel következett, amelyeknek igencsak megvolt a hozadéka. Takács Gizella makkfalvi barackmagos szőttesével első, a hímző csoport (Bálint Rozália, Molnár Ibolya és a csernátoni Bartók Irma) kalotaszegi nagyírásos varrottasaival második helyezést ért el. Munkáik a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban március 23-ig még láthatók.

Ők a Konyha és ebédlő textíliái témában méretkeztek meg, ahova összesen 1133 darab érkezett be. Ugyancsak az Artera szervezésében juttatták ki munkáikat Ambrus Ildikó és Papp Magda (viselet), Bartók Piroska (szőnyeg ? ) illetve az illyefalvi ruháiról ismert Simó Júlia. A Viseletek és viselet-kiegészítők témában 399 darab érkezett be a pályázatra. Júlia is részt vett a konferencián, az általa megálmodott és elkészített ruha a Munkácsy Emlékházban március 30-ig látható.

Igen igényes, munkás kézimunkákban gyönyörködhettünk, neves előadóktól hallhattunk igen tartalmas előadásokat a hagyományőrzés történetéről, a viseletek és kézimunkák születéséről, jelentés- hordozásáról, arról, hogy van-e helyük a mostani modern lakásokban, hogyan menthetők át funkcióban, anyagjukban, diszítésükben a következő nemzedékekre. Áldoznak-e kellő figyelmet és anyagi meg erkölcsi segítséget politikusaink az értékek megőrzésére, hogyan hatnak a gazdasági válságok a művészetekre, milyen nehéz megszervezni ma egy ilyen eseményt? Volt, mikor elcsuklott emiatt az előadó hangja.

Mégis hitet és erőt tudtunk meríteni például Eivind Falk, a Norvég Népi Iparművészet Fejlesztési Intézet igazgatójának előadásából. Nagyon szuggesztíven mesélte, ahogy a kihalt mesterségek között ott volt Norvégiában a fakéreggel való házfödés. Egyetlen adatközlőt találtak és tanfolyamot szerveztek, hogy tanulják meg a mesterséget tőle. Megírták az újságok, hogy csak egy ilyen régi mesterember van. A tanfolyam és gyakorlat helyszínén aztán megjelent egy pálcával járó öregember. Mikor a többiek belekezdtek az oktatásba-tanulásba, eldobta a pálcát és azt kiáltotta: „Nem így kell csinálni!” És megmutatta, hogy miként kell csinálni.

Norvégiában figyelnek arra, hogy a régi mesteremberek motiváltak legyenek azért, hogy átadják a mesterséget. Magyarán mondva fizetnek érte. Persze, a norvég hagyományok átadásának politikája álom egyelőre mind a magyarországi, mind az erdélyi ember számára. Hitet és erőt merítettünk abból a szeretetből és gondoskodásból is, ahogy a házigazdák, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjai fogadtak. Külön köszönet illeti dr. Illés Károlynét és munkatársait, akik az udvarhelyi csapatot irányították, meg Pál Miklósné elnököt, aki szíve-lelke volt a rendezvénynek.

Lőrincz Zsuzsa