néphagyomány  2012.04.24. | 11:24 Hagyományápolás felsőfokon – Az összefogás és összetartozás iskolapéldája

Húsvétvasárnap reggel hét órakor már a kollegám lakása előtt álltam meg autóval, s az enyhén szemerkélő esőben Bereck felé vettük az irányt. Felsőháromszéken ugyanis három helyen, Gábor Áron szülőfalujában, illetve Almásban és Lemhényben ápolnak egy ősi szokást, a húsvéti határkerülést.

Az időjárás reggel nem tartott a bereckiekkel: „cseppfolyós”, barátságtalan időben kerülte meg a határt a mintegy húsz lovasból – zömében fiatal legényekből – álló csapat, megállva a kereszteknél és elmondva a szokásos imákat. Közben az almásiak is útnak indultak – riasztottak telefonon –, így a berecki esemény után Felsőlemhénybe indultunk, ahol egy nagyobb rendezvényt szerveznek minden évben.

Közben az Isten is jobb kedvre derült, a nap megmutatta arcát, és ha rövid időre is, de bearanyozta a gomolyfelhők alját, így a többtucatnyi lovasból és szekeresből álló határkerülő menet útja nagy részét szárazon tette meg.

Felelgetés rigmusokban

Felsőlemhényben az iskola előtti téren tekintélyes tömeg várta az almásiak érkezését: a menetet egy négyesfogat vezette, amit Bokor Botond kézdivásárhelyi vállalkozó, nagy lóbarát hajtott: ő minden évben jelen van ezen a szép eseményen.

A lemhényieket Cserei Lázár köszöntötte, aki az almási részről a határkerülés főszervezője. Rigmusokba szedve osztotta meg a húsvéttal és a rendezvénnyel kapcsolatos gondolatait, majd a lemhényi szervező, Dani József válaszolt, köszöntve a vendégeket. „Az ételszenteléssel egybekötött szentmise után a lelkes, hagyományőrző lovas és szekeres csapatunk elindult, hogy imával és énekekkel dicsőítse Istent, és kérjük, hogy oltalmazza a földet a természeti csapásoktól, adjon bő termést, jó egészséget a betakarításhoz és a fogyasztáshoz. Ősi magyar szokás szerint a falu határán szeretettel köszöntjük keresztény testvéreinket és mindenkit, aki összegyűlt újra, hogy az Úrjézusnak köszönetet mondjon” – hangzott el a beszéd során.

Ezt követően a menet a lovasok által vezetve Alsólemhénybe indult, megállva a gerontológiai központ szomszédságában álló keresztnél, ahol a vallásos emlékjel állítója, a 88 éves Lukács Gyuri bácsi üdvözölte a határkerülés résztvevőit, és örömét fejezte ki, hogy az ősi szokásnak ma is vannak éltetői. A kereszt megkoszorúzása után a lemhényi polgármesteri hivatalnál volt a következő állomás, ahol ismét elhangoztak a beszédek, majd a lovas menet Almás irányába indult, ahol sor került a lófuttatásra is.

Liturgikus szokás

A határkerülésről az almási főszervezőt, Cserei Lázárt kérdeztük, aki elmondta: középkori liturgikus szokásról van szó, aminek kettős, szakrális és profán szerepe van. „A profán jelleg egyben politikai is, hiszen a székely katonanép volt, és gyakran az ellenség akkor támadott, amikor valamilyen ünnepre készültünk. Ezért néhány legény lóháton ellenőrizte a határt, hogy nincs-e a közelben ellenség, majd visszatérve a faluba, jelentést tettek a falubírónak. Ide vezethető vissza, hogy a határkerülők lóháton járnak” – magyarázza Cserei a határkerülés történetét. Ő egyébként „örökölte” a határkerülés megszervezésének feladatát, 19 éven át vezette a határkerülőket, utódja – aki katolikus gondnokként is tevékenykedik – harmadik éve foglalkozik ezzel.

Székely Hírmondó