néphagyomány  2012.06.08. | 13:51 Újraszínezett hagyomány – Csernátonban a Székely festékesek

Múlt pénteken bővült a csernátoni skanzenben a látnivalók sora: a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum elhozta Székely festékesek című vándorkiállítását, melynek előző állomása Erdővidék Múzeuma volt.

Helybéli kislányok nézelődtek a csernátoni Haszmann Pál Múzeum főépületében, a Damokos-kúriában. „Nekem a koszorús tetszik”, mondta egyikük, „nekem pedig ez”, mutatott rá a másik egy dióburokkal, dáliaszirommal színezett csillagos, kockás, keretes szőttesre. Így kezd újjá-éledni a hagyomány, mert ami egykor szép volt, az most is tetszetős tud lenni – ezt a két, alig tizenéves lányka bimbózó ízlésvilága is igazolta.

Az udvarház falai között tizenhat, természetes színezőanyagokkal készült, hagyományos székely mintákkal díszített szőttes látható, de nemcsak a szövőszékről származó munkák tekinthetők meg, hanem a növények is, melyek segítségével lágy színekben pompáznak a rakottasak, illetve Pap Lóránt Attila portréfilmje révén követhető az egész folyamat, ahogyan a székely házak becsben őrzött díszei készülnek.

A Csernátonba elhozott mun-káknak három gazdája van, kétharmadát a 73 éves, gyergyószentmiklósi Portik Erzsébet szőtte, akinek keze alatt évtizedek óta csattog az osztováta. Édesanyjától kapta ezt a tudást, őt viszont a két világháború között vezették be a festékes-szövés titkaiba.

A kiállítás Páll Etelka székely festékesei néven szerepel, akinek nagyon fontos szerep jutott az értékőrzésben: a 2000-es évek eleje óta kutatja a kiveszőfélben levő technikát, tökéletesíti tudását, festőnövényeket gyűjtve és próbálgatva alakította ki saját színskáláját, a barnás, zöldes és sárgás árnyalatokat, amelyek a kiállított darabokról is visszaköszönnek. Először maga próbálkozott a tradicionális színekből hagyományos mintákat szőni, aztán a bonyolultabb technikai fogásokkal szembesülve kérte Erzsike néni, a neves szövőasszony segítségét. Páll Etelka érdeme elsősorban az, hogy „elővette és letörölte a port” a székely festékesekről, ugyanakkor csodálatos színeivel – és igényes kézimunkájával – kiemelkedik az ipari színezésű termékek közül. A harmadik név, amit meg kell említeni, a szintén szépen szövő Benedek Kataliné, aki 23 évesen a fiatal generáció képviselőjeként biztosítja a festékes-készítés hagyományának továbbörökítését.

A kiállításmegnyitón a három alkotó közül kettővel, Páll Etelkával és Benedek Katalinnal ismerkedhettek meg a csernátoniak. Erzsike néni idős kora miatt nem tudott eljönni, őt csak a levetített dokumentumfilmen láthattuk, munka közben. A hölgyeket Csergő Tibor András, a múzeum igazgatója és dr. Szőcs Levente néprajzkutató kísérte el, akik nemcsak a színekben művészileg megújult festékeseket hagyták megőrzésre Csernátonban, de a kiállítást kísérő, a múzeumban megvásárolható kiadvány és film révén a székely rakottas készítésének a csínját-bínját is, hátha kedvet kapnak hozzá a felsőháromszéki asszonyok.

Dimény H. Árpád
Székely Hírmondó