néphagyomány  

2012.06.27. | 10:49 Házat mentettem 3.

Tavasszal alig olvadt el a hó a Borsóföldről, ahogy az időjárás engedte kiszállíttattam nagy autókkal a szétszedett, Zsögödben (Csíkszereda déli része – szerk.) már halmokba összehordott házanyagot és ugyanazon mesterekkel visszaépítettük. Jó volt látni, ahogy nő ki a földből a kőalap, ami két és félméteres magasságába is stabilan állt, annak ellenére, hogy csak hagyományos kötőanyaggal raktuk össze a Zsögödből kihordott kőhalmokat. Aztán jó volt napról-napra látni, ahogy visszakerülnek a több mint száz éve kézzel kifaragott gerendák, cserepek felkerülnek ismét a helyükre, a végén kialakul a tornánc, helyükre kerülnek a régi ablakok... És talán itt meg is állok a visszaépítés történetével. Megvan, áll a ház! 10 kilométerre a Zsögödi Nagy Imre galériától, ahol korábban otthona volt sok-sok családnak. Megmentettük, átmentettük! Még nem lakható, de alakul, élni fog, együtt velünk! Megtöltjük élettel, mint étellel a pincét, ha Babbamária segít, és az égiek is jónak tartják.



Szeretném, ha ezzel a házmentéssel minél több embernek szolgálnék jó példával a természetes anyagok használatáról. Amikor építkezni kezd, amikor felújít egy házat, amikor családjának otthonáról álmodik, merítsen erőt az ilyen történetekből. Bár sokszor fújt a szél, sokszor megfázott a kezünk kőpakolás közben, de ha kimegyek és érzem a friss levegő erejét, a fű illatát, szétnézhetek a tornácunkról az egész Középcsíkra, valami leírhatatlan megnyugvást érzek, hogy nem csak, hogy van már otthonom, ahol érezhetem, hazaértem, hanem, azt is hogy megmentettünk egy házat, egy székely házat.

Azt szeretném, hogy minél többen megélhessék majd a gyerekek közül is, hogy mekkora erő van elődeink értékrendjében, szokásaiban, mindennapjaik rutinjában. Nagyjaink bölcsessége nemcsak a népdalainkban, népszokásainkban, néptáncainkban lelhető fel, hanem a házaink, csűrjeink anyagában, díszeiben és egyszerűségében éppen úgy, mint a föld megmunkálásban, a kaszálók megművelésében, az ehhez kapcsoló mesék, mondák tanulságaiban.

Szeretném, ha együttléteinkben, kisebb-nagyobb közösségeinkben a Bíborkatanodánk szervezése közben, a gyerekek játszva tanulhatnák meg, amit én otthon a szüleimnél, a vakációkban pedig a nagyszüleimnél éltem meg. Azt a gyakorlati tudást, bölcsességet, amit a tömbházakban már nem lehet átadni, de olyan udvarokban sem lehet megélni, ahol a kerti törpe hordozza a stílusirányzatot, és a szekeret nem arra használjuk, amire korábban évszázadokig.

Miklós Katalin