néphagyomány  2012.08.18. | 10:51 Napkeleti seregszemle a bugaci pusztán 2.

Az írás a Napkeleti seregszemle a bugaci pusztán című cikk folytatása.

Az elsikkasztott őstörténet visszaszerzése

Három nap alatt tehát több mint százezer ember fordult meg a Bugacon megtartott Kurultájon. Akik eljöttek ide, bizonyára nemcsak vásárfiát vittek magukkal, hanem emlékeket, ekkor szövődött barátságokat, információkat és kérdéseket is, melyek megválaszolása, a felelet keresése új színt adhat mindennapi rohanásunknak. Hétfőre lassan kiürült a tábor, a szervezők bontották a jurtákat, csomagoltak. Biró András Zsoltot, a Kurultáj főszervezőjét kértem meg, vonja le a tanulságot az európai viszonylatban legnagyobbnak számító hagyományőrző rendezvényről.

– Elsősorban nagyon elégedett vagyok, mert azokat a fő célkitűzéseket, amelyekért a Kurultáj idén is létrejött, maradéktalanul meg tudtuk valósítani. Ami talán a legfontosabb, hogy 24 delegáció, törzs, nemzetség, akiket meghívtunk, megérkezett, összesen 17 országból, illetve ázsiai autonóm régióból. Minden meghívott küldöttség önálló műsort adott, mely nagy sikert aratott, hiszen az adott közösség ősi népi kultúrájából hoztak ízelítőt a kurultájra. A második fontos célkitűzés pedig az volt, hogy a Kárpát-medencei hagyományőrző csapatokat a lehető legnagyobb számban mozgósítsuk és összehívjuk erre az ünnepre, ez is kiválóan sikerült, hiszen 111 csapatot hívtunk meg, és mind eljöttek. Felépítettük minden idők legnagyobb jurtatáborát Bugacon, ennek egy része X. századbeli, honfoglalás kori jurtatábort próbált megidézni.

– Antropológusként mit tart különösen fontosnak azokból a kiállításokból, előadásokból, amik három napig Bugacon a közönség ismereteit gazdagították?

– Amire különösen büszke vagyok, hogy sikerült egy olyan kiállítást bemutatni, amely szervezésében partner volt a Kunsági Múzeum, valamint a budapesti Természettudományi Múzeum és egy olyan lelet-együttest állítottunk ki, amely eddig a nagyközönség száméra eddig sehol nem volt látható. Két hatalmas jurtában, az úgynevezett Ősök Sátraiban voltak megtekinthetők ezek. Az egyik ilyen jurtában a szkíta és szarmata és a hun világ mutatkozott meg, a másikban pedig az avar világ és a honfoglalás kora. Eredeti csontmaradványok, torzított koponyák, a különféle koponyák alapján készített arcrekonstrukciók , ezen kívül számos fegyver és ruhadísz, ezek között akadt rekonstruált és eredeti darab egyaránt. Tehát antropológiai és régészeti anyagok is segítették a közönséget a magyar őstörténet megismerésében. Bebizonyosodott, hogy a mai emberek igenis fogékonyak ezekre a dolgokra, ismeretekre, az Ősök Sátrában levő kiállításokat a három nap alatt körülbelül ötezren tekintették meg.

A magyarok tudnak ünnepelni
– Nemcsak a messzi Ázsiából, de az elcsatolt részekről is sokan eljöttek az idei törzsi gyűlésre. Meglátása szerint mi váltotta ki ezt az érdeklődést?

– A közönség számára kitérve nagyon fontos megjegyezni, hogy nagyon sokan jöttek el az idei kurultájra, nemcsak Magyarországról és a távoli országokból, hanem az elcsatolt részekről is. A parkoló autók és buszok rendszámát átnézve megállapíthattuk, hogy sokan jöttek Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről. Ez azért nagyon örvendetes, mert ezeken a részeken nincs ma sem módjuk a magyaroknak megismerni saját történelmüket, s egy ilyen rendezvényen valamit bepótolhatunk abból a hiányosságból, amivel az elszakított részeken élő magyar testvéreink meg kell küzdjenek. Így visszagondolva az elmúlt három napra, kiemelném mint nagyon jól sikerült rendezvényt azt a seregszemlét, amelyen kétszáz lovas vonult fel, s ami nagyon fontos, hogy szinte minden felvonuló olyan páncélban vagy kaftánban vett részt, olyan fegyvereket bemutatva, amelyekről elmondhatjuk, amennyire mai ismereteink engedik, a régi, korabeli tárgyakat idézték meg. A bemutatón részt vevő gyalogosok száma is meghaladta a hétszázat. Így visszagondolva, talán lehetett volna ezer-kétezer felvonuló is a seregszemlén, de arra törekedtünk, hogy azok a hagyományőrzők, akik részt vettek ezen, a lehető leghitelesebb, korhű képet hozzák vissza a múltból. Talán konklúziónak is megteszi az a megállapítás, hogy a magyarok minden aktuális baj, gond ellenére sem lettek közömbösek, passzívak saját múltjukra, hagyományaikra, hiszen az idei kurultájon több mint 120 ezer ember vett részt. Mondjuk hát ki: a közös hit, akarat, a szervezést felvállaló Turán Szövetség mozgósító ereje legyőzte most a határokat, és rádöbbentette az embereket, hogy őseink szellemiségének, örökségének erejével össze kell fogni, mert most van itt az ideje annak, hogy meg kell mutatni a világnak, hogy a magyarok igenis tudnak ünnepelni. Megemlíteném, hogy a fellépők – népi és modern zenekarok, hagyományőrző csapatok, táltosdobos csapatok – ingyen léptek fel a Kurultájon.

– Mi az üzenete a Kurultájnak a magyarok és az egész világ számára?

– A magyarság részére ez a rendezvény nagyon fontos üzenetet közvetít, elsősorban annak bizonyítékát, hogy bárhol éljünk az elszakított részeken, összetartozunk, és hiába sikkasztanák el tudatosan az iskolai oktatásban a magyarok őstörténetéről való oktatást, most a jelenlevők átélhették kicsit a gyakorlatban is. Bebizonyítottuk, hogy ha van célja, értelme, akkor a magyarságban igenis még mindig van erő az összefogásra. Nem szabad engednünk a nemzet megosztására irányuló spekulációknak, hagyományaink, történelmünk meghamisításának, a hagyományőrzés lejáratásának.

Meg kell tanulnunk méltóságteljesen emlékezni nagy, közös őseinkre, de úgy, hogy ez ne váljon valamilyen passzív visszarévedéssé, hanem őseink történelemformáló ereje kell ma erőt adjon nekünk a magyar nemzet újraépítéséhez.

A világnak pedig talán azt üzenhetjük meg mi magyarok, hogy nem szabad elfeledni, a mi őseink írták a történelmet, gondolok itt Attilára, Árpád vezérre, továbbá azt, hogy ne feledjék, minden magyar minden magyarért felelős.

Ki kell állnunk egymásért, s ha ezt megtesszük, akkor bármi is legyen, a magyarságnak van jövője, és nemcsak kulturálisan marad meg, hanem végre levetheti azt az átkot, amit az utóbbi évtizedekben kényszerűségből magára vett. Mostantól én azt gondolom, rengeteg magyar ember elhitte, lehet ez másként is, jobban is, és lehet bízni a magyar jövőben.

Szőke Mária
Reggeli Újság