néphagyomány  2012.09.24. | 19:56 A Kis-Küküllő térség névjegyei

A Kis-Küküllő térség termékeinek népszerűsítése volt a célja a hétvégén Erdőszentgyörgyön megszervezett LEADER-kiállításnak.

A helyi termelők legjellegzetesebb termékeiket hozták el, olyanokat, amelyek nemcsak itthon, hanem idegenben is elismertségnek örvendenek és öregbítik a térség nevét.

Az Európai Unió által támogatott LEADER program keretén belül a Balavásár – Gyulakuta – Székelyvécke – Havad – Erdőszentgyörgy – Makfalva – Kibéd – Sóvárad térség civil szervezetei, vállalkozói és önkormányzatai összefogtak, hogy a helyi közösség érdekeit előtérbe helyezve egy olyan vidékfejlesztési stratégiát dolgozzanak ki, amely finanszírozására helyi forrásokból nem volt lehetőség.

Borbély Emma, a Kis-Küküllő Balavásár–Sóvárad Egyesület helyi akciócsoportjának vezetője elmondta, már 2002-ben, amikor a kistérségi társulást létrehozták, az volt a cél, hogy megmutassák a világnak, milyen jellegzetes termékeket állítanak elő a térségben. Aztán, amikor elindult a LEADER-program, amelynek 26 partnere van a Balavásár–Sóvárad térségben – önkormányzatok, civil szervezetek és vállalkozók –, született az ötlet, hogy a LEADER-program támogassa a kiállítás megszervezését, hogy ezáltal is felhívják a gazdálkodók figyelmét arra, hogy a LEADER őket szolgálja.

– 2 millió 285 ezer euró uniós, illetve kormánypénzt hívtunk le, amire pályázatokat lehet benyújtani gazdálkodóknak, önkormányzatoknak, civil szervezeteknek a térség fejlesztése érdekében. Ezt úgy kell érteni, hogy lehetőség van a saját vállalkozás fejlesztésére is, valaki benyújthat pályázatot például mezőgazdasági gépek vásárlására, állatvásárlásra, farm vagy vállalkozás fejlesztésére. Fontos, hogy ezáltal a térség is fejlődik, mert megteremtődik a feltétele annak, hogy a vállalkozás az új technológiának, gépeknek köszönhetően versenyképessé válik, ezzel munkahelyeket teremt, több versenyképes terméket tud a piacra dobni, mindezt vissza nem térítendő támogatásból – sorolta a helyi gazdák számára kínálkozó lehetőségeket Borbély Emma.

Jellegzetes erdélyi ízek

A hét végén a térségből több tíz gazda, illetve kézműves tette közszemlére termékeit. Olyan termékeket, amelyeket a nevük hallatán – nemcsak itthon, hanem a megye határain kívül, de esetenként külföldön is – társítanak a településsel, ahonnan származnak. Az egyik legjobb példa erre a szentsimoni Csipán pálinka, amelynek sikerült betörni a piacra. Helyi érték, a helyi gyümölcsöt dolgozza fel, vegyszermentes, és legalább hat-hét féle ízesítésben kapható.

Természetesen nem hiányzott a hagyományos házi kenyér sem, az egrestői Eldi, a kibédi, valamint az erdőszentgyörgyi pékségek ízlésesen tálalt kenyerekkel, péksüteményekkel rukkoltak elő. És jelen voltak a gyerekek nagy kedvencei, az erdőszentgyörgyi Rozi Ropi pászkák is, valamint a közismert Dósa felvágottak.

A kibédi Farkas Dénes mézkészítményeit és borait, az erdőszentgyörgyi Joó András és József, apa és fia, szintén finomabbnál finomabb, saját készítésű mézeiket kínálták a látogatóknak.

Galiţ Ioan erdőszentgyörgyi fafaragász kézügyességét és fantáziáját dicsérték a gyümölcsös-, süteményestálak, de a látogatók megcsodálhatták a neves gyulakutai csipkekötők, a bözödi szalmafonók, valamint a kendi csuhéfonók keze munkáit is.

Hattyúcsalád papírból

Szinte nem volt látogató, aki ne időzött volna el a kibédi Szabó Zsuzsa asztalánál, aki tökéletes pontossággal kidolgozott tárgyakat, elefántokat, sárkányokat, szebbnél szebb hattyúkat hajtogatott papírból. Ugyanekkora érdeklődésnek örvendtek Jakab Erzsébet erdőszentgyörgyi óvónő munkái is, aki szépen kidolgozott lopótök szobrait sorakoztatta fel. És mivel az elképzelés az volt, hogy a tudást a mesterek tudják átadni a közönségnek, a gyerekeknek lehetőségük nyílt kipróbálni a kézműves-technikákat, természetesen értő kezek irányítása alatt.

„Virágköltemények” kukoricaháncsból

Egyedi, színpompás fali- és asztali díszeket állított ki a kendi Nagy Margit, aki kukoricaháncsból készíti a szárazvirág-költeményekhez hasonló különlegességeket. – A Jóisten egy nagy bánat idején áldott meg engem ezzel az elképzeléssel, és amióta nekifogtam, nem győzöm készíteni, az ország különböző részeire hívnak kiállításokra, és ahová elviszem, mindenhol megvásárolják a díszeket – mondja a kézműves, aki tizenhat éve űzi ezt a „mesterséget”, ez idő alatt hatszáz különböző modell dicséri kézügyességét. Amikor a technikáról faggatjuk, Nagy Margit elárulja: ilyenkor ősszel összeszedik a kukoricaháncsot, hazaviszik, tisztítás végett kifüstölik kénporral és úgy tárolják. Mielőtt nekilátna a „virágkötésnek”, a háncsot beáztatja vízbe, majd kicsavarja, mivel úgy, vizesen lehet formálni a darabokat. Régebb natúrszínűek voltak a készítmények, de az utóbbi időben Nagy Margit, élelmiszerfestéket felhasználva, színpompássá varázsolja őket.

Menyhárt Borbála
e-nepujsag.ro