néphagyomány  2012.08.05. | 19:41 Hagyományőrző kurucezred alakult Bihardiószegen

Thököly Imre fejedelem és Vay Ádám kuruc tábornagy születésének 355. évfordulója alkalmából július 29-én, vasárnap ünnepélyesen megalakult Bihardiószegen a Bóné András Kurucezred. Augusztus 12-én pedig sor kerül a VII.Nyúzóvölgyi Vallási-Művelődési-Történeti Népünnepélyre.

A már a délelőtti órákban is tikkasztó hőségben enyhet adott a bihardiószegi református templom, ahol kezdődött vasárnap a Bóné András Kurucezred megalakulásának ünnepsége. A ceremónia a Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok és kurucok bevonulásával kezdődött 10 órakor. Őket követően érkeztek meg a templomba a lelkészek, Gellért Gyula helyi, Jakó Sándor Zsigmond a községhez tartozó Nagyjanka lelkipásztora, illetve a Hajdú Bihar megyei Tépéről érkezett Oláh Attila. Utóbbi volt az ünnepi istentisztelet igehirdetője, prédikációja alapigéjét Pál apostol első korinthusi leveléből vette: „Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” Sorsdöntő időkben mindig helyt kell állni, azért, hogy megmaradjon a család, az egyház a nemzet – márpedig ilyen sorsdöntő, vérzivataros időkből bőven kijutott a magyarságnak – fejtette ki a lelkész.

Az ilyen nehéz időkben derül ki, milyen erős is a nemzet, és mi más is lehetett volna és lehetne más a megtartó erő, mint a hit, akkor is, amikor a szabadságharcokban szükség volt a kitartásra. Ilyen harc volt a Rákóczi-szabadságharc is, amikor a zsarnoki hatalom nincstelenné tette a nemzetet, amikor már nem volt hová hátrálni, és „a kuruc jellem felemelte a fejét”: szegény és gazdag együtt indult harcba a hazáért és a szabadságért. A tépei lelkész igehirdetése végén még hozzátette: mi mindig sorsdöntő időket élünk, amihez a kuruc ősöktől tudunk erőt meríteni – majd a hagyományőrzőkhöz fordulva így szólt: „Legyetek áldottak munkátokért, és a zászlóért, amit magasra emeltek!”

Diószegi földbirtokos

Az igehirdetést Gellért Gyula köszönte meg, aki az Asók István Kórus és a fiatalok furulyacsoportjának szolgálata után „Bóné András a Rákóczi-szabadságharcban és a Református Egyház a Rákóczi-szabadságharc korában” címmel tartott előadást. Ebből megtudhattuk, hogy Bóné András 1655-ben született és 1707 szeptemberében halt meg akkoriban vízibetegségnek nevezett kórban, amit ma vese-elégtelenségnek nevezünk. Bónét tapasztalatai és erkölcsössége II.Rákóczi Ferenc hadvezérei között kiemelkedő helyre sorolta, képes volt fontos csatákat levezényelni, és ezt a fejedelem méltányolta is. Az osztrák-török békekötés után kilépett a hadseregből, 1692-ben Bihardiószegen lett földbirtokos, „20 kapás szőlője” volt. Csalódottan látta, hogy szülőföldjén kizsigerelt emberek élnek, akik egyre nehezebben viselik a császári igát. Éppen ezért aktív kezdeményezője lett annak, hogy a Lengyelországba menekült II.Rákóczi Ferencet hazahívják; a fejedelmet Bóné bihari jobbágyaival várta az országhatáron.

Bóné is hozzálátott a seregek toborzásához, vezetője volt az úgynevezett diószegi felkelésnek, amikor 1703 július 19-én megrohanták Grünfeld várát, leverve a német katonákat – történészek szerint ez volt a Rákóczi-szabadságharc elindítója. Bóné több, mint 400 fős lovas ezrede élén számos sikeres csatát megvívott. 1707-ben, a körülzárt Nagyvárad ostrománál megsebesült, amit súlyosbított már említett betegsége, ami halálához vezetett. Gellért Gyula előadása második részében röviden arról szólt, hogy az egyház a korabeli eseményekben nem kötelezte el magát, igyekeztek fenntartani az egyházi élet folytonosságát. II. Rákóczi Ferenc fejedelem pedig egyformán támogatta az egyházakat, a felekezeteket.

Felemelt zászló

A templombeli események után mindenki kivonult a templom kertjébe, és a 2011-ben felavatott, a nemzet fogyására figyelmeztető kopjafa köré sorakoztak fel. Ez akár jelképesnek is mondható, hiszen manapság sem szabadság, sem más harc nem tizedeli a nemzetet – a nemzet önmagát tizedeli azzal, hogy száma nem gyarapszik, hanem „önkéntesen” apad… A kopjafa köré felsorakoztatták azokat az ágyukat, melyeket az idők folyamán a korabeliek mintájára készítettek Diószegen, s melyek a Nyúzóvölgyi csataimitációk során kapnak évről évre szerepet.

A felsereglett huszárok és kurucvitéz-jelöltek, illetve a „civil” hallgatóság előtt dr. Papp Gyula ezredes méltatta a diószegi kurucezred névadóját. Beszédében egyebek mellett elmondta, hogy „olyan hősre emlékezünk, aki a háborúban sosem hagyta cserben bajtársait, zászlaját, békeidőben pedig szorgalmas munkával települése javát szolgálta. (…) Nem élhette meg országa gazdasági kimerülését, közigazgatási szétzilálódását, és nem érte meg 1711 májusát sem, amikor a Majtényi síkon a maradék csapata is letette a fegyvert, és földbe szúrta a zászlót. Mi ezt a zászlót most felemeljük, hogy mindenki lássa. A dicsőséges fejedelem szavaival élve ‘Láthassa minden magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó egyházi és világi, nemes és nemtelen igaz magyar’. (…) Kívánom, hogy ez a zászló, s ez a hagyományőrző kurucezred, melyet mint egy házat, féltő gonddal, hittel és szeretettel épített e település, legyen kapocs közöttünk, hirdesse összetartozásunkat.”

Erő, hűség, remény

A továbbiakban Ghitea Angéla kántornő vezetésével gyerekek két kuruc nótát énekeltek el (Csínom Palkó, Te vagy a legény…), amit az előző héten, úgynevezett kuruc-napokon tanultak. Azt követte a hagyományőrző kurucezred zászlóbontása. A zászlóé, mely dr.Papp Gyula ezredes megfogalmazásában „… a három kiváltságos erdélyi nemzet, a magyar, a székely és a szász jelképeit egyesíti, így a sas a magyar, a nap és a hold a székely, a hét bástya a szász nemzet, a szász székek szimbólumai. És lássák e lobogón Magyarország címerét is, melynek pajzsán a piros az erőt jelenti, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Ezek az erények rendkívül fontosak a megmaradás nagy programjában: az erő, a hűség és a remény”.

A zászlót Gellért Gyula, Jakó Sándor Zsigmond és Oláh Attila áldotta meg. Következett az eskütétel, melynek szövegét Szoboszlai Endre törzskapitány után ismételték el az eskütevők: „Én …, a Bihardiószegi Bóné András kurucezred hagyományőrzője, esküszöm a Magyar Szent Koronára, hogy annak becsületét hitem szerint óvom és védem. Parancsnokomnak hagyományőrző szolgálatom során engedelmességet fogadok. Adjon erőt karomnak az élő Isten neve, és emlékeztessen eskümre, mely szerint őseink hagyományát megtartom, legjobb tudásom szerint megőrzöm, és átadom! Semmilyen titkos nemzet vagy államellenes szervezetnek tagja nem vagyok, és nem leszek. Az Európai Unió, ezen belül Románia és Magyarország társadalmi szervezeteire és egyesületeire vonatkozó jogszabályait betartom. A magyar nemzeti, lovas és kuruc hagyományok ápolását legjobb tudásom szerint végzem. Esküm megtartásához kérem a magasságos Úr Isten segedelmét. Isten engem úgy segéljen!”

Katonás fegyelemmel

Ezt követte az ezred megáldása, amivel gyakorlatilag véget is ért a szertartás. Mindennek az előzetes program szerint 12.30-kor kellett volna bekövetkeznie, ám már 11.45-kor felhangzott a Szózat – vagyis elmondhatjuk, hogy huszárokhoz és kurucokhoz méltó katonás fegyelemmel zajlottak az események, felesleges szószaporítás nélkül, és ami legalább ilyen fontos, tekintettel voltak a nagy hőségben a hallgatóság tűrőképességére. Az ezrednek – a kiosztott emléklapok tanúsága szerint – „ezredtulajdonosa” a Bihardiószegi Református Egyházközség, ezredparancsnok Vadász István kurucezredes. Az ezred négy, a Thököly, az Eszterházy, a Bercsényi és a Vay nevet viselő seregekből áll.

A továbbiakban a meghívottakat és vendégeket a református egyházközség gyülekezeti házában terített asztal várta. Emellett is – mint már korábban a templomban is – Gellért Gyula lelkész mindenkit szeretettel meghívott az augusztus 12-én sorra kerülő VII. Nyúzóvölgyi Vallási-Művelődési-Történeti Népünnepélyre (ennek részletes programját rövidesen közöljük). Bihardiószeg és Tépe kapcsolatának szorosabbra fűzése jegyében a házigazda, illetve Oláh Attila tépei lelkészek azt is bejelentették, hogy augusztus 19-én Diószegen, rá egy hétre, augusztus 26-án Tépén tartják meg az Új Kenyér Ünnepét, melyre kölcsönösen várják egymás közösségeit.

Rencz Csaba
erdon.ro