Székelyföld római katolikus falvaiban a húsvéti ünnepkör elmaradhatatlan része volt a határkerülés a 18. század elejétől egészen az első világháború kitöréséig. Az első világégés, majd a trianoni békediktátum következtében megszakadt a folytonosság, Kézdiszéken csupán Esztelneken, Kurtapatakon, Csomortánban, Kézdialmáson és Lemhényben tartották meg rendszeresen.

1940–1944 között ismét reneszánszát élte e szép húsvéti népszokás, amit a vörös terror éveiben, az ateista világban 1949-től kezdődően a kommunista hatóságok erőszakkal betiltottak. Sajnos, napjainkban egyre kevesebb településen kérik a Mennyei Atyát húsvétvasárnap reggelén arra, hogy őrizze meg a falu határát, óvja meg lakóit minden bajtól és természeti csapástól. Idén Felső-Háromszéken Bereckben, Gelencén, Kézdialmáson és Lemhényben kerülték a határt. Sajnos, Esztelneken legutóbb 2011-ben tartottak határkerülést.


Vasárnap, húsvét első napján Kézdialmás és Csomortán zarándokai a téliesre fordult időjárás ellenére – 1990 óta immár huszonhetedik alkalommal – a lemhényiekkel közösen éltették a húsvéti határkerülés ősi szokását, hiszen valamikor egy egyházközséget alkottak, és Szent Mihály-hegyi templomuk is közös volt. A két község lakói együtt kérik az áldást a határra, közösen ünneplik a feltámadást, hódolnak a kereszteknél templomi zászlóikkal, imádkoznak.

A kézdialmási zarándokok vasárnap reggel fél nyolckor a határkerülők ünnepi miséjén vettek részt, Kopácsi Ferenc római katolikus plébánostól kértek és kaptak áldást. Cserei Lázár ceremóniamester, a kézdialmásiak szószólója indulás előtt a következőket mondta: „Ősi szokás szerint húsvét napján, reggel / Újra összegyűltünk e kis lovas sereggel. / Imádságos lélekkel szent áldását kérjük, / Hogy határainkba azt magunkkal vigyük. / Együtt kérjük most a Mennyei Atyát, / Terjessze határainkra bőven az áldását, / És hogy imáinkban Istennél meghallgatást nyerjünk, / A feltámadt Úr Jézus Krisztus mindig legyen velünk. / Dicsértessék a feltámadt Krisztus!”

Huszárok is részt vettek

A kézdialmási-csomortáni lovasok és szekeresek Pál Olivér hagyományőrző huszárfőhadnaggyal és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki szakaszának nyolc huszárjával az élen az Orbánok utcáján keresztül tíz óra körül érkeztek Felsőlemhénybe, ahol a megszokott helyen, az elemi iskola épülete előtti téren a helybeli határkerülők csatlakoztak hozzájuk, miután átadták nekik a szent áldást. Ezt követően Dani József köszöntötte az almási vendégeket, megjegyezve, hogy a vidéken élő szokások közül az egyik legszebb és leglátványosabb minden bizonnyal a húsvéti határkerülés.

„Településünk már évtizedek óta őrzi és gyakorolja ezt a hagyományt. A határkerülés kettős szimbolikával bír: egyrészt Jézus keresését jelenti, másrészt az Istenhez való fohászkodást, azért, hogy ebben az évben is bő termést adjon. Az ételszenteléssel egybekötött szentmise után lelkes hagyományőrző lovas és szekeres csapatunk elindult, hogy imával és énekekkel dicsőítse Istent, és kérjük, oltalmazza a földet a természeti csapásoktól, adjon bő termést, jó egészséget a betakarításhoz és a fogyasztáshoz. Ősi magyar szokás szerint a falu határán szeretettel köszöntjük almási keresztény testvéreinket és mindenkit, aki összegyűlt újra, hogy az Úr Jézusnak köszönetet mondjon. Örülünk, hogy eddig védelmezett és óvott, buzgó hitünk igazolja, hogy bennünk nem csalódott.

Induljunk hát a határba őszinte hittel, imádságos lelkülettel, és bizonyítsuk be, hogy van bennünk hit, remény és szeretet. Térjünk vissza azzal a hírrel, hogy nemcsak a természet kel új életre, hanem mi is képesek vagyunk hitben életre kelni és erőssé válni” – mondta Dani József.

Koszorúzás

A zarándokok az útjukba eső határkereszteknél közösen imádkoztak és koszorúztak. A kézdivásárhelyi Bokor Botond vállalkozónak köszönhetően hetedik éve pompás kétlovas hintók teszik emlékezetessé a határkerülést. „Kérjük a Mindenható Atyát, hogy áldja meg határainkat és vetéseinket bőséges áldással, és óvja meg azokat a természeti csapásoktól” – hangoztatta Cserei Lázár.

Dani József, a lemhényiek ceremóniamestere válaszolt neki, ugyancsak a határra kérve Isten oltalmát, bő termést és áldott ünnepeket kívánt a nagyszámú résztvevőnek és nézőnek: „Feltámadt Krisztus e napon, alleluja, alleluja!” A határkerülő zarándokok ezután Alsólemhény felé indultak, közben megálltak a kézdialmási útkereszteződésnél, a 2007-ben id. Lukács György által Szent Mihály arkangyal emlékére állított határkeresztnél, amelyet a két szomszéd község polgármestere megkoszorúzott. 

Innen a menet a lemhényi polgármesteri hivatal előtti térre vonult, ahol a helybeliek kaláccsal, süteménnyel és pálinkával kínálták meg a lovasokat és a szekereken vonulókat. Itt ismét elhangzottak a köszöntők, majd a határkerülők az országúton haladtak a székely kapu irányába, ahol a mezei úton mentek tovább Kézdialmás felé. Útközben egy kikorhadt határkereszt helyére nemrég felállított új emlékjelt is megkoszorúztak.

Zsigmond János a győztes

A lófuttatást a megszokott helyen, a kézdialmási vasúti átkelő és Kézdialmás központja közötti szakaszon szervezték meg az ünnepi szentmisét követően, öt lovas nevezett be. Első helyen a lemhényi Zsigmond János végzett Timpex Amata nevű versenylovával – a Székely Vágta 2014-es győztese másodszor nyerte meg a húsvéti lóversenyt –, második a csomortáni Mátyás Tivadar, harmadik pedig a nyujtódi Papp Alpár lett. 

Cserei Lázár megköszönte a lemhényieknek, hogy együtt ünnepelhettek, ugyanakkor köszönetet mondott a huszároknak, Bokor Botond vállalkozónak, Molnár István és Gyergyai Csaba kézdialmási polgármesternek, illetve alpolgármesternek, Lukács Róbert lemhényi polgármesternek a határkerülés megszervezésében nyújtott segítségért, valamint a plébánosnak, a vendégeknek és a helybelieknek a fogadtatásért.

Kopácsi Ferenc plébános együtt imádkozott a nagy számban egybegyűlt hívekkel, helybeliekkel és vendégekkel, majd áldást osztott a határkerülőkre és lovaikra. A székely és a magyar himnusz eléneklése után a két település hagyományőrzői a Szent Mihály-hegyre, a templom mellett levő anyakereszthez vonultak, ahol a kézdialmásiak búcsút vettek a lemhényi határkerülőktől.

Iochom István
Háromszék