Lassan
készülődhetünk beszerezni a hozzávalókat, mivel 13-án Luca napja lesz.
Ehhez a naphoz számos néphagyomány fű- ződik, melyek közül sokat ma is
őrzünk. Egyik legkiemelkedőbb a Luca-búza vagy karácsonybúza keltetése.
Forrás: hirmondo.ro
A karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi
asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, égő gyertyát
is helyeztek közéje.
Ez nem magyar szokás, korábban jellemző volt
Indiára, Itáliára és Kis-Ázsia egyes részeire is, de mindenhol ugyanazt a
célt szolgálta: zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a
Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő
kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
Fejlődéséből következtetnek az eljövendő esztendő búzatermésére és a
család, valamint a jószágállomány egészségére. A gazdaasszonyok régen
kis tányérkákba búzát szórtak, naponta meglocsolták. Ha a búza
karácsonyra 30–40 cm magasra nőtt, a következő évi búzatermés jónak
ígérkezett. Néhol gyertyát vagy pohárban égő olajmécsest állítottak a
növekvő búza közepébe. Ha a búzaszárak között alig szűrődött át egy kis
fény, az gazdag termést jósolt.
A kihajtott búza a karácsonyi asztal dísze lett. Karácsony után
megetették a jószágokkal, baromfival, szarvasmarhával. Ezzel
biztosították az állatok jó egészségét, bőséges gyarapodását a következő
esztendőre.
Ültessünk mi is Luca-búzát! Hozzávalók: hagyományos virágföld, búza,
használaton kívüli cserép vagy tálka. Elkészítés: kb. 5 cm vastagon
megtöltjük az edényt virágfölddel, a tetejére szórjuk a búzamagokat,
majd 1 cm-es rétegben fedjük be földdel. Alaposan be kell locsolni, és
nem túl világos helyen tartani, amíg a csírák kibújnak.
Székely Hírmondó
Kommentáld!