néphagyomány  2013.04.03. | 08:25 Áldást kértek a határra – Élő hagyomány Kézdialmáson és Lemhényben

A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik a határkerülés hagyománya, amiről a 17. század derekáról maradt fenn az első írásos emlék. A szokás jóval korábbi lehet, visszanyúlik a terméskérő ősi szertartások idejéig, a középkori misztériumjátékokkal is rokonítható. Székelyföldön mindmáig él e népszokás. Idén húsvét vasárnapján Bereckben, Kézdialmáson és Lemhényben kerülték a határt.

Kézdialmás és Csomortán hívői immár évtizedek óta Lemhénnyel közösen kerülik a határt, hiszen régen egy egyházközséget alkottak, és Szent Mihály-hegyi templomuk is közös volt. Ezt a hagyományt a mai napig megtartották: együtt kérik az áldást a határra, közösen ünneplik a feltámadást, hódolnak a kereszteknél templomi zászlóikkal, imádkoznak.
Kézdialmáson tizenkilenc esztendeig néhai Kovács Dénes vőfély irányította a határkerülést. Négy esztendeje Cserei Lázár katolikus gondnok, megyebíró vállalta fel e szerepet a polgármester biztatására. Reggeli fél nyolckor külön a határkerülőknek szóló szentmisén vettek részt, és kértek áldást Kopácsi Ferenc plébánostól. Utána a kézdialmási-csomortáni lovasok és szekeresek Felsőlemhénybe, az ottani iskola elé mentek, ahol a helybeli határkerülők csatlakoztak hozzájuk, miután átadták nekik a szentáldást.

A kézdivásárhelyi Bokor Botond magánvállalkozónak köszönhetően pompás kétlovas hintók tették ünnepélyesebbé és emlékezetessé a határkerülést. „Kérjük a Min­den­ható Atyát, hogy áldja meg határainkat bőséges áldással, és óvja meg azokat a természeti csapásoktól. Mi, maiak, lemhényiek, almásiak, csomortániak és vendégek húsvét napján azért gyűlünk össze, hogy életben tartsuk ezt az elődeinktől ránk maradt szokást. Kimenve a földekre, Isten áldását kérjük, hogy megóvja határainkat mindenféle természeti csapástól” – hangoztatta Cse­rei Lázár. Dani József, a lemhényiek ceremóniamestere válaszolt neki, ugyancsak a határra kérve Isten oltalmát, s áldott ünnepeket kívánt a nagyszámú résztvevőnek és nézőnek: Feltámadt Krisztus e napon, halleluja, halleluja!

A határkerülők ezután Alsólemhény felé indultak, közben megálltak a kézdialmási útkereszteződésnél levő határkeresztnél, azt is megkoszorúzták. Innen a gerontológiai és rehabilitációs központ utcáján át vonultak a főtérre, a rövid köszöntőbeszédek után a házigazdák kürtőskaláccsal és pálinkával kínálták meg a résztvevőket. A határkerülők népes csoportja Kéz­dialmás irányába indult, a mezei úton közelítve meg az Állomás utcát.
A lófuttatást a kézdialmási vasúti átkelő és Kéz­dialmás központja között szervezték meg a 11 órás ünnepi szentmisét követően. A versenyre közel tíz lovas nevezett be. Első helyen az alsólemhényi László József végzett, második a csomortáni Bartók Ignác, harmadik pedig a tavalyi első helyezett, a kézdialmási Gheorghe Paraschiv lett.

A nyertesek lovaik nyakába szegfűvel díszített fenyőkoszorút, kötőféket és bort kap­tak ajándékba a két köz­ség polgármesterétől. A Ha­zajáró tévés forgatócsoport egy-egy üveg Hazajáró címkéjű borral jutalmazta az első három helyezettet. Ko­pácsi Ferenc plébános együtt imádkozott a nagy számban egybegyűlt hívekkel, helybeliekkel és vendégekkel. Cserei Lázár záróbeszédében arról szólt, hogy a határkerülés nem csupán lovas ünnep, és nem az a lényege, hogy ki nyeri azt meg. Köszönetet mondott a Duna Televízió turisztikai és honismereti magazinja csoportjának, Kenye­res Osz­kárnak és hét kollégájának, akik a határkerülés szép hagyományát videóra rögzítették. Ugyanakkor kö­szö­netét fejezte ki Molnár Ist­ván kézdialmási és Lu­kács Róbert lemhényi polgármes­tereknek, akiknek támogatása nélkül pár évvel ezelőtt megszűnt volna a határkerülés. A községi önkormány­zat nevében a hivatal munkatársai emléklapot nyújtottak át Kenyeres Oszkárnak és Bokor Bo­tondnak. A főtéri ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A kézdialmási lovasok a Szent Mihály-hegyi barokk templomig kísérték el a lemhényi határkerülőket.

Iochom István
Háromszék