Sírt, mint csöpp gyerekkel a bölcső, mint papír sír az
ablaküvegen... Nem tudok elszakadni tőle: így, némán is vissza-visszahív
– vallja Fehér Ferenc Apám citerája című versében. S mert van ereje a
hívó hangnak, egyre többen veszik elő ezt az ősi népi hangszert, s
játszanak rajta kedvükre, a lélek húrjait is pengetve, mások
gyönyörködtetésére. Citerás mozgalom indult, legutóbb az elmúlt
szombaton a Jeddi Önkéntes Szervezet, a Pro Provincia Egyesület és Jedd
Község Önkormányzata szervezésében találkoztak citeraegyüttesek,
citerások és citerakészítők. S nem csak a citerások találkoztak, hanem a
citerák is, mégpedig egy kiállítás keretében, amely a színpad előtt
kapott helyet.
Falusi mulatságok hangszere, a citera
Kiss Anikó, a marosvásárhelyi Fagyöngy citeraegyüttes tagja ismertette,
hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet Maros megyei szervezetének
kezdeményezésére 2008-ban Marosvásárhelyen kerül sor az első
citerástalálkozóra, amelyet 2009-ben a nyárádszeredai, 2010-ben a
mezőpaniti, 2011-ben a mezősámsondi követett. Három év szünet után ismét
sikerült „nyélbe ütni” a találkozót, a jeddi művelődési házban, ahová a
megyehatáron túlról is érkeztek, mégpedig Szilágysomlyóról a Szederinda
citeraegyüttes.
A találkozó célja ez alkalommal is az, hogy Erdély-szerte
megszerettessék és újra népszerűvé tegyék a citerazenét, és ne csak a
színpadon játsszák, hanem a mindennapi élet része legyen, s a
családokban közösen zenéljenek, mulassanak. Nagyapáink citerajátéka
pontosan megfelelt a kor elvárásainak. Táncolni lehetett rá! Közösen
énekelni. Ha egykor az úri mulatságokban elég volt egyetlen dudás, akkor
miért kellett volna a citeráénál különb muzsika egy falusi bálba,
tollfosztóba vagy éppen lagziba? Maros megyében a kilencvenes évek
elején még több faluban citeráztak, közülük csak a mezősámsondi
citeracsoport muzsikál folyamatosan.
2010-től az EMKE és a Marosszék Kulturális Egyesület citeratáborokat
szervezett, s a résztvevőkből két együttes is alakult: az erdőcsinádi
Búzavirág és a marosvásárhelyi Fagyöngy.
Citerások és citerakészítők
A találkozón elsőként fellépő jeddi citeragyüttes vezetőjét, Nagy Jánost
is a tábort követően vonta bűvkörébe a citerazene. Sőt, azóta hangszert
is készít, aminek fortélyát Kilyén Domokostól, Bányai Dánieltől és
Sándor Vilmostól tanulta. Azóta több mint harminc citerát készített.
Nagy János, viccesre fordítva a szót, elmondta: mestersége
villanyszerelő, a villanyszerelők között ő a legjobb citerás, s a
citerások között a legjobb villanyszerelő. Aztán rátért arra, hogyan
készít citerát, őt a nagyapja hasas citerája ihlette meg, ami a
legrégebbi Jedden. A citerakészítés receptjét ismeri, s a mindenki
másként csinálja elv alapján dolgozik. Aki Jedden benevez citerázni, kap
egy citerát, s addig tarthatja magánál, amíg muzsikál. A színpadon
hallhattuk a fiatal, 2013-ban alakult együttes tagjait: a gyerekeket,
Böjte Norbertet, Bodi Aurelt és Majlát Gyulát, akik most kezdtek el
citerázni.
Következett Nám Albert, 76 éves, nyárádszentbenedeki citerás, aki a régi
falusi mulatságok hangulatát hozta magával. Édesapjától tanult
citerázni. Érdekességképpen elmondta, hogy ezen a hangszeren nemcsak
népdalt, hanem keringőt is játszottak egykor. A húrokat nem pengetővel,
hanem a tehén szarvából hasított szarudarabkával pengeti, de a keringők
dallamát azóta már el is felejtette...
Csíkfalváról is érkezett egy citerakészítő mester, aki magával hozott
egy százéves citerát, amit valaki eldobott, s amit sikerült megmentenie.
– „Hangot kell gyártani”, nem is citerát, mondta, mert hiába vannak
szépen megfaragva ezek a citerák, ha a citerás és a citera lelke nem
rezonál, nem szól szépen a muzsika. A citerákat eldobták, most
szintetizátorok, basszusgitárok kellenek. Látom az utcán, mennek a
fiatalok valami füldugóval. Hát, gondolom, fáj a fülük! Pedig kár volt
eldobni a citerát! Mert abból a lélek szól! – mondta Kilyén Domokos.
Amikor arról faggatták, hogy melyik nótára hangolja a citerát, többször
kitért a válasz elől, de aztán csak elárulta: Vágyom egy nő után! – az a
bizonyos nóta.
Marosszentgyörgyön kedvelt aktív citerások következtek: Orbán Balázs és
Vass Balázs Lajos, akik a katolikus egyház kórusát kísérik. Orbán Balázs
bevallotta, gyerekkorában citerázott, most nyugdíjasként jelentkezett
citeraoktatásra, tizenéves gyerekekkel tanultak, de mivel a nyomófától
nem tudott megválni, hagyta a „profikat”, muzsikáljanak szakszerűen,
viszont ő az ujjai helyett továbbra is a nyomófát használja. S a
citerája így is szépen szól.
Szederinda és Fagyöngy
Két nagyon jó citeraegyüttes, a szilágysomlyói Szederinda és a
marosvásárhelyi Fagyöngy fellépése zárta a találkozót. A Szederinda,
amelynek zenei vezetője Gáspár Attila zilahi zenetanár, két szilágysági
népdalcsokorral lepte meg a közönséget.
Ők érkeztek a legmesszebbről. Oktatójuk elmondta, hogy az együttes
2005-ben alakult elemista gyerekekből, akik közben érettségiztek,
közülük egyesek zenei karriert választottak, tanulmányaikat Kolozsváron
folytatják, mások a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre
jutottak be.
A Fagyöngy 2010-ben alakult, az EMKE keretében működik, jelenleg tízen
citeráznak az együttesben. Vezetőjük Fazakas Ildikó – aki a
citeramozgalom elindítója, s a jeddi találkozó főszervezője is –,
oktatójuk pedig Bőr Hunyadi Gyula és Bíró László. A Fagyöngy mezőpaniti
népdalokat játszott, amelyeket Szöllősi Katalin rendkívül szép
énekhangja tett hangzatosabbá, színesebbé, majd a ráadásban bukovinai
népdalokat és Kossuth-nótákat szólaltattak meg. Érdekességképpen
jegyezzük meg, hogy az együttesben kezdetektől három szép és kedves
fiatal fiú, Fekete Péter, Fekete Mátyás és Pali is játszik. Testvérek,
sőt utóbbi kettő ikertestvér. Nem hagyhattuk ki, hogy édesanyjuknak
gratuláljunk, hogy a fiúkat ilyen neveltetésben részesítik, s évek óta
kitartanak a citera, a népi kultúra ápolása mellett. Az együttesben
citerázik még Keresztes Pál és Keresztes Éva, továbbá Fazakas Ildikó,
Kiss Anikó és Samu Janka. Muzsikájuk fellépésről fellépésre egyre
szebben szól.
Az együtt zenélés öröméről szóló találkozó sikerrel zárult, aki ott
lehetett, élményekkel távozott, aki nem, bánhatja. Majd jövőre!
Mezey Sarolta
e-nepujsag.ro
néphagyomány 2014.09.22. | 09:45
Kommentáld!