Évtizedekre, évszázadokra visszamenően követhetetlen a gyergyói népzene és néptánc megszületése és kibontakozása, ám az érdeklődés, az igény, ami a felélesztését, újratanulását illeti, egyre csak szélesedik, bővül. Az újratanulás szándéka nagyon szerencsésen találkozott a gyergyói nép táncos kedvével, így az ősi kultúra a minőség, szakmaiság jegyében maradhat életben, amihez jelentőset hozzáad a negyven éve alakult gyergyói Hóvirág Néptáncegyüttes is.

Csárdásban dőlt meg a világrekord tavaly a gyergyói főtéren: 2350 székelyruhás, székelycsizmás táncolta együtt a vérpezsdítő, ősöktől tanult táncot. A hóvirágosok már hetekkel a nagy ünnep előtt kimondottan gyergyói néptáncot oktató videóval készítették fel az együtt táncolni kívánó rekorddöntő helyieket és a vendégeket. A gyergyói népzenének és néptáncnak a népszerűsítésében mégis csak nagyon jelentőset alakított Berecz András mesemondó, aki végighordozta a térképen a térség ősi kultúráját. Az ő előadásának köszönhetően fogalmazódott meg Gyergyóremetén, hogy újra kell tanulni őseink táncát. Remete önkormányzatának támogatásával a Balás Gábor Művelődési Ház tavaly először szervezett tánc- és zenetábort, amelynek ezen a héten zajlik a második kiadása.

Adatközlők lehelnek életet a gyergyói néptáncba

Pörgő szoknyák, pattogó legényes, húrszaggató talpalávaló: a néptáncosok ahol összegyűlnek, ott nem marad padlórés dobbantatlanul, táncos láb nem vonul pihenőre, még akkor sem, ha hét évtizede tapossa a cipőtalpat. A második néptánctalálkozón résztvevő oktatókra (Békéscsabáról Farkas Tamás és Lőrincz Hortenzia, Sepsiszentgyörgyről Ivácson László és Tekeres Gizella, valamint Balánbányáról Sándor Csaba) nem kis feladat hárult: bár a tábor még gyerekcsizmában sem dobban, mégis rendkívüli az érdeklődés iránta.Vidám hangulatban táborozik és táncol együtt közel százharminc fiatal, akik szemükkel-fülükkel szívják magukba az ősi kommunikáció nyelvét.

Akik még csűrökben, bálokban tanulták a gyergyói tánclépéseket, a messze földön híres verbunkost, azok most a színpad közepén ropják a lassú és gyors csárdást. A remetei Nagy József szervezésében kerültek ők együtt a színpadra.

– Összejártuk Farkas Tamásékkal a gyergyói falvakat, megkerestük a régi táncokra emlékezőket, összegyűjtöttük, táncoltattuk. Közülük hívtunk meg ide is párat, akiktől mindenképp érdemes tanulni. Olyan lépéseket láthatunk az öregektől, amikről azt hittük, kivesztek, sőt sokan gondolták azt is, hogy kimondottan gyergyói tánc nem is létezett. Az idősek bizonyítják: ez nem igaz – közölte Nagy József.

Az orotvai 77 éves Balla Joákim a párost a remetei, 83 éves Petréd Amáliával ropta, majd egy verbunkost is bemutatott, miközben a fiatalabb generáció vörösre tapsolt tenyérrel díjazta a nem mindennapi produkciókat.

Negyven éves a Hóvirág Néptáncegyüttes

Hogy a néptáncnak hagyománya van, mi több, már életforma lett a fiatalok körében, abban nagyon jelentős szerepe van a Hóvirág Néptáncegyüttesnek, amely idén ünnepli negyvenedik születésnapját. A születésnapi bulit természetesen barátaik körében töltik el, a hatodik alkalommal szervezett találkozóra székelyudvarhelyi, újfalvi és kiskunmajsai táncosok érkeznek.

Kiskunmajsa és Gyergyószentmiklós néptáncos élete nagyon sokban hasonló: mindkét kisvárosban igen jelentős a néptánccsoport közösségformáló ereje. Mindkét településen az óvodáskorú gyerekek jelentik a korosztály alsó lépcsőfokát, és a legmagasabban álló felnőtt csoportig jóval több mint száz táncos tartozik a néptáncosok büszke csoportjába. Idén újra együtt ünnepelnek, a születésnap mellett azt is, hogy valamikor szerencsés csillagzat alatt találkoztak és azóta nem tesznek le erről a jó szokásukról.

Virágzó néphagyomány

A gyergyószentmiklósi néptáncmozgalom jelenleg abban a szerencsés helyzetben van, hogy az utánpótlás is több csoportban valósul meg: vannak kezdő és haladó óvodások, kezdő és haladó kisiskolások, aztán van a 10-14 évesek Gereben csoportja és a felnőtt hóvirágosok, akik egyrésze ma már Kolozsváron, Marosvásárhelyen folytatja a táncolást. A néptánc iránti szeretetet, megbecsülést az oktatás igazi mély alázatával Szász Ferenc, a Hóvirág Néptáncegyüttes vezetője fecskendezi a csapatba, Gáspár Judittal együtt. Egy társaság, amely számára a bulit a táncház jelenti, egy tevékenységi forma, amely megtanítja a gyerekeket az igazi közösségi játékokra, neveli a fiatalokat az egymás iránti tisztelet és megbecsülés tiszta érzésére: a néptánc közösségformáló ereje a mai világ fiataljai számára elképesztő jelentőséggel bír – fogalmazott Gáspár Judit, a néptáncos gyerekek-oktatója.

Másképpen alakul a kicsik mozgáskultúrája, a tánckultúrája, ugyanakkor a népművészethez kapcsolódó általános műveltségi kérdéseket már gyerekkorban el lehet sajátítani. Megismerni a népi játékokat, felismerni és megkülönböztetni a tájegységek táncait, viseletét, megérteni a népszokásokat, és nem csak amolyan kuriózumként tekinteni a hagyományokra, hanem élőként elfogadni őket – a néptánc minderre jelentős segítséget nyújt – mutat rá a néptáncoktató.

– Nagyon erős közösségformáló szerepe is van a néptáncosok társaságának: a gyerekek megtanulják tisztelni egymást, a férfiak megtanulják tisztelni a nőt, hiszen nagyon fontos a fiúk számára is, hogy megtanulják, hogyan bánjanak a lányokkal. A párkapcsolatoknak is nagyon erős kifejezője a néptánc, és vannak olyan figurák, motívumok, amelyek egyértelműen udvarlási jelenetet mutatnak be. Ugyanakkor az emberi kapcsolatok őszinte kifejező eszköze is a néptánc, hiszen a csujjogatások arra valók, hogy keményen odamondjuk egymásnak az igazságot – világít rá Gápár Judit a néptáncra, mint a mindennapi élet kifejező eszközére.

Csak tiszta forrásból

Bár nem könnyű helytállni, hiszen, jelentős fejlődésen megy át a néptánckultúra, a Hóvirág számára elsődleges fontosságú a hiteles adatközlőktől való tanulás, a tiszta forrás. Idén is jelentős mennyiségű pénzt és energiát fektettek a fiatalok fejlődésébe: szucsági táncokat tanultak elismert szakembertől. A kisebb gyerekek számára is jelentős motivációs célzattal bír az, ha látják a nagyobbakat táncolni, ezáltal el tudják hinni, hogy valamikor majd ők is ilyen jó táncosok lesznek.

– Nagyon sok szempontból jó irányba fejlődik a néptánckultusz, azonban minőségileg egyre nagyobb lesz a követelmény, amit annyira nem tartok pozitívumnak. Nekünk elsősorban nem a színpadi megnyilvánulás a fontos, hanem az, hogy a gyerek tánc közben érezze jól magát, legyen felszabadult. Egyszer táncházas táncra neveljük rá, és csak utána jön a színpad, ám amikor már ott tartunk, akkor a lehető legjobb formánkat hozzuk a közönség elé – avat be a csapat titkaiba Szász Ferenc, aki nagyon fontosnak tartja a szülők szerepét abban, hogy a gyerek életének részese lehessen a néptánc. – Bár nem volt számunkra lényege, hogy tömegmozgalommá alakítsuk át a néptáncot, nagyon nyitottak vagyunk az érdeklődők felé. A próbákon soha nincs zárva az ajtó, bármikor bárki bejöhet, és megnézheti, hogyan zajlik egy néptáncpróba. Aztán ha megtetszik neki, ott marad nálunk, szívesen fogadjuk – mondta az oktató.

A néptánc, mint életforma

Felcsíki, küküllőmenti, sóvidéki, vajdaszentiványi, magyarpalatkai, széki, bonchidai, kalotaszegi (inaktelki), szilágysági, majd át a határon sárközi karikázó és verbunk táncokat is tanulnak azok a gyerekek, akik a három korcsoport – Topánka, Gereben, Hóvirág – valamelyikében táncolnak. Minden egyes előadásuknak jól körvonalazott célja van: a közönség nevelése és a néptánc szeretetére való nevelés.

– A Hóvirág minden előadásának célja, hogy minél több emberrel megszerettessük a néptáncot, hogy minél többen fel tudják ismerni a régiók zenéjét és táncát. Amíg nem ismerjük a ránk hagyott népi értékeket, addig hiába beszélünk nemzeti öntudatról – fogalmazott Szász Ferenc.

Csibi Márta
morfondir.ro