Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Aki nem tud énekelni: bizony nagyon szegény ember, még ha tele is van forintokkal a ládája. Kodály és Bartók feltarisznyált bennünket énekkel ezer esztendőre.
Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra
indult, öregeink azt kérdezték: jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát
éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség s az új veszedelmek
ellen. Azt mondanám én is: ne hagyjátok cserben az Éneket!”
Sebestyén Márta nemrég egy televíziós műsorban mondta, hogy Sütő András
eme gondolatait ars poeticájának vallja, amit negyven éves zenei
pályafutása minden pillanatában igazolt, hisz a dalok, amelyekbe
beleöltözik, nemcsak őt védelmezik, hanem mindenkit, aki hallgatja
sajátosan magunkénak érzett hangját, előadásmódját. A legrangosabb
magyarországi kitüntetések, díjak tulajdonosa, a Magyar Művészeti
Akadémia rendes tagja novemberben a 11. Szeret menti népdalvetélkedő
zsűrielnökeként járt Kosteleken, ahol talán egyetlen gyermek sincs, aki
cserben hagyná az éneket. A vetélkedő alkalmából egykori gyimesi
élményeiről kérdeztük az egyik legismertebb magyar népdalénekest,
hangszeres előadóművészt.
A Bákó megyéhez kényszerített egykori csíki faluban – ahol minden magyar
szóért megküzdenek, hisz a családon és a templomon kívül a román a
hivatalos nyelv – különös jelentősége van annak, ha épp a magyar népdal
okán ünnepelnek. Ez történt november 15-én, a magyar szórvány napján
szervezett népdalvetélkedőn is, amelyen a kostelekiek fogadták a moldvai
magyar oktatási program mind a 29 helyszínéről a csángók dalos
pacsirtáit. Nem csupán azért volt a Csíki-havasokban rejtőző település a
tavalyi rendezvény házigazdája, mert az említett program részeként itt
is tartják a heti három magyar órát az iskolában és a délutáni
foglalkozásokat a 2009-ben felépített magyar házban, a helyiek
szóhasználatában a csűrben.
Legalább akkora mértékben azért is, mert a
kosteleki gyermekek egyik tanítója, Vaszi Levente, a Fölszállott a páva
című tehetségkutató verseny 2014-es közönségdíjasa valósággal
megbabonázta Sebestyén Mártát, a vetélkedő zsűrijének tagját, akit így
könnyen el tudott csalogatni, hogy Budapest után Kosteleken értékelje a
gyermekek énektudását. Így került Sebestyén Márta életében először
Kostelekre, abba a faluba, amelynek dalait évtizedek óta fújja.
A nagymamája szokta mondani: ha nem is kifejezetten szentes énekeket
énekelünk, az emberi hanggal, igenis lehet dicsérni Istent. Így
fogalmazott az énekhez, énekléshez való viszonyáról Sebestyén Márta a
sepsiillyefalvi vártemplomban tartott 2007-es koncert után a Háromszék
című napilapnak adott interjúban. Mert tudását, tehetségét az ember
Istentől kapja ajándékba, így azt megosztani igazából kötelessége is.
„tulajdonképpen nem teszek mást, mint annak a belső kényszernek is
eleget teszek, amely kicsi gyerekkorom óta hajt. Hiszen azt mondták a
szüleim, hogy előbb énekeltem, mint beszéltem. El lehet hát képzelni,
mennyire természetes ez nekem.”
Nos, ahhoz kétség sem fér, hogy az éneklés Márta létéhez tartozik,
természetes a dallal való együttélése, de vajon milyen érzéseket szül
benne, amikor visszahozza a dalt abba a közegbe, ahonnan évtizedekkel
ezelőtt elvitte? Mindezt azután kérdeztük, hogy a kosteleki vetélkedő
utáni díjkiosztó ünnepség színpadán Sebestyén Márta gyimesi dalt
énekelt, furulyázott.
„Ez egy nagyon érdekes kör. Különös módon a magyarországi fiatalokat
általában, de különösen a városi fiatalokat megfogta ez a még létező
archaikus kultúra, míg itt sok helyen nem is tudják, mennyire értékes
ez. Ehhez az is hozzájárul, hogy sokáig nem használhatták ezt a
kultúrát, ezt a tudást, mert büntették, voltak, akik szégyellték a régi
dolgokhoz való ragaszkodást, de a hihetetlen nagy érdeklődés láttán a
saját szemükben is megnőtt ennek az értéke.
És miután kezdték felvállalni, elterjedt és a kör körbeért, az archaikus kincsek visszakerültek oda, ahonnan indultak. Az egyik legszebb élményem ezzel kapcsolatban, hogy amikor a Vak Zoli (a neves gyimesközéploki prímás, Antal Zoltán – szerk. megj.) felesége, Irénke néni Magyarországon volt valamilyen műtéten, azt mondta Sára Ferinek: Ferike, nekem azt a kazettát, amelyen a Mártacskának a hangja van, hozza el. Na, bevitte neki a kórházba az én kazettámat, s amikor bementem meglátogatni őt a műtét után, Irénke néni sírva rám borult, és azt mondta: Drága kicsi Mártacska, tudja meg, hogy én a maga drága kicsi hangjára gyógyultam meg. Közben arra gondoltam: hiszen én a tőle, tőlük tanult énekeket énekeltem.
Én semmi mást nem tettem, mint visszaadtam, elfújtam nekik
azt, ami az övék. Annyira meghatódtam ettől, hogy így értelmezte, amit
visszakapott. Gyógyító erő volt a számára. Nagyon sok örömnek és lelki
javulásnak lett ez a forrása, mert nagyon-nagyon fontos érzés az
összetartozás, meg hogy büszkék lehetünk valamire. És ha ezt a kicsi
gyermek is megtapasztalja, máshogy nő fel. Ennek tudatában büszkén
hordozza, és természetesen hordozza.”
A gyimesi zenei világgal való találkozás több évtizedes múltra tekint
vissza, és meghatározó a Sebestyén Márta életében. De nem mindig
lehetett magyarországi rendszámú autóval csak úgy bekocsikázni a gyimesi
falvakba. Vajon mi volt a művésznő első Gyimes-völgyi élménye?
„Erre a vidékre jöttem első ízben gyűjtőútra. Középlokon jártam először,
Kallós Zoli bácsi ajánló soraival mentem Tankó Jánoshoz 1977-ben.
Tudtuk, hogy nem tanácsos magyarországi rendszámú autóval menni, de
gondoltuk, majd lesz valahogy. Elbújni azonban nem lehetett, Tankót már
másnap elvitte a Szekuritáté, menekülni kellett onnan. De azon az egy
estén, amikor ott voltunk, odahívott énekes asszonyokat, és én annyi
mindent kaptam tőlük, hogy el sem tudom mondani. Minden szóra emlékszem,
még a sóhajtásokra is, amilyen gyönyörű énekeket ott hallottam.
Csodálatos és meghatározó élmény volt, ahogy minket ott fogadtak. Egy
kétéves kislány énekelte nekem akkor: Kosteleki keskeny palló, ott
rúgott meg a csángó ló... Megdöbbentem, hisz otthon egy kétéves gyermek
jószerével még beszélni is alig tud, ez meg énekelt. Üldögélt a
nagyanyja mellett, aki szövögetett és énekelgetett neki, hát ő
megtanulta. Bármilyen nehéz dallamot megtanulnak, mert hihetetlen
fogékonyak a gyermekek. És nem mindegy, hogy miket hallgatnak, hogyan,
milyen kultúrában nőnek föl.
Mielőtt kijutottam Erdélybe, Sárosi Bálint lemezeit hallgattam, és a
gyimesi furulyás játékát próbáltam utánozni. Sebő Feri hozott nekem a
kolozsvári piacról egy rossz kis furulyát, drummogtam, morogtam abba,
mindent csináltam, de nem tudtam rájönni, hogyan keletkezik ez a hang. A
fene majd megevett. Éjjel-nappal furulyáltam, tanultam az énekeket, és a
gardonyt. Olyan álomvilág volt, mondtam, na, majd ha egyszer én oda
elmegyek... És bizony, 1977-ben eljutottam, majd még többször. Néhány
évvel ezelőtt pedig, amikor a görög televízió készített rólam egy
portréfilmet, azt mondták, három napjuk van erre a felvételre, mondjam
meg, hova menjünk, és oda megyünk. Mondtam, csak ide megyünk a
szomszédba, kössék fel a gatyát. És elhoztam őket Gyimesbe.”
* * *
Sebestyén Márta
Kodály-tanítvány édesanyja révén gyermekkorától a zene közelségében él.
1957-ben született Budapesten, tizenévesen már több népdalverseny
díjazottja. Középiskolás korában már a csángó balladák világát is közel
érezte magához, erre Sebő Ferenc (aki akkor már Halmos Bélával
megalapította a Sebő Együttest) is felfigyelt, és elindította a
középiskolás diákot az életét meghatározó éneklés útján. Márta 17 éves
korában elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, 1984-ben az István, a
király című rockoperában Réka szerepéért Az Év Énekesnőjének
választották. Liszt Ferenc-, Grammy-, Kossuth-, Prima Primissima-díjas
népdalénekes, hangszeres előadóművész, 2007-től a Magyar Kultúra Követe,
2010-ben az UNESCO a Művészek a békéért elismerésben részesítette. Négy
évtizedes eddigi pályafutása alatt minden magyarországi díjat
megkapott, amit művész elnyerhet.
Az archaikus magyar népdal autentikus
közvetítője, a különböző nyelvjárások sajátosságaival énekli az európai
népek dalait, a világ minden táján meghordozta a magyar kultúra legősibb
zenei elemeit. Önálló lemezein kívül közös hangzó kiadványok
létrehozásában vesz részt leginkább Sebő Ferenccel, Gryllus Dániellel és
Gryllus Vilmossal, a Muzsikás együttessel, Tolcsvay Lászlóval és
Tolcsvay Bélával, Szörényi Leventével, a Vujicsics, a Rackajam, a Jánosi
és a Kormorán együttessel. Énekelt a több Oscar-díjjal kitüntetett Az
angol beteg című filmben és a Deep Forest Grammy-díjas világzene albumán
is.
erdelyinaplo.ro
néphagyomány 2015.01.16. | 06:52 Ha a népdal visszatér a gyökerekhez
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!