Moldvában,
a csángó falvakban, az újévi ünnepkörhöz szorosan kapcsolódik a
hejgetés. Az Új Magyar Tájszótár meghatározása szerint a hejgetés
moldvai csángómagyar „újévi népszokás, melynek során a legények vagy
gyerekek csapata házról házra járva, furulyálás, dobolás,
ostorpattogtatás kíséretében rigmusokkal köszönti az új esztendőt”.
A hejgetés ránk maradt szövegei a magyar folklór legarchaikusabb
„nyelvemlékei” közé tartoznak. A Bákó várostól mintegy 50-60 km-re
északra, Roman város felett található az egyik legjelentősebb – ma már
szinte teljesen elrománosodott – település, Szabófalva (Săbăoani).
Wichmann Györgyné 1907-ben jegyezte fel (és publikálta is) az alábbi
szöveget:
Kelyetek fel, bojérok,
Gyújtsátok meg e gyortyákat,
Nyisszátok ki ez ajtókat,
Vesszétek meg e padakat.
Adj Isztennek szent angyala,
Memből jöttünk, membe menünk,
Lelketeket membe visszük,
Testyeteket földbe tesszük.
Gyiófából koporszó,
Leveliből borító,
Zágaiból legyező,
Gyükeriből hangyázó.
Puszta pajta fedetlen,
Három beréb hat szemvel:
Ahó...!
A szépség, a termékenység-varázslás, az egészség-kívánás, a jó termés
érdekében mondott rigmus-csokor, a hejgetés külső megjelenési formája az
idők során – a román szokások behatása és az idő múlása miatt –
jelentős átalakuláson ment át.
Halász Péter néprajzkutató, a Magyar Művelődési Intézet nyugalmazott
főtanácsosa, aki 2010 óta a Gyimesben él, hitelesen mutatja be a
hejgetést, az urálást.
csangoradio.ro
néphagyomány
2014.01.02. | 16:38 Hejgetés Moldvában
Kommentáld!