A Fatányéros és Csángó Panzió augusztus 24–25-én nyolcadik alkalommal szervezte meg a Túróspuliszka-fesztivált, ahol min- den volt, amit egy ilyen rendezvényen megszoktak és elvárnak a résztvevők, hiszen sörcipelő verseny, utcabál, tűzijáték, sportren- dezvények és zenés programok szórakoztatták a helybelieket, valamint az ide látogató turistákat.

A csúcspontot azonban a fesztiválon a vasárnapi túróspuliszka- főző verseny, valamint a hagyományőrző tánccsoportok fellépése jelentette. És ha nem is sikerült világrekordot dönteni – azt ugya- nis 2008 óta a háromszéki torjaiak tartják, akik 400 kilogramm kukoricalisztből és 150 kilogramm juhtúróból készült, 150 méteres óriáspuliszkájukkal bekerültek a világrekordok könyvébe –, a szervező panzió 250 kg lisztből és 175 kg túróból elkészített egy 750 kilós túróspuliszkát, amiből 1600 személyt lehetett megvendégelni.

A versenyre idén 12 csapat nevezett be: a gyergyóremetei Sirülők, a gyimesközéploki Rozi néni és unokái, a csíkszeredai Harmopan, a Hidegségi Hagyományőrző Néptánccsoport, a CSIKK (Csángó Ifjak Középloki Közössége), a gyimesközéploki Vadvirágok, a szintén gyimesközéploki Önkéntes Tűzoltók, a gyimesi Kulcsár és a magyarok, az Antaloki 3+1, a Kolozsváriak, a Sóvidékiek, valamint a Csíki Területi RMDSZ csapata.

A zsűri három háziasszonyból és egy hivatásos szakácsnőből állt, de a férfiakat sem mellőzték a szervezők, hiszen egy-egy tag őket is képviselte. A túrós puliszkákat négy szempont alapján értékelte a bíráló bizottság: az íz és a tálalás mellett higiéniai és esztétikai kritériumokat is figyelembe vett, de fontos volt a sorrend eldöntésében a hagyományőrzés is. A gyimesközéploki Molnár Emma – aki már többször szerepelt a főzőverseny zsűrijében – azt emelte ki: idén mindenki valóban arra koncentrált, hogy a túrós puliszkája kitűnő ízű legyen, és a csapatok többsége jelesen vizsgázott hagyományőrzésből is.

A díjazottak

A harmadik helyezett Antaloki 3+1 csapatától megtudtuk, hogy három asszony meg egy lány főzte az üstben a puliszkát, szerre kavarták-keverték, hogy minél jobb legyen, majd egy érclábasban rakták le, a tetejét pirított szalonnaszeletekkel díszítették-ízesítették, és melléje hagyományos túrós bócot is készítettek.

A sátrukban pedig csángó konyhát rendeztek be, mondták-mutatták, falvédőkkel, hagyományos edényekkel. Régi fa- és cserépedényekben helyezték el a túrót, a tejet és a tejfölt, ők maguk pedig csángó népviseletben sürögtek-forogtak az üst és a lábas körül.

A második helyezett Vadvirágok sátrából sem hiányoztak a falvédők. Bármerre visz sorsom útja, / Visszavágyom kis falumba – hirdette például az egyik.

Ők a túrós puliszka pirított vajjal történő leöntését emelték ki a receptjükből, és azt is hangsúlyozták, hogy az asztalukon lapítóra helyezett orda is hívogatta a vendégeket.

A szintén második helyezett CSIKK csapatának a „kapitánya”, Rácz Árpád, önmagukat „hazafiaknak” nevezte, mert náluk aztán minden hazai – mondta –, nagyanyáktól származó szőttes abrosszal terítették meg az asztalt, Antal Tibor helyi sajttermelőtől kapták a túrójukat, Antal Pistitől a vajat és a tejfölt, sőt a meggyes és mentás pálinkájuk is helyi pálinkafőzőtől, Szilágyi Józseftől származik.

A főzőverseny első helyezettje a Hidegségi Hagyományőrző Néptánccsoport lett. Ők a jóízű, szalonnapörcös puliszkájuk mellett Timár Viktor hegedűs és Timár János gardonyos csángó muzsikájával, valamint két táncospár helyi táncával „vették le a lábáról” a zsűrit.

A Hidegségi Hagyományőrző Néptánccsoport

A díjazást követően a Hidegségi Hagyományőrző Néptánccsoport vezetője, Prezsmer Fülöp elmondta: nem is gondolták, hogy ők nyerik meg a versenyt, hiszen annyi szép asztal volt, szebbnél szebb terítékek, míg az övék szerényebb volt, s a politikum is jelen volt, ezért nem hitték, hogy a „nagyobb” emberek között ők labdába rúghatnak.

– Egyébként sem a helyezésért neveztünk be – örvendezett –, de szívvel-lélekkel főztünk. Nem is reméltük, hogy díjazottak leszünk. Az eredmény kihirdetése előtt odajött hozzám Csilip Árpád, a Csángó és Fatányéros Panzió tulajdonosa, a fesztivál kezdeményezője és szervezője, és azt mondta, hogy szedjem össze a táncosokat, hogy mi kezdjük a műsort, mert helyiek vagyunk. Először a részvételi okleveleket s a hozzájuk járó puliszkakeverőket osztották ki – folytatta Prezsmer –, aztán jött a különdíj a több megyéből verbuválódott román–magyar Kolozsváriak csapatnak, majd a harmadik és második díjak. És egyszer csak hallottuk, hogy mi vagyunk az elsők. Nagyon megörvendtünk. Az első díj egy hétvége eltöltése a panzióban, teljes ellátással. Ez nagyon jól jön a csoportnak.

„Vérünkben van a tánc”

A főzőverseny díjazása után a hagyományőrző tánccsoportok műsora következett, amit a hidegségiek indítottak. A színpadon 14 pár hidegségi fiatal és 4 pár gyermek táncos lépett fel.

– Hidegségben a rendszerváltás előtt is volt tánccsoport, utána is – számolt be Prezsmer Fülöp –, idősek és fiatalok együtt táncoltak, de aztán az idősek „kiöregedtek”, és az utóbbi években nem működött a csoport. Mi Prezsmer Zsolttal, a Muhos Panzió tulajdonosával, tavasszal összegyűjtöttük a fiatalokat és a gyermekeket, valamint a zenészeket. Azóta minden héten pénteken próbálunk a panzióban. Timár Tóni bácsitól tanuljuk a hagyományos lépéseket – folytatta –, ő a régi tánccsoportnak is tagja volt. Mellette a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes két táncosa, Péter Laci és Bíró Enikő foglalkozik velünk. Azóta már többször felléptünk. Mondta is nekem Laci – tette hozzá Prezsmer –, hogy ilyent nem látott, hogy milyen hamar tanuljuk a lépéseket. Azt feleltem neki, hogy a tánc a vérünkben is benne van.

A hidegségiek után vasárnap délután fellépett a Zsigora és az Ordasok Tánccsoport mellett a felsőloki, a csíkszentkirályi és a csíkcsobotfalvi, valamint az Ördögborda Tánccsoport.

Csilip Árpád, a Csángó és Fatányéros Panzió tulajdonosa, a rendezvény szervezője elmondta: a gyimesi hagyományos termékek, valamint a népzene és -tánc népszerűsítése volt a fesztivál fő célja, és úgy gondolja, hogy ezt a célt sikerült elérniük.

Ambrus Ágnes
morfondir.ro

néphagyomány  2013.08.31. | 15:08 Idén is puliszkát főztek a csángók