Marosszentgyörgyön a magyar szó használata az utcanévtáblákon, hirdető pannókon, közhivatalokban egyaránt természetes. A nagyközségben a magyar kultúra művelése, ápolása is szinte napi tevékenység. A helyi magyar közösségnek, amely a falunak hozzávetőlegesen 46%-át alkotja, több együttese és dalkara van, itt működik a Kolping család, a Petky Dávid Cserkészcsapat, a Rákóczi Szövetség, van felnőtt néptáncegyüttes és sorolhatnánk.

A római katolikus plébánia tanácstermében havonta történik esemény: festmény-, fotótárlat, könyvbemutató, színdarab stb. A szentgyörgyi Soli Deo Gloria dalkar Kárpát-medence-szerte ismert.

Marosvásárhelyen is több alkalommal szerepeltek. Úgyszintén a felnőtt néptánccsoport. Ennek egyik tagja, Bíró Nimród, a nemrég zárult Vásárhelyi Forgatag verbunk versenyén is részt vett. De ami talán a legörvendetesebb: Marosszentgyörgyön van utánpótlás. A marosszentgyörgyi kisgyermekeket is bevonják a szülők, a pedagógusok, az elöljárók a magyar kultúraápoló tevékenységbe. Három éve például székely-magyar néptáncoktatásban részesülnek a gyermekek, a helyi önkormányzat segítségével.

Inkább a kislányok szeretnek táncolni

A kisgyermekek néptáncra való tanítása a kultúrotthonban zajlik minden pénteken délután. Az Opra Kinga tanítónő osztályából például hét gyermek látogatja a tanfolyamot. Érdeklődésünkre a pedagógus elmondta, hogy inkább a kislányoknak tetszik a néptánc, ők többen járnak, és többen kitartanak a tanfolyam végéig. A szülők nagyon örülnek, hogy létezik ez a lehetőség. Sokat számít, hogy nem kell a magyar néptáncot tanulni vágyóknak bejárniuk Vásárhelyre.

A néptáncoktatókat az önkormányzat fizeti

A gyermekek tanítását Máthé Zsolt és Paniti Zsófia vállalta el, akik a helyi felnőtt néptáncegyüttesnek már öt éve tagjai. Zsófia kisgyermek korától táncol, testvérével, Zsolttal együtt, mondhatni „vérükben van a tánc” ezért vállalták szívesen az oktatást. Tőle tudtuk meg, hogy a kicsik táncra való tanítása már három éve zajlik, szeptemberben indul a negyedik év. Eleinte a szülők fizették az oktatókat, de januártól a helyi önkormányzat vállalta ezt át. Harminc gyermekkel indult a néptánccsoport, mára elérték a több mint 70-es létszámot. Három kisebb csoportba tagolódnak: I. csoport: Óvoda– nulladik osztály, II: I–IV, III: V–VIII.

„A foglalkozások során a legkisebbek fél órát, a nagyobbak negyvenöt percnyit, a legnagyobbak pedig egy órát gyakorolnak – tájékoztatott Paniti Zsófia. Az óvodások magyar népi játékokat tanulnak, a nagyobbak legényest, leányost és páros táncokat. Ezen kívül van koreográfiánk, vannak betanult fellépő táncaink. A tanfolyamon a gyermekek énekelnek, és CD-ről megy a zene, de van úgy, hogy fellépéseken élőzenekar kísér minket. Egy rövid próba után a kis táncosaink az élő kísérettel is ügyesen teljesítenek. Mindig szeptemberben kezdünk, és folyamatosan készülünk valamilyen fellépésre. Karácsonyra általában már tudogatunk valamit, de március 8-a alkalmával sokkal ügyesebben mutathatjuk be az anyu­káknak az addig tanultakat. Ezen kívül meghívnak minket a Szent György napi eseményekre, szüreti bálba, öregek találkozójára, és idén a Csejdi Napokon is részt vettünk. Jövőben is szeretnénk minél több helyen fellépni, egyre több rendezvényen részt venni. Újdonság számunkra, hogy már meghívást kaptunk a 2015-ös Erdőcsinádi Gyöngykoszorú Népzene- és Néptánctalálkozóra.”

Nehéz az identitás őrzése, a magyar hagyományok ápolása

A 2014-es Marosszentgyörgyi Napok egyik lélekemelő mozzanata volt a kis székelyruhás táncosok felvonulása a kultúrotthon és a Szent György szobor között. Sófalvi Sándor Szabolcs Marosszentgyörgy polgármestere örömmel emlékszik vissza:

„A kultúrotthon és a szobor közötti székelyruhás, rezesbandás felvonulásra az bátorított, hogy községünkben közel 100 magyar gyermek jár rendszeresen néptáncot tanulni. Az oktatókat a szentgyörgyi polgármesteri hivatal fizeti, a szülőknek semmibe nem kerül a gyermekek taníttatása. A szükséges székelyruhák elkészíttetését pályázati pénzből sikerült megoldanunk. A város közelében, egy multikulturális közegben, nehéz az identitás őrzése, a magyar hagyományok ápolása, ezért éreztük fontosnak a néptánc oktatásának finanszírozását. Látva a gyermekek lelkesedését, megszerveztük a felvonulásukat és fellépésüket is" – mondta el lapunknak az elöljáró.

Ha Marosszentgyörgyön sikerült megtalálni a forrást, megteremteni a feltételeket a jövő nemzedék ilyen jellegű taníttatásának, egy kis odafigyeléssel talán más községekben is megvalósítható lehetne. Mindenesetre Szentgyörgy követendő példa nemcsak a kétnyelvűség, hanem a kisgyermekek székely-magyar néptáncra való oktatásának terén is.

Nemes Gyula
Központ

néphagyomány  2014.09.07. | 07:43 Identitásőrzés néptáncoktatással Marosszentgyörgyön