Tojást írnak a Guzsalyas Játszóházban. Albert Levente felvétele
Akik még nem írtak tojást, de hallottak róla, azok nagyon kíváncsian fognak hozzá. Akik már kipróbálták, valami belső ösztönzés indítja, hogy évről évre újabb és újabb mintákkal ismerkedjenek meg, s tán már azt is tudják, idén kinek adják a töltött rózsást, kinek a kakastaréjost, a tyúklábast, kinél kísérleteznek más színekkel is, mint a piros.
Nagyhét délutánjain összeülnek a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány viaszillattal belengett emeleti termében, időnként odalesnek a lerajzolt mintára, máskor emlékezetből készül a beosztás – mert ugye tudja, aki már fogott kesicét a kezében, hogy ott dől el, megszületik-e a rajzolat. Írhatnék-e kitalált mintát? – így egy kis kezdő. Hamar érkezik a válasz: igen, miután a hagyományosakat már mind megírtad.
Aki pedig a Míves Házból kifelé menet arra kíváncsi, mire képes ez a tojásíró varázslat, a földszinti teremben elmélázhat a kézdivásárhelyi Opra Etelka saját írású tojásgyűjteményén, amelynek ötszáz darabja vajh, ki tudja, hány óra alatt szépült fekete-sárga-piros színűre és virágmintázatúra a tojásíró művész keze alatt. Hogy mennyi idő kellett, nem tudni, csak azt: leül az ember, és belemerül az alkotásba.
Fekete Réka
Háromszék
Kommentáld!