Magyarkirályfalván évtizedeken át népi tánccsoport működött. 1963-ban kezdték megszervezni a helybeli lelkes tanítók: Solymosi József és felesége, Irén, Kerekes Juliánna, Vásárhelyi János.

 1970-től a Királyfalvára Küküllődombóról átjáró Miklós Mária, Miklós Ilona valamint a tovább is tevékenykedő Kerekes Julianna vezette. Kezdetben gyermekeket tanítottak be népi táncokra önálló műsorszámként vagy dramatizált balladák, népi játékok betéteként. Az I–IV. osztályos tanulók sem iskolai, sem pioníregyenruhában nem léphettek táncolni a színpadra.

A kisfiúk harisnyát, fekete lájbit, fekete kalapot vettek fel fehér ingükhöz, s a lányok piros szoknyában, fehér blúzban, lájbiban, fehér kötényben táncoltak. Az V–VIII. osztályosok már az édesanyjuktól örökölt vagy varratott helyi népviseletbe öltöztek. Műsorukat a szülők számára tanulták be, s zsúfolt kultúrotthonban adták elő.

A tánccsoportot a felnőttek körében is megszervezték. Fiatal házaspárokat tanítottak be, s a csoport 1983-ban már 30 tagból állt. 1968–70 között Miklós Mária és Miklós Ilona a Medgyes főterén levő üzletből barackmagos mintájú, fekete-piros háziszőttes méterárut vásárolt, amelyből Vinczi Rebeka és lánya, Murza Anna varrt lájbit és szoknyát a csoport minden tagjának. A férfiak metéltes ingben, harisnyában, csizmában, fekete kalappal és zsinóros fekete lájbiban szerepeltek. A nők félig a saját népviseletükben, a budris ingben, s a helyi népviselet mintájára varrott lájbiban, az új szőttes anyagból készült szoknyában, s bordó színű santung (selyemszerű) kötényben táncoltak. A szoknyára elütő színű kétsoros pántlikát varrattak, s fűzős, száras cipőt viseltek.

1983 után 12–13 pár lépett fel királyfalvi lakodalmas műsorukkal Magyarlapádon, Szászcsáváson, Küküllődombón, és meghívásokra sok más helyen. A megyei és az országos versenyekre is eljutottak. A felnőttek csoportjából két pár utazott saját népviseletben Bukarestbe, ahol Simonffy Katalin Kaláka című tévéműsorában szerepeltek. A tánccsoport fokozatosan szűnt meg egy baleset, az ebből adódó haláleset, kiöregedés, valamint a Dicsőszentmártonba kezdődő ingázás miatt. 1989-ben már csak öt pár táncolt, s 1990-től teljesen megszűnt.

Minden elismerés megilleti a helybeli tantestületet, hogy önkéntesen végzett kulturális tevékenységével felemelte a falut. Sajnos, ma már a fiatalság száma annyira megcsappant, hogy új csoport egyelőre nem tudna működni.

Asztalos Enikő
e-nepujsag.ro

néphagyomány  2014.01.16. | 08:19 Erdélyi magyar népviseletek – A Kis-Küküllő mente székely népviselete