Székelyudvarhelyen a népzenének és a néptáncnak hosszú évekre visszanyúló hagyománya van, elég csak a Szejke Népdal- és Néptáncfesztiválra gondolnunk – amelynek 47. kiadását rendezték meg idén –, vagy arra, hogy nagy múltú néptáncegyüttesek és táncház is van a városban. Egy nagy hiányossága azonban volt az elmúlt időszaknak, amelyet több próbálkozás dacára sem sikerült betölteni. A Venyige zenekar óta nem volt a városban népzenét játszó zenekar. A néptáncegyüttesek és a táncház is a környékről hívott zenekarokat, ha már nem volt elég a „gépzene”.

Ez a hiány hívta életre a népzenész képzés igényét Székelyudvarhelyen, amelynek megvalósítását a Művelődési Ház és a Kaszaj Egyesület vállalta magára. A Kaszaj Egyesület működtette partnerségben a táncházat, és ennek a gondjairól beszélgetve vetette fel Elekes Gyula – a Művelődési Ház igazgatója – az egyesület vezetőjének, Orendi Istvánnak a képzés ötletét.

– Öröm, hogy egyre több néptáncegyüttes van. Fiatal koromban tizenegy volt, jelenleg négy működik a városban. És az a gond, hogy például a fellépéseikre nehéz zenekart verbuválni. Másrészt meg, valamilyen módon újra meg kéne honosítani azt a hangulatot, ami a táncházhoz kapcsolódott – mondta Elekes Gyula kérdésünkre.

Az igény szerencsére támogatókra is talált. Az ötletet felkarolta a Hargita Megyei Tanács és a Városháza is. A Művelődési Ház biztosítja a helyszínt és az infrastruktúrát, a Kaszaj Egyesület – a pályázatoknak köszönhetően – állja az oktatók fizetését, amelybe később beszáll a Művelődési Ház is. Ennek köszönhetően a résztvevők csak a képzés árának felét, 600 lejt kell kifizessenek. A majd' egyéves képzésre a vártnál is többen jelentkeztek. Hegedűre huszan, brácsára és népi parasztfurulyára öt-öt jelentkező van, míg bőgőzni ketten szeretnének megtanulni, tehát harmincketten vágnak neki a képzésnek, hacsak meg nem gondolják magukat. Mint Elekes Gyula elmondta, azért tették augusztus végére az első találkozást az oktatókkal, hogy a résztvevőknek legyen idejük eldönteni, hogy valóban komolyan gondolják-e a képzést, na meg ha valakinek még kedves támad, tudjon csatlakozni.

A jelentkezők csoportja a szervezők elvárásainak megfelelően kor, képzettség és nem tekintetében változatos képet mutat. A legfiatalabb tanulni vágyó hét éves, míg a legidősebb már nyugdíjas korú. Az előképzettség tekintetében is hasonlóan színes a kép. Mivel az órákat az egyén tudásszintjére szabva képzelték el, így nem okoz gondot, hogy olyanok is jelentkeztek, akiknek semmiféle zenei képzettségük sincs. Az egyetlen dolog, ami nehézséget okozhat, az a saját hangszer hiánya, de a Művelődési Ház megpróbál segítséget nyújtani a résztvevőknek. Bár mint az igazgató is megjegyezte, ha valaki komolyan gondolja a zenélést, a saját hangszer elengedhetetlen.

Elindul tehát a várva várt népzenész képzés Székelyudvarhelyen, és amikor beérik a szervezők és a résztvevők munkája, már lesz lehetőségük helybeli zenészek muzsikájára táncolni az arra vágyóknak.

Simó Orsolya
morfondir.ro

néphagyomány  2013.09.06. | 08:04 Népzenészképzés Székelyudvarhelyen – Régóta tátongó űrt töltenek be