néphagyomány  2013.02.14. | 16:21 Téltemetés Alsósófalván

A farsangtemetés Alsósófalván a húshagyókeddi mulatság után, hamvazószerdán reggel kezdődött.

A játékra átmulatott éjszaka után került sor, mámoros fővel. A játékhoz a szereplők átöltöztek, a maszkurák rongyos ruhát vettek magukra, és kifordított bundát. Arcukat bekormozták vagy szilvaízzel kenték be. A század elején álarcot is tettek, kukoricahajból bajuszt, szakállat ragasztottak vagy párnahuzatot húztak a fejükbe, szemnek és szájnak nyílást vágtak. Ketten-hárman siratóasszonynak öltöztek. Ők hosszú fekete szoknyát vettek nadrágjuk fölé, hátukra, fejükre hárászkendőt terítettek.

A kétjátékos kategória nem vált el egymástól élesen, mégis inkább a maszkurák vitték a böjti ételeket. Kereszt alakú rudakba vert szegekre kötözve lengették-lógatták a hagymakoszorúkat, a temetési zászlókat utánozva. Botok végébe szúrt savanyított káposztafejekkel kínálták a járókelőket.

A hammaszacskókból (hammas – hamus) mindenkit meghammazhattak. Az így felöltözött és felszerelt csapat valamelyik kocsmában gyűlt össze, és onnan tódult az utcára. Láncokkal, pergőkkel, lantokkal nagy lármát csaptak. Kiabáltak, jajgattak, hogy magukra tereljék a figyelmet. A nagy lármára, kiabálásra összegyűltek a szomszédságból, kocsmákból, mulatságokból.

A temetési menetben elöl, kétoldalt és hátul a maszkurák vitték-lengették a hagymakoszorúkat és a többi böjti jelképet. Középen ládában vagy két rúdon vitték a testet, a szalmabábut. Utána a siratók következnek, mint a rendes temetési menetben. Utánuk a többi résztvevő, összeölelkezve, énekelve. Legtöbbször a báli zenészek is csatlakoztak a menethez vagy megfogadták őket, a két világháború közötti időben egy hegedűst és egy klánétást. Ha nem volt zenészük, magukra énekeltek.

Az énekeknek nem volt hagyományos sorrendje és nem ismernek sajátos, csak ekkor énekelt farsangtemetési éneket. Itt is, akárcsak a másik két faluban, vidám, kocsmai énekeket fújtak. Az útkereszteződéseknél vagy más nevezetes helyeken a temetési menet megállt és a szalmaembert letették a hóba, vagy a földre. A gyászolók körülállták. A búcsúztató vagy valamelyik halottvivő szomorúan adta tudtára a falunak a gyászhírt. Ekkor kezdődött a siratás. A siratóasszonynak öltözött férfiak vagy legények szerre jajgattak. Egyik közülük úgy siratta és úgy viselkedett, mintha az elhunyt felesége lenne. Az elhunyt, vagyis a szalmabábu neve Alsósófalván Ilyés. Siratás közben vagy utána reábúttak Ilyésre. Simogatták, tapogatták, ölelgették, csókolgatták, vagy ellenkezőleg: ütötték, rázták, cibálták.

A siratási jelenetet több helyen megismételték, a halottat végigvitték a falun. Menet közben , a siratási jelenetek előtt és után a maszkurák meghammazták, hamuval szórták be a járókelőket. A vidámság néhány óráig tartott, jól belenyúlt a délelőttbe. A játékot a faluvégén fejezték be vagy valamelyik kocsma előtt. A negyvenes években nem mondtak búcsúztatót, a falu végén egyszerűen kirázták az ingből-gatyából a szalmát, meggyújtották és elégedték. A század elején rendszerint a Faluföldje nevű határrészre vitték búcsúztatás után, ott meggyújtották és elégették. Máskor a táncterem előtt törték szét a ládát és égették el a szalmát. Hamujából a maszkurák még egyszer bekenték egymást és a körülállókat, asszonyokat, bámészkodókat. Égetés közben vagy közvetlenül utána táncra kerekedtek. A farsangtemetés befejezésével a házasemberek és a legények énekelve visszatértek a kocsmába, ahol tovább folytatták a mulatást.

A farsangtemetés fenti formájában aktív szereplőként csak férfiak és legények vehettek részt.

A mai legidősebb asszonynemzedék emlékszik viszont néhány asszonyok szervezte farsangtemetésre is a harmincas évek végéről, amelyekben szinte kizárólag asszonyok vettek részt.

Z. Nagy István
Forrás: Barabás László: Farsangtemetés a Sóvidéken
Fotó: Antal Levente
www.szeretlekszekelyfold.hu