néphagyomány  2012.08.13. | 07:10 Igazgyöngyök Holtmaroson

Apróvirágmintás mezőségi, piros-zöld csíkos holtmarosi népviselet, székely ruhák, és a zene ritmusára lélegző, egyszerre perdülő, dobbantó fiatalok gyönyörködtették a szemet Holtmaroson vasárnap déltől késő délutánig. Nem csoda, hogy a színpad előtt üldögélok, és a műsort állva figyelők többsége akkor is helyén maradt, amikor vihart ígéro szél sepert végig a fedett pódiumon. A tizenhetedik gyöngykoszorú sikeresen megfonódott, annak ellenére, hogy idén kevesebben jöttek el, mint a korábbi években.

– Távolabbi vidékekről – Bihar, Szilágy, Hargita megyéből – is szoktak lenni meghívottaink, de több magyarországi csoport is fellépett már ezen a színpadon. Ezúttal, anyagi okokból, kizárólag a közelebbi települések képviseltették magukat a találkozón. 16 néptánccsoport előadását láthatták az egybegyűltek, illetve az ünnepi istentisztelet után a holtmarosi Tulipán gyermekotthon felújításában részt vevő holland önkéntesek is elénekeltek hármat a dalaik közül – tudtuk meg Papp György kultúrigazgatótól, aki azt is elmondta, hogy a húsz évvel ezelőtt alakult holtmarosi tánccsoport – a megye számos néptáncegyüttesétől eltérően – az elmúlt két évtizedben nemhogy összezsugorodott volna, de majdnem kétszeresére nőtt.

– 1992-ben egyetlen csoporttal indultunk, akkor 40-en voltunk. Jelenleg három korcsoportban összesen 65 táncosunk van. Az utóbbi években nem sokat változott a létszám. Minden hétvégén próbálunk, fellépések előtt többször is. Nagy Levente, a Maros Művészegyüttes táncosa tanítja a gyerekeket, fiatalokat. A próbákon hangfelvételről megy a zene, az előadásainkon vendégzenekarok húzzák – mondta a kultúrigazgató, majd arról beszélt, hogy míg a korábbi években több magyarországi fellépésük is volt, illetve Bihar és Hargita megyében is vendégszerepeltek, az anyagi nehézségek miatt idén csak a közeli helyekre – Ratosnyára, Magyaróra – jutottak el.

Kolozsvárról is hazatáncol

Zsigmond Aliz 12 éve táncol a holtmarosi csoportban. Akkor sem mondott le szenvedélyéről, amikor középiskolásként a Bolyai líceumba került, és bár ősztől távolabbról, a kolozsvári Babeş-Bolyai egyetemről – ahol olasz–kínai szakon folytatja tanulmányait – kell hazatérnie, továbbra is hűséges marad a tánccsoporthoz, hétvégenként, ha hazajön, mindig részt vesz majd a próbákon.

– Az én életemben nagyon fontos szerepet tölt be a néptánc. Kitölti a mindennapjaimat, alkalmat ad új emberek, új helyek megismerésére. Az elmúlt években a tánc jelentette a kimozdulási lehetőséget távolabbi vidékekre, például Magyarországra is így juthattam el – mondta a törékeny, szép arcú lány.

Kamaszok szenvedélye

Amikor megszólítottuk, éppen fellépésre készült a marosvécsi Sebesi Sütő Andrea. Egy kicsit izgul, de az csak addig tart, amíg felmegy a színpadra – mondta, majd azt is elárulta, hogy a mezőségi tánc a kedvence. Öt éve, az újjáalakulás óta tagja a magyarói tánccsoportnak, többször vendégszerepelt már Magyarországon is.

– Kikapcsolódás – fogalmazta meg egyetlen szóban, amikor arról kérdeztük, hogy mit jelent számára a tánc, aztán már indult is felfele.

Kelemen Márk három éve tagja a disznajói tánccsoportnak, azután állt be, hogy húga, a 12 éves Vivien táncolni kezdett. Legszívesebben a küküllőmentit járja, de magyarói, nyárádmenti táncokat is tud. A székely ruhás Vivien kezdetben a nagyokkal táncolt, majd a kiscsoport megalakulása után átállt a vele egykorúakhoz. Szépséges ruháját unokatestvére nagymamája varrta – tudtuk meg a haját két fonatban viselő kislánytól.

A legújabb gyöngyszem

A nyárádszentbenedeki Reménység néptáncegyüttes idén ősszel lesz egyéves, első alkalommal vesz részt a holtmarosi Gyöngykoszorú-találkozón. A falu fiataljai a tavalyi szüreti bálon kaptak kedvet a tánchoz, egy lelkes fiatalember, Incze Loránd pedig magára vállalta a tánccsoport megalapítását, jobban mondva felélesztését, Nyárádszent-benedeken ugyanis négy éve szűnt meg a néptáncegyüttes. A hét táncospárt hetente egyszer Fazakas János oktatja. Jelenleg a magyarpalatkai táncokat tanulják, a találkozón nyárádmenti tánccal léptek színpadra. Számos fellépésük volt már, ebben a hónapban ez volt a harmadik.

Dalok a szélben

Míg az együttesek percenként új színnel, élettel töltötték meg a pódiumot, a színpad háta mögött zenészek és hangszerek várakoztak. A magyarói Csurgó néptánccsoportot jött kísérni zenekara. Pár perccel a fellépés előtt a hegedűn játszó Virginás Péterrel beszélgettünk.

– Kicsi koromtól szerettem a népzenét, nagytatám énekelt, édesanyám is különböző versenyeken vett részt, úgyhogy ez családi örökség. Dr. Lovász Jámbor Zoltántól tanultam hegedülni, 14 éve játszom ezen a hangszeren – mondta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakán harmadik éve tanuló fiatalember, aki a magyarói táncosok fellépése előtt dr. Lovász Jámbor Zoltán és Lovász Zsuzsanna hegedűjátékától kísérve népdalokat énekelt. A színpad plakátját szél tépászta, mégis csak az első sorban ritkult a publikum. Talán éppen ezekben a pillanatokban érintette meg leginkább az egybegyűlteket a Gyöngykoszorút első szemétől az utolsóig átható harmónia.

Nagy Székely Ildikó
e-nepujsag.ro