Írta:HIVER'T-KLOKNER ZSUZSANNA

 

 

 

 

Egyre több jel mutat arra, hogy a viking életmód alapeleme a rabszolgatartás volt. A korábbi leletek újravizsgálata választ adhat néhány kínos kérdésre is.

 

 

 

Az ingyenfeleség is létszükséglet volt

 

Időszámításunk szerint 793. június 8-án vérszomjas viking harcosok támadtak az angliai Lindisfarne keresztény kolostorára, kardélre hányták a jámbor szerzeteseket, majd kirabolták és felgyújtották a megszentelt épületet.

 

 

 

Ezt az eseményt tekinti az európai történelem a viking kor kezdetének

 

– a svéd Uppsala Egyetem régészprofesszora, Neil Price szerint viszont érdemes volna az időpontot korábbra kitolni.

 

 

 

Price a Svéd Régészeti Bizottság eddigi legnagyobb összegű, hatmillió dolláros – a régészet terén tekintélyes summának számító – pályázatát nyerte el arra, hogy nemzetközi kutatócsoportot toborozzon és a legmodernebb módszerekkel újravizsgáljon bizonyos leleteket.

 

 

 

Evés közben jött meg az étvágy a szexrabszolgákra

 

Kezdetben a vikingek hajósok, prémkereskedők voltak, csupán egy törzs a többi északi népcsoport közül.

 

 

 

Feltételezések szerint egyedi szokásaik emelték őket a többiek fölé, s váltak máig ismert felfedezőkké és rettegett martalócokká.

 

 

 

Az új kutatás pontosítaná, milyen mértékben befolyásolta a vikingek terjeszkedését a dolgozó illetve szexrabszolgák iránti igényük, s ez hogyan hatott vissza társadalmukra.

 

 

 

A tervekről Price az Amerikai Régészeti Társaság éves közgyűlésén tartott előadást nemrég, erről a Science magazin közölt összeállítást. Úgy fest,

 

a vikingek szexuális és párkapcsolati viszonyai különböztek kortársaikétól, jóval többrétűek lehettek.

 

 

 

Ám mivel a történeti leírások csak később, jellemzően keresztény szerző tollából születtek, még olyan tényezőket is nehéz megállapítani, hogy az eltérő státusú (feleség, ágyas, rabszolga, szerető) nőket milyen jogok és kötelezettségek illették.

 

 

 

Ha kellett, kereskedtek, ha lehetett, hódítottak

 

Price uppsalai irodájától néhány kilométerre található az a hely, ahol hajdanán viking vezérek és harcosok gyűltek össze minden tavasszal, hogy megtervezzék, merrefelé induljanak hajóikkal, hol remélhető nagyobb zsákmány.

 

 

 

A régészprofesszor a tudományos “zsákmányszerzés” céljából olyan kutatási tervet állított össze, amelynek fókuszában nem újabb ásatások, hanem a meglévő leletek újravizsgálata áll,például olyan modern módszerek, mint az izotópos elemzés segítségével.

 

 

 

A legfőbb kérdés: miért pont a vikingek? Ez a talány régóta foglalkoztatja a tudósokat. Miben voltak mások, miben voltak különlegesek, hogy ezerötszáz évvel később is az ő nevüket emlegetjük, és nem, mondjuk, a gótokét?

 

 

 

A Lindisfarne-i mészárlást úgy tartják nyilván, hogy ez volt a kezdete a három évszázadot átívelő viking hódításnak.

 

 

 

A marcona hajósok telepeket alapítottak Izlandon, Grönlandon, egy rövid időre a kanadai Új-Fundlandon is.

 

 

 

Kelet-Európát a Balti-tengerbe torkolló folyókon lehajózva hódították meg.

 

 

 

Ellenőrzésük alá vonták a mai Oroszország és Ukrajna nyugati területeit, követeket küldtek Konstantinápolyba, és nemcsak Bagdaddal, hanem Észak-Afrikával is kereskedtek.

 

 

 

Az új vizsgálatok átírják az eddigi tényeket

 

Jelenlegi tudásunk szerint a vikingek a Vendel-korszakban, azaz 550-tól 790-ig voltak hatalmuk teljében; vasat és prémet exportáltak, lenyűgöző hajózási ismeretekre tettek szert. Price ezt cáfolja:

 

 

 

úgy számolja, hogy a viking hódítások akár száz évvel korábban is elkezdődhettek.

 

 

 

2008 és 2012 között Észtországban, 250 kilométerre Svédországtól, a Balti-tenger mentén két, temetkezési helyül szolgáló viking hajót tártak fel.

 

 

 

,,Ez az elmúlt száz év legjelentősebb viking lelete”-mondta Price.

 

 

 

A radiokarbon kormeghatározás és a tárgyi emlékek stílusa alapján azonban a két hajót a Lindisfarne-i mészárlásnál egy teljes évszázaddal korábban földelték el.

 

 

 

Az észt Salme városa melletti Saaremaa szigetén talált harci hajók 40 férfi sírjául szolgáltak. Az egyikben 33 harcost helyeztek el egymáson, tetemüket fapajzsokkal fedték le.

 

 

 

A legjobb katonákat mívesen díszített,kétélű kardjukkal együtt helyezték nyugalomra.

 

 

 

Az egyik férfi a törzsfő lehetett, erre ékszermarkolatú kardja utal.

 

 

 

Szájába egy rozmáragyarból faragott szerencsejáték-figurát helyeztek. Price újravizsgálná egy svédországi leletegyüttes minden részletét is: az Uppsala határában fellelt Valsgärde temetkezési helyen a 6-11. század közötti csónaksírokat találtak, bennük 60 személy, köztük néhány nő maradványait és több száz tárgyi leletet.

 

 

 

Mire kellett a sok rabszolga?

 

A kutató azt vizsgálná meg, hogy a temetkezési helyeken találni-e rabszolgákra utaló jeleket, amelyről egyre inkább feltételezi, hogy a viking terjeszkedés fő mozgatórugója lehetett.

 

 

 

Az ingyen munkaerő iránti igény éppen a Vendel-korszakban ugrott meg,

 

amikor a növekvő hajóflottához egyre több vitorlára volt szükség. A vikingek idején a vitorla gyapjúból készült, márpedig mind a birkanyájak gondozása, mind a gyapjú feldolgozása munkaigényes folyamat.

 

 

 

90 négyzetméternyi “vitorlavászon” elkészítése akár 5 évet is fölemészthetett ezzel a technológiával, mondta Ben Raffield kanadai régész, a kutatócsoport tagja. Márpedig minden hajóra két vitorla kellett, és több száz hajó volt, teszi hozzá Price.

 

 

 

A rabszolgák tehát a hajóflotta fenntartásához-üzemeltetéséhez járultak hozzá.

 

 

 

A történelmi források szerint a vikingek kiterjedt rabszolgakereskedelmet folytattak.

 

 

 

Raffield alátámasztja ezt: úgy becsüli, a korabeli skandináviai népesség akár 25 százalékát is rabszolgák tehették ki.

 

 

 

A rabszolga a fejével fizetett ura haláláért

 

A saganak nevezett óészaki mondákban gyakran esik szó a thrallnak nevezett rabszolgákról, akiket mindenféle becsmérlő jelzőkkel, mint büdös, dagadt, buta, illettek. A tárgyi leletek között akadnak vasnyakörvek és lábbilincsek, amelyek akár rabszolgatartásra is utalhatnának – ám meglehet, esetleg hadifoglyok vagy harci kutyák számára készültek.

 

 

 

Más kutatások azonban inkább a széles körű rabszolgatartást nyomatékosítják. A Svédország és Norvégia területén feltárt viking sírokban nagyjából minden 25-ik férfinak hosszú vájatokat karmoltak a fogaiba.

 

 

 

Sokáig azt gondolta a tudomány, hogy ez a harcosok megkülönböztetése volt,

 

de e férfiak közül némelyiket lefejezték, és fejüket másik férfi sírjába helyezték. “Inkább rabszolgák lehettek, akiket a temetési szertartás során áldoztak fel uruk sírjánál, például azért, mert túl sokat tudtak”, mondta Anna Kjellström, a kutatócsapat tagja.

 

 

 

Ezért Price izotópos vizsgálatokkal próbálja meghatározni, hogy az áldozatok helyi születésűek voltak-e, avagy máshonnan – nyilván nem önként – kerültek a Balti-tenger vidékére.

 

 

 

A településszerkezet is arra utal, hogy a viking “üzleti modell” alapköve a rabszolgatartás volt.

 

 

 

Stockholmtól nem messze, a mai Ikea-áruház tőszomszédságában napvilágra került egy viking-kori udvarház romja, s afölött a domboldalban kerek mélyedés: egy félig földbe vájt kunyhó.

 

 

 

Ebben élhettek a rabszolgák a vikingek idején, mondta Charlotte Henedstierna-Jonson kutató. A Sanda nevű svéd lelőhelyen is hasonló elrendezést tártak fel: egy nagy házat apró kunyhók vettek körül.

 

 

 

A rabszolganők helyzete bonyolultabb volt

 

Nemcsak a gazdaság és a kereskedelem függött a rabszolgák ingyenmunkájától, hanem a népesség fenntartása is.

 

 

 

A germán törzsekre ezidőtájt jellemző volt a több asszony tartása,

 

 

 

nekik többféle jogállásuk volt: hivatalos feleség, szabad születésű szerető, rabszolga ágyas, felszabadított második feleség stb. Gyermekeiket az apa kedve, illetve a gyermek érdeme szerint ismerte el hivatalos utódnak vagy örökösnek.

 

 

 

Még nem tudni, a vikingek társadalmát mennyi ideig, milyen mélyen szőtte át a szervezett nőrablás. Price szerint a szegényebb férfiak nem tudták összegyűjteni a viking aráért fizetendő jegypénzt,ezért számukra egyetlen asszonyszerzési út maradt: rabszolganő foglyul ejtése esetleg cseréje vagy vásárlása.

 

 

 

Az elmélet megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot nyert az utóbbi időkben Izlandon végzett genetikai vizsgálatokkal.

 

 

 

Ezek eredménye szerint az ezer évvel ezelőtti viking hódítás óta jelentős népmozgást élt meg a sziget: míg az izlandi férfiak háromnegyede a mai Norvégia területéről származik, az izlandi nők felének ük-ük-ükanyja a brit szigeteken született hajdanán.

 

 

 

Izland esetében nyilvánvaló, hogy a viking férfiak tömegesen szereztek angolszász asszonyt maguknak. “Egyértelmű, hogy kényszerítés is közrejátszott”, mondta Price. Épp ezért kutatócsapatával a más országokban előkerült viking sírokban talált, évtizedekig kevéssé vizsgált női maradványok DNS-elemzésére, szülőhazájuk felderítésére kiemelt figyelmet fordítanak.

 

 Írta:HIVER'T-KLOKNER ZSUZSANNA