Szőke Alexandra

53 ország közül Norvégia és Törökország voltak az egyedüliek, akik nem támogatták az IUCN múlt heti, Hawaii-on tartott ülésén a bányászati hulladék tengerbe dobását tiltó javaslatot. Ezzel szemben még a nagy bányászati múlttal rendelkezők, Kína és Oroszország is megszavazták az előterjesztést.

A többek között Irán, Csehország, és a Fülöp-szigetek által benyújtott javaslat szerint, az államoknak mihamarabb be kellene tiltaniuk az új lelőhelyekről származó bányameddők tengerbe ürítését, valamint megtervezni a működő tengeri hulladéklerakók leállítását. A javaslatugyan átment a két ellenszavazattal együtt is, ám nem lesz jogerős.

„Norvégia az összes közül a legrosszabb környezeti károkozó” – állítja Silje Lundberg, a Föld Barátai norvég szervezetének vezetője. „Nem elég, hogy kiállunk a meglévő tengeri szemétlerakókért, de még újakat is tervezünk” utalt ezzel Lundberg a nyugati parti Førde fjordhoz és a Finnmark megyében lévő Reppar fjordhoz tervezett bányászati hulladéklerakókra.

Az IUCN nemzetközi tanácsadó testülete négyévente találkozik, és dönt a következő időszak globális környezetvédelmi programjáról. A testületben Norvégiát a Klímaügyi és Környezetvédelmi Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi Ügynökség képviseli; mindkát szervezet delegáltjai a tiltás ellen szavaztak. Lundberg szerint „Norvégia teljesen egyedül maradt nemzetközi szinten, ezt az is mutatja, hogy csak Törökország csatlakozott hozzájuk. Borzasztó szokás a tengeri hulladéklerakás, a folyamat kifutása egyáltalán nem kontrollálható.” 

Ám Vidar Helgesen klímaügyi és környezetvédelmi miniszter azzal védi álláspontjukat, hogy Norvégiának 30 éves hazai és nemzetközi tapasztalata van a bányászati hulladék tengeri lerakásában, és szigorítottak a vonatkozó környezetvédelmi előírásokon is.

„A topográfiája Norvégiát egy nagyon speciális esetté teszi a sok fjorddal és az azokat körülölelő hegyekkel. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a szárazföldi (bányászati hulladék) lerakatok ténylegesen jobbak lennének, mint a tengeriek.” állítja Helgesen. Úgy véli a tengerfenéken élő flórának és faunának öttől tíz évig terjedő időszak kell a megújuláshoz.

Lundberg hozzátette: „A fjordjaink tettek minket híressé, most pedig salakkal és bányászati hulladékkal töltjük fel őket. Norvégia nemzetközileg mindig is környezetvédelmi úttörőként volt ismert, de ez a hírnév mostanra erősen megtépázódott.”